Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 1 (192. szám) - A Kárpát-medence határon túli magyar régiói képviselőinek köszöntése - A határon túli magyarok nemzetpolgárságáról és a szülőföld-programcsomag létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat, valamint a Szülőföld Alapról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - DR. EÖRSI MÁTYÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3968 Tisztelt Képviselőtársaim! A vezérszónoki felszólalásokra 15 perces időkeret áll rendelkezésre, ugyanakkor mivel a frakciók időkeretét terheli, én úgy vélem, hogy ezt nem kell most annyira szigorúan venni, mint más esetekben. (Közbe szólások az MSZP soraiból.) Én nem tudom, hogy mást félbeszakítottake vagy sem. Ettől függetlenül felkérném a vezérszónokokat, hogy a 15 perc ne 19 perc legyen. Ha pár másodperccel, 1020 másodperccel túllépik, akkor még nem fogok közbeszólni. Megadom a szót Eörsi Mátyás képviselő úrnak, az SZDSZképviselőcsoport vezérszónokának. DR. EÖRSI MÁTYÁS , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Vendégeink! 1990 óta, a rendszerváltás óta sok minden összetört ebben az országban. Hadd ne soroljam föl ezeket, mert jól tudják, mikre gondolok. Most arról szeretnék szólni, hogy összetört az a '90ben még meglévő, s egészen a Fideszkormány hatalomra jutásáig fennálló, és minden politikai erő által osztott célkitűzés, hogy a magyar kormánynak egyfelől lehetővé kell tennie és könnyűvé kell tennie mindenkinek, aki Magyarországon akar élni, kivált a határon túli magyaroknak, hogy Magyarországon élhessenek, de lehetőleg arra kell ösztönözni a határon túl élőket, hogy szülőföldjük ön tudjanak boldogulni, magyarságuknak, magyar tudatuknak megfelelően tudjanak kulturálódni, tanulni, és lehetőleg gazdagodjanak. Amióta a Patrubányféle kezdeményezés nyomán az ország a népszavazásra készül, a dolog nyilván alapvetően megváltozott. Én egy etlenegy dologban, nem többen, egyetlenegy dologban osztom azt a fideszes véleményt, hogy erre a mai vitára nyilvánvalóan azért kerül sor, mert az ország készül erre a népszavazásra. De ne felejtsék el, képviselőtársaim, hogy hogyan kerültünk ebbe a helyze tbe! A MÁÉRT legutolsó ülésén nem volt olyan magyarországi politikai erő - beleértve a Fideszt, az MDFet, természetesem pártomat, a Szabad Demokraták Szövetségét, a szocialistákat és az összes határon túli szervezetet , amely ne adott volna hangot annak a sajnálatának, hogy a Patrubány Miklós - aki még a rendszerváltást megelőzően Ceauşescu újraválasztása mellett kampányolt Kolozsvárott - által kezdeményezett népszavazás veszélyes és rossz. Csak elfeledkezünke, tisztelt képviselőtársaim, arról a momentum ról, amikor Orbán Viktor a televízió kamerája előtt írta alá a népszavazási kezdeményezést? - ezzel küldve egy üzenetet az ország körülbelül a felének, nem tudom, hány embernek (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Több mint a felének.) , hogy tessék csatlakozni, legyen népszavazás, megint jól keverjük meg ezt az ügyet. Tehát ne sajnálkozzunk azon, hogy ebben a helyzetben találtuk magunkat, hanem egyben mutassunk rá az egyik felelősre, Orbán Viktorra, aki nagymértékben felelős azért, hogy most Magyarország népszav azásra készül. Azok közül, akik egyébként osztják a Szabad Demokraták Szövetségének az érvelését, aggódó érvelését, sokan azt mondják, hogy vajon ez a mostani kormányjavaslat nem késette el, mert úgy gondolják, hogy ha a kormány még a népszavazási javasla tot megelőzően tudta volna a parlament elé terjeszteni akár a szülőföldcsomagot, akár valamilyen más megoldást, akkor talán elejét lehetett volna venni ennek a népszavazásnak. Én nem osztom ezt a vélekedést. Én úgy gondolom, hogy a kormány bármikor állt vo lna elő egy ilyen, vagy ha tetszik, ennél még sokkal jobb javaslattal, ma Magyarország akkor is népszavazásra készülne. Szeretném fölhívni képviselőtársaim figyelmét, legfőképpen fideszes képviselőtársaim figyelmét, akik azt állítják, hogy nincsen koncepci ó: de igen, van koncepció, ez a koncepció '90 óta megfogalmazásra került, követtük, és ennek a koncepciónak a lényege az, hogy nekünk abban kell támogatnunk a határon túli magyarokat, hogy szülőföldjükön boldoguljanak, és mindannyian abban bíztunk, hogy az Európai Unió bővülése fog megoldást hozni a fájó sebekre. Megengedem, hogy a végrehajtás mindig lehetett volna jobb, nyilván, ha több pénzt tudott volna a magyar állam áldozni a határon túli magyarságra, jobb lett volna, bár tudjuk, hogy semennyi pénz sem elegendő soha, de ha ezt mondják, hát tessék, ezt elfogadom, egyébként ebben nyilván a felelősségünk is közös lenne. Én azért gondolom azt, hogy reménytelen dolog lett volna bármikor egy újabb koncepcióval előállni, mert egy olyan belpolitikai helyzetben, ahol csak a licitálás, az űberolás - amely
