Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 1 (192. szám) - „Az egészség nem üzlet!” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz):
3920 Tisztelt jelenlegi kormánypárti Képviselők! Önök tudják, hogy mit mondtak négy évvel ezelőtt? Szerintem nem. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsor okban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Két percre megadom a szót Garai István Levente képviselő úrnak, MSZP. DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP) : Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Belgyógyászaton dolgozva, fiatal szakorvosként legborzalmasabb élményeim köz é tartozott, hogy krónikus vesebetegeknek nem tudtunk művesekezelést adni, és ezeket a betegeket akkoriban elveszítettük. 1987ben Kiskunfélegyházán indítottuk az első műveseállomást BácsKiskun megyében 7 beteggel és 549 kezeléssel. 1997re elérkezett az az idő, amikor előre kellett lépni mind minőségben, mind mennyiségben, s egy magáncég 130 millió forint értékben egy gyönyörű műveseállomást épített fel Kiskunfélegyházán. Mondhatnám azt, hogy a szolgáltatás színvonalában és a szolgáltatás filozófiájában m i már akkor Európához csatlakoztunk. 2004ben 38 beteg részesül kezelésben, és az évi kezelések száma 5900. A kezelés európai színvonalú, európai standardoknak felel meg, tehát bárhonnan Európa országaiból tudnánk betegeket fogadni, ami természetesen ugyan így érvényes Magyarország többi hasonló műveseállomására. Egyegy művesekezelés, ami hetente három alkalommal történik, durván ma húszezer forintba kerül. Itt jelentem ki: durva hazugság az, hogy ilyen drága kezelésekért magánintézmé nyben fizetnie kell a betegnek. Nem igaz! Műveseállomásokon soha nem kellett fizetni, jelenleg sem kell fizetni, és ezután sem kell fizetni! Nem a tulajdonforma dönti el azt, hogy a betegnek fizetni kelle, hanem az, hogy a társadalombiztosítással vane ér vényes szerződése. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Azt is a beteg fizeti!) Ezen betegek helyett minden költséget a társadalombiztosítás fizet. Kérem tisztelettel, hogy ne tessék belekiabálni! Tehát előremutatólag még annyit jegyeznék meg, hogy a népszavazá snál az igen szavazat ezeknek az állomásoknak a hosszú távú működését finanszírozási szinten veszélyeztetheti. Ezeket az állomásokat bővíteni kellene, mert az igény évente 710 százalékkal növekedik. Tehát amennyiben a magántőkét ebből a szolgáltatásból ki zárjuk, sok tucat, több száz (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) magyar krónikus vesebeteg életét veszélyeztetjük. Ezért kérem ezeknek a betegeknek, hozzátartozóiknak, az érdekelteknek a nem szavazatát. Köszönöm szépen. (Taps a kor mánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Megadom a szót kétperces időtartamra Horváth Zsolt képviselő úrnak, Fidesz. DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz) : Köszönöm a szót. Képviselő Úr! Ez a kérdés, amiről most döntenünk kell, arról szól, hogy állami kézb en vagy önkormányzati kézben maradjanak az egészségügyi szolgáltató intézmények, kórházak. (Dr. Szabó Zoltán: Ne!) Arról nem szól, arról semmiképpen nem szól, hogy ha valaki a saját tőkéjét idehozza, épít egy műveseállomást, és ezen a műveseállomáson kezel betegeket, akkor ezt a műveseállomást úgy, ahogy ön az előbb megfogalmazta, az Egészségbiztosítási Pénztár befogadhatja és finanszírozhatja a betegek érdekében. Erről nem szól a kérdés, uraim! (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Hát dehogynem!) Nem szól róla! Tessék elolvasni a kérdést! Az Alkotmánybíróság álláspontja egyértelműen és világosan kimondja: nem érinti a már meglevő status quót. Nem szól a háziorvosi praxisokról. Nem szól arról, hogy ha egy háziorvos épít egy rendelőt, és abban a rendelő ben szolgáltatást akar adni, vagyis gyógyítani akar, akkor az önkormányzat ne köthetne vele egy feladatátvállalási szerződést; erről nem szól. Biztonságban vannak mindazok, akiket a műveseállomásokon kezelnek, a magántőke valóban egy olyat teremtett,
