Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 1 (192. szám) - „Az egészség nem üzlet!” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
3898 nyújtja a szolgálta tásait, és értékeli ezt az erőfeszítést, amit az egészségügyben dolgozók évről évre sokkal nehezebb körülmények között kénytelenek tenni. A mai nap vitája a cím alapján “Az egészség nem üzlet”, egy mérhetetlenül szerencsétlenül feltett népszavazási kérdés kapcsán vitatkozunk, és tulajdonképpen nem a lényegről beszélünk. Egyszer valaki azt mondta, hogy maga a népszavazás és a feltett kérdésre adandó válasz lényegében arról szól, hogy valaki az értékválasztás oldaláról vagy pedig az érdekválasztás oldaláról k özelíti meg az egész kérdést. A Magyar Demokrata Fórum az értékválasztás megközelítési eszközét választja, és a vitanap kapcsán inkább arról kellene beszélni - és erre teszünk kísérletet , amivel mind a két oldal egyetért, hogy a magántőkének igenis van s zerepe és helye a magyar egészségügyben, hogy ez milyen szerepet töltsön be. A rendszerváltoztatás óta folyamatosan politikai és szakmai vita tárgya a piaci verseny és a magántulajdon helye, szerepe az egészségügyben, az egészségügyi ellátás biztosításában . A hazai és nemzetközi tapasztalatok alapján állítható, hogy mind a piaci versenynek, mind a magántulajdonnak lehet és kell szerepet biztosítani az ellátásban, azonban történelmi hiba lenne az egészségügyi javak és szolgáltatások birtoklásában és elosztás ában meghatározó szerephez juttatni, elsősorban a társadalmi igazságosságot és a népegészségügyi helyzetet érintő következmények miatt. Ma még a nemzetpolitika felelőssége - a nemzetközi és az európai tendenciákat is figyelembe véve - annak meghatározása, hogy az egészségügyi ellátás mely területein, milyen mértékben, milyen feltételekkel, mely érdekcsoportokat előnyben részesítve enged teret a piaci szereplők megjelenésének és tulajdonszerzésének. Hazánkban is megmegújuló erővel jelentkezik egy sokarcú és erőteljes irányzat, amelynek célja a piaci viszonyok kiterjesztése az egészségügyi ellátás minél szélesebb területeire. Ennek az irányzatnak természetes szövetségeseként jelentkezik az irányított egészségügyi ellátás elterjesztését szorgalmazók mozgalma. A gyökerek egy helyről táplálkoznak, emlékszünk. A két, a jelenlegi kormányzat által is prioritásként kezelt törekvés együttesen, akár az eredeti politikai szándéktól függetlenül is rövid úton átveheti a kezdeményezést a közhatalom, állam, önkormányzat int ézményeitől az egészségügyi ellátás szervezésében, sőt a finanszírozásban is. Ez sajátos helyzethez vezethet, különösen, miután még nem alakult ki az egészségügyi piac fogyasztói érdekvédelmi rendszere, s a megrendített társadalmi és egzisztenciális helyze tű orvosi testület sem képes megfelelő hatékonysággal fellépni a betegek érdekében. Pedig a külföldi és különösen az egyesült államokbeli tapasztalatok arra figyelmeztetnek, hogy az irányított egészségügyi ellátás szabályozatlan és ellenőrizetlen terjedése és összefonódása a befektetői tulajdonnal nagyon kedvezőtlen következményekkel jár mind az elsődleges egyéni felelősségre és biztosításra alapozott egészségügyi ellátási rendszerben, mind a szolidaritáselvű nemzeti kockázatközösséggel működő rendszerekben . Az egészségügyi ellátási költségek elmúlt évtizedekben jellemző ugrásszerű növekedésével - más közszolgáltatásokhoz hasonlóan - világszerte bekövetkezett az egészségügyi közkiadások visszafogása és a közfeladatok ellátásának magánkézbe adása. Ez a legfej lettebb országokban is komoly ellenérzéseket kelt, azonban a fejletlenebb országokban kifejezetten káros hatású. A legnagyobb veszély, hogy megfelelő ellenőrzés és korlátozás hiányában fokozza az egészségi állapotból is fakadó társadalmi egyenlőtlenségeket , gyengíti a nemzeti és társadalmi szolidaritást és kohéziót, stabilizálja az indokolatlan egyenlőtlenségeket, fokozatosan gettósodáshoz, állandósuló szociális feszültségekhez, konfliktusokhoz vezet. Hazánkban ez a megindult polgárosodási folyamat kiteljes edését, a középrétegekhez való felzárkózás esélyét veszélyezteti a szerényebb anyagi és rosszabb egészségügyi feltételek között élők esetében. A felelős nemzeti egészségpolitika feladata elősegíteni a lakosság magas színvonalú, korszerű és etikus ellátását , az orvosok és az egészségügyi dolgozók méltóbb erkölcsi és anyagi megbecsülését, az egészségügyi ellátórendszer fejlesztését és az ezekre fordított közforrások átlátható és hatékony
