Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 1 (192. szám) - „Az egészség nem üzlet!” címmel politikai vita - DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz):
3901 Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most kétperces hozzászólásokra kerül sor. Elsőként megadom a szót Vojnik Mária államtitkár asszonynak. DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Gógl Árpád képviselő úr, a Fidesz vezérszónoka fontos kérdéseket feszegetett, és többek között elmondta, hogy az egészségügyre fordított állami közösségi források véleménye szerint nem nőttek elég dinamikusan. Nos, mindenki tudja, aki ebben a parlamentben részese volt a költségvetési szavazásoknak, hogy 2001ről 2005re a gyógyításra fordítható közösségi for rások közel 60 százalékkal nőttek. A gyógyítómegelőző ellátásokra, tehát a szűkebben vett kórházi, rendelőintézeti kezelésre rendelkezésre álló források ugyancsak ennyivel nőttek, a gyógyszerkassza pedig még ennél is dinamikusabban, ha emlékeznek a költsé gvetésükre, 150 milliárd forint helyett most már több mint 280 milliárd forintot fordítunk erre. Ám Gógl Árpád képviselő úr kérdése és néhányan, akik ezt a vitát a maga fontosságához akarják mérni, azt vetik fel, elégségeseke az állami források a kezelése khez, tudunke még több pénzt adni az egészségügynek vagy a betegségek kezelésére, a közforrások elégtelensége esetén pedig milyen utat válasszunk a jövőben. A mi válaszunk, ha a közösségi források nem elégségesek, akkor a magánforrásokat is be kell engedn i az egészségügybe. Ezért tehát ezt a vitát lehetne értelmesen, a betegek javára is lefolytatni. Minket azonban, és ezt őszintén sajnálom, Gógl képviselő úr, becsaltak egy csapdába, és arra kényszerítenek, hogy ne ezekről a fontos kérdésekről vitatkozzunk, hanem arról, amit a Munkáspárt kezdeményezett (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , hogy államosított egészségügyi ellátást akarunk a jövőben vagy nem. Ezekről a kérdésekről fogunk ma vitát folytatni, képviselőtársaim. Köszönöm szé pen. (Taps a kormánypárti padsorokból.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Szintén két percre megadom a szót Salamon László képviselő úrnak, Fidesz. DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Először Kuncze Gábor felszólalására reflektálnék, aki azt mondta, aki igennel szavaz, az az államszocializmus maradványát támogatja. Nos, frakcióvezető úr, ezek a kórházak és intézmények, amelyekről itt szó van, már eredetileg is önkormányzati kórházakként és állami tulajdonú intézményekként létesültek szinte tel jes egészében. Aztán arról ne is beszéljünk, hogy az államszocializmushoz meg azért sem lehet közük, mert többségük a XIX. században, kisebb részük a második világháború előtt (Dr. Katona Béla: Jó hogy nem a XVIban!) , de mindenképpen a polgári társadalmi kor termékeként jöttek létre. Burány Sándor képviselő úr azt mondta, ha az igen szavazatok többségbe kerülnek, akkor alkotmányt kell módosítani. Nem ártana, ha valaki alkotmányjogi kérdésekbe ártja magát, egy kicsit tanulmányozná az alkotmá nyjog szabályait és az Alkotmánybíróság gyakorlatát, tudniillik ha ez így lenne, az Alkotmánybíróság meg se engedte volna a népszavazás elrendelését, mert kimondta az Alkotmánybíróság számos határozatában, hogy alkotmánymódosításra irányuló népszavazás nem rendelhető el. (Dr. Szabó Zoltán: Így van!) Ne beszéljünk itt az egyébként tiszteletre méltó kisebbségi véleményekről, az Alkotmánybíróság többségi döntéssel hozza határozatait, melyek megfellebbezhetetlenek és megváltoztathatatlanok. (12.00) Ugyancsak az Alkotmánybíróság mondta ki több határozatában és ennek a népszavazásnak az elrendelése kapcsán is, hogy szerzett jogot nem lehet elvenni. Tehát itt senkinek, aki privatizált helyzetben van már az egészségügyben, senkinek sem kell félnie. Arról ne is beszé ljünk, hogy a népszavazás nem úgy szól, hogy vegyüke vissza állami tulajdonba azt, amit már privát tulajdonba juttattunk, hanem hogy maradjone az önkormányzati vagy állami tulajdonban, ami ma már ott van. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
