Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 1 (192. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. SZÁJER JÓZSEF (Európai Néppárt és Európai Demokraták képviselőcsoportja):
3875 Vannak olyan elemek itt, Magyarországon i s, aminek örülhetünk, hogy ezt az alkotmány nem tartalmazza. Tegnap a Kossuth rádió egyik nagyon kiváló műsorában az egyik interjúalany arról beszélt, hogy az Európai Unió lezárta a Romániával folytatott tárgyalásokon a környezetvédelmi fejezetet. Mint ter mészetesen tudjuk Romániával kapcsolatban, az elmúlt időszak szennyezései miatt Magyarországon is nagyon sok kár érte a természeti környezetet, az itt élő embereket, ezért Magyarország számára ez nyilvánvalóan fontos kérdés. De most nem erről szeretnék bes zélni, hanem arról, hogy ez a megfogalmazás, hogy az Európai Unió zárta le a környezetvédelmi fejezetet Romániával, május elseje óta nem pontos. Ugyanis 25 tagország ült annál az asztalnál, köztük a magyar kormány képviselője, a magyar Külügyminisztériumna k vagy a magyar Környezetvédelmi Minisztériumnak a képviselője is, ahol úgy döntöttek, hogy ezt a fejezetet le kell zárni. Ezzel a példával arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy május elseje óta az Európai Unió mi vagyunk. Mi vagyunk az egyik fontos dö ntéshozó szervezete az Európai Uniónak. Az Európai Unió velünk szemben nem elvárásokat fogalmaz meg május elseje óta, hanem jogszabályokat alkot, amelyek szerint nekünk is élni kell, illetőleg amelyekhez nekünk is igazodnunk kell. Ezeket a szabályokat be k ell tartanunk, de mi is része vagyunk annak a jogalkotó szervezetnek, amely az Európai Uniót jelenti számunkra. Vagyis a mi döntéseink nélkül az Unióban ezután nem születnek döntések, határozatok. Ebből következően szeretném a képviselő hölgyek és urak fig yelmét felhívni arra, hogy azt a fajta magyar kishitűséget, amiről itt már egy korábbi szónok is beszélt, hogy minden nélkülünk dől el, minden a fejünk fölött dől el, nincs beleszólásunk a sorsunkat alakító fontos döntésekbe, ezt felejtsük el. Mostantól fo gva mi is részei vagyunk ennek a rendszernek, és ha az Európai Unió lezárja Romániával a környezetvédelmi fejezetet - amiben, azt gondolom, súlyos és olyan átmeneti kedvezményeket is kap Románia a csatlakozással kapcsolatban, amely Magyarország számára hát rányos , akkor mi ugyanúgy részesei vagyunk e döntés meghozatalának. Vagyis innentől fogva nem mutathatunk kifelé senkire. Hogyan kapcsolódik ez ahhoz a témához, amiről beszélni szeretnék, vagyis ahhoz, hogy ami nincs benne az alkotmányban? Megnéztem az a lkotmány egyik fejezetét. Magyarországon, itthon most komoly vita folyik azokról a kérdésekről, hogy az Európai Unió mennyire befolyásolhatja Magyarország szuverén döntéseit. Például mennyire szól bele az Európai Unió abba, hogy Magyarország meghatározhass a, hogy kik legyenek állampolgárai. Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt képviselőtársaim, az Európai Unió semmilyen értelemben nem szól bele abba, hogy tagországainak kik az állampolgárai. Kizárólag és egyedül a Magyar Országgyűlés dönthet arról, hog y ki lesz Magyarország állampolgára, azt az állampolgárságot milyen eljárással, milyen módon biztosítjuk neki. Vagyis aki arra hivatkozik, hogy az Európai Unióban vannak valamifajta elvárások ezzel a kérdéssel kapcsolatban, az súlyosan téved. És az alkotmá nynak az új szövege szerint, de a jelenleg hatályban lévő nizzai szerződés szerint is egyetlenegy olyan passzus nincs ezekben a szerződésekben és ebben a tervezetben, amely Magyarországot ettől a szuverenitását képező alapvető jogtól megfosztja. Tehát azok a hivatkozások, amelyek ezzel ellentétesek, minden alapot nélkülöznek. Az alkotmányos szerződés a tagállamok jogkörében hagyja azt, hogy ezekről az alapvető kérdésekről miképpen dönt. Éppen ezért azok a külső hivatkozások, hogy felhúzzák majd a szemöldökü ket, adott esetben majd rosszallásnak leszünk kitéve, mind alaptalanok. Ad absurdum, egészen odáig menően, hogy ha Magyarország adott esetben úgy döntene, hogy az 1 milliárdnál is nagyobb lakosságú Kína összes állampolgárának automatikusan megadja az állam polgárságot, minden kérés és egyéb nélkül, legfeljebb politikai problémáink lehetnek belőle, de jogilag ezt a szuverenitásunkhoz tartozó alapvető kérdést nem szabályozná senki. Nyilván abszurdum a kérdés, Magyarország ilyen típusú döntésre nem készül, nem hiszem, hogy volna olyan magyar politikus, aki ezt megtenné. A példát azért mondtam, hogy amikor Magyarország megkötötte az Európai Unióval a csatlakozási szerződését, akkor egyetlenegy pont tekintetében sem mondott le
