Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. december 1 (192. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - DR. EÖRSI MÁTYÁS, az európai ügyek bizottságának előadója: - ELNÖK (Mandur László): - DR. VASTAGH PÁL, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3861 Ezeket az irányokat kell számon kérnünk akkor, amikor az alkotmányos szerződés most már véglegesnek tekinthető szövegének megerősítéséről döntünk, és ezekhez az irányokhoz, szempontokhoz természetesen hozzá kell kapcsolni azokat a sajátos magyar megközelítéseket, amelyeket az egész alkotmányozási folyamatban, valamennyi szakaszban, a Konvent időszakában is és a kormányközi konferencia szakaszában is megpróbáltunk, és azt mon dhatom, sikerrel próbáltuk érvényesíteni. A Magyar Országgyűlés úgy döntött, hogy a ratifikáció formája a parlamenti út legyen. Az Unió tagállamainak többségében ezt a formát választották, tizennégy tagállam a megerősítés parlamenti formáját választotta; m ás tagállamok a megerősítés referendum útján történő formáját választották. Minden tagállamnak joga, hogy saját alkotmányos berendezkedésének szabályai szerint döntsön. Meggyőződésem, hogy egyik vagy másik formát egymással szembeállítani nem lehet, egyik s em tekinthető demokratikusabbnak és kevésbé demokratikusnak, úgyhogy a Magyar Országgyűlés meggyőződésem szerint bölcsen döntött, amikor ezt a formát választotta. Ezt több összefüggéssel alá lehet támasztani. A legfontosabb ezek közül talán az, hogy az alk otmányos szerződés nem követeli meg a tagállamoktól, hogy nemzeti szuverenitásuk, jogalkotó hatásköreik újabb elemeit ruházzák a közösségi intézményekre. Hasonlóképpen kiemelhetjük azt is, hogy a magyar közvélemény, Magyarország egésze múlt év április 12é n népszavazás formájában döntött a fő kérdésről, az Unióhoz történő csatlakozásról. A mérlegelésnél az is nyomhat a latba, hogy az új tagállamok polgárainak kevés a tapasztalatuk a tekintetben, hogy a régi vagy az új alkotmányban felvázolt intézmények műkö dése a jobb, tehát a döntéshez szükséges reális információk, úgy érzem, hogy meglehetősen korlátozottak. És azt se feledjük el, hogy 325 oldalas okmányról van szó, amit 36 jegyzőkönyv egészít ki, közöttük nyolc új jegyzőkönyv, tehát egészében olyan mennyis éggel kellene megbirkózni a döntéshozatal folyamán, ami, azt hiszem, a szakemberek számára is komoly kihívás és komoly feladat. Valójában milyen ennek az okmánynak a jellege, tisztelt képviselőtársaim? Hiszen az elnevezés sokféle, alkotmányos szerződésnek, szerződésnek, alkotmánynak is nevezik a sajtóban, a szakirodalomban. Én úgy tudok erre a kérdésre válaszolni, hogy ez az okmány, amit most megerősíteni készülünk, tartalmában alkotmány, megfelel mindazoknak a követelményeknek, amelyeket az alkotmányokkal szemben klasszikus követelményként meghatároztak, hiszen rögzíti az Unió és a tagállamok kapcsolatát, ennek a lényegét, a hatásköri szabályokat, rögzíti az Unió intézményi szerkezetét, azok működési módját, meghatározza az Unió intézményei és az állampolgá rok kapcsolatát. Tehát ezek azok az ismérvek, amelyeket általában az alkotmányokkal szemben az európai jogi kultúrában évszázadok során kialakítottak; ennek ez a szerződés megfelel. Nyilvánvalóan sajátos jellegű, formájú dokumentumról van szó, hiszen az Eu rópai Unió nem egy egységes állam, az Európai Uniót államok alkotják, államok szövetsége alkotja, és az államok és az Unió közötti dokumentum formáját tekintve nyilvánvalóan csak szerződés lehet. Ennek a dokumentumnak a lelke, a lényege véleményem szerint az I. és a II. fejezet: az I. fejezet, amelyben az értékek, célkitűzések meghatározása történik, és a II. fejezet, amely az Alapvető Jogok Chartáját - amely még 2000 decemberében, Nizzában keletke zett - építi be, emeli be, ruházza fel jogi erővel az alkotmányos szerződés. A III. fejezet meglehetősen részletező szabályozást tartalmaz, hiszen leírja a közös és közösségi politikák valamennyi fontos, lényeges elemét. Hangsúlyozom, hogy ez a részletező szabályozás is bizonyos szempontból tartalmaz pozitív vonásokat, hiszen garanciát jelent arra a pontos és részletező leírás, hogy az Európai Unió intézményei ne terjeszkedjenek túl az alkotmányban meghatározott határokon, kereteken, ne következzen be egy l opakodó hatáskörbővítés. Magyar szemmel mit mondhatunk erről az alkotmányról? Ha a törekvéseinket vetjük össze a végeredménnyel, az alkotmány szövegével, lelkiismeretesen állíthatom, nyugodt lélekkel, hogy a
