Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 1 (192. szám) - „Az egészség nem üzlet!” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF):
3913 szakdolgozók szerezhetnének tulajdont, nem a multik. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Erről szó nincs! - Dr. Szabó Zoltán: Dehogy nincs!) Felesle gesen vitatkozunk arról, hogy most jóe ez a kérdés vagy rossz. Szerintünk rossz, de nem ez a lényeg. Önök is emlegették, a demokrácia csak akkor igazi, akkor hatékony, ha a szavazatunknak egyértelmű és előrelátható a következménye. Az igen következményei szerintünk kiszámíthatatlanok. Ne beszéljünk most arról, hogy az egyik legalapvetőbb alkotmányos jog, a tulajdonjog sérül, ne beszéljünk a jogszabályi háttérről, ne beszéljünk arról, hogy ez esetleg visszalépést jelent. De mindenféleképpen a most meglévő p rivatizált szolgáltatók jogszabályi környezet nélkül maradnak, az OEP csak az állami, önkormányzati tulajdonban lévő intézményeket fogja tovább finanszírozni, tehát ez elég komoly gondokat fog okozni. Úgy gondolom, hogy nem ezeket a politikai csatározásoka t és látszatvitákat kellene folytatnunk, hanem le kellene ülnünk tisztességes szakmai egyeztetésre. Teljesen igaza van Gógl képviselő úrnak, a közérdek egyenlő a közmegegyezéssel. Pusztai Erzsébet - tehát nem egy baloldali politikus - idéz egy Beckettről s zóló drámából: “De nekünk, szentatyám, nagy erőt ad, hogy nem tudjuk pontosan, mit akarunk. A szándékok teljes bizonytalanságából bámulatos manőverezési szabadság születik. Ez a hatalmi játszmánknak a bölcsessége.” De lehete az egészségügy a hatalmi játsz mák játékszere? Szerintünk egyértelműen nem. Mi ezért mondunk egyértelmű nemet a népszavazás első kérdésére. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Két percre megadom a szót Gémesi György képviselő úrnak, MDF. DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Gyakorlatilag itt most már lassan másfélkét órája megy a vita, és a középpontból, a vita lényegéből hiányzik a gyógyulni kívánó beteg, a biztonságot magának tudni akaró beteg. Politikai vita, politikai harc folyik azért, hogy kinek van igaza. Megítélésem szerint - és a Magyar Demokrata Fórum korábban ezt ki is nyilvánította - ez a kérdés nem politikai kérdés, hanem egy szakmai kérdés, amit nyilván teljes mértékben áthatott a politika. Kezdve attól, hogy a Csehákféle törv ény egy olyan irányba vitte volna el az egészségügyi finanszírozást és a külső források bevonását, ami mindenféleképpen a beteg kiszolgáltatott helyzetét jelentette volna. Ez a törvény ma nem él, de a Munkáspárt által feltett kérdés sem az, ami a végső meg oldást jelentheti számunkra, hiszen az végül is mégiscsak egy ideológiai gondolkodás és alap alapján lett föltéve. Mindenesetre egy biztos, egyet elért a Munkáspárt által feltett kérdés, hogy mi most itt vagyunk már másfélkét órája, és az elmúlt heteket é s hónapokat olyan vitákkal töltöttük el, ami teljes mértékben parttalan, ami nem a megoldást keresi, és aminek a középpontjában nem a beteg van. Én magam 1980ban esküdtem fel, orvosként többen vagyunk így egyébként ebben a Házban. Azt gondolom, hogy egy k icsit szégyelljük magunkat. Szégyelljük magunkat, hogy olyanról beszélünk, ami nem a lényeg, és aminek nem az van a központjában, hogy jobb legyen a betegnek, ne kerüljön neki többe, biztonságban legyen, mi, orvosok meg tudjuk gyógyítani őt, és minél keves ebbe kerüljön az államnak, illetve azokat a forrásokat, amelyek rendelkezésre állnak, minél hatékonyabban lehessen felhasználni. Ehhez bevonni külső forrásokat, amit a Mikolatörvény is lehetővé tett volna olyan formában, amit bizony valóban nem olyan gazd asági profitorientált érdekeltség irányít, ami valóban kiszolgáltatott helyzetbe teszi a beteget, az orvost, a kórházat, és egyébként a magyar költségvetést is. Azt hiszem, erről kellene beszélni, azokról a jobbító gondolatokról, ami ezt a vitát előrébb vi szi, mert ami itt folyik, az egyébként egy iszapbirkózás, és próbáljuk megmagyarázni az igent is meg a nemet is. Mi azért nem válaszolunk igennel erre a kérdésre, mert ez a kérdés (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) megválaszo lhatatlan. Megválaszolhatatlan ez a kérdés,
