Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 30 (191. szám) - A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ):
3839 kerüljön és biztosítsa a kitermelt nyersanyag értékével arányos, a tulajdonost megillető állami bevételeket; s végül, hogy óvja a bányászatban foglalkoztatott személyek életét és egészségét. A nemzetközi összehasonlításban is korszerűnek mondható jogi szabályozás élé nk érdeklődést váltott ki annak idején a külföldi tőkebefektetőknél is. Eredményeként a tengerentúli és a fejlett európai államok bányászati koncessziós társaságai kezdték meg itt nálunk, az ország egész területén a működésüket, és a szakágazatban általáno s lett a magyarkülföldi vegyes vállalkozási forma. Négy év telt el, és '97ben eljött az idő, szükségét láttuk annak, hogy ezt a bányatörvényt akkor először módosítsuk; képviselői önálló törvénymódosító indítvány formájában ezt akkor három képviselőtársam mal terjesztettük a parlament elé. A parlament által azután akkor elfogadott törvény négy lényegesebb vonatkozásban javította a bányászati alaptörvényt: javította az államot megillető bányajáradék behajthatóságát a feketén bányászkodók előtt nyitott kiskap uk nagy részének bezárásával, miáltal azonban nemcsak a bányajáradék fizetése, de a tájrendezési költségek terhelése sem maradt megúszható az ügyeskedő vállalkozók, vállalkozások számára. Érdekeltté tette az önkormányzatokat ez a módosítás a területükön fo lytatott bányászati tevékenységek támogatásában azáltal, hogy az évente befizetett bányajáradék összegének 5 százalékát a kitermeléssel érintett önkormányzatok kapták meg, miáltal az önkormányzatok és a helyi közösségek nemcsak a bányászati tevékenységek h átrányaiból, hanem annak előnyeiből is részesülhettek. Pontosította ez a módosítás az engedély alapján végezhető, azaz a liberalizált és a koncessziós jog alapján gyakorolt bányászati tevékenységek elválasztását, és végül rendelkezett a kiemelten nehéz és veszélyes munkát végző bányászok anyagi megbecsüléséről és erkölcsi elismeréséről. Ez a '97. évi bányatörvénymódosítás tehát segítette a jogalkalmazást, növelte a kockázatot vállaló bányászati tőkebefektetők jogbiztonságát, és hatékonyabb eszközökkel nehe zítette legalábbis - ha meg nem is akadályozta teljesen, de nehezítette - a bányászat területén működő feketeüzletek működését. Most, 14 évvel a bányászatról szóló alaptörvény megalkotását és 7 évvel annak első módosítását követően ismét szükségessé vált a bányatörvény újabb áttekintése és másodszori módosítása. Hallhattuk, hogy a kormány által a parlament elé terjesztett módosítás alapvetően három fő okból változtatta meg a törvényt: egy alkotmánybírósági határozat miatt, a gyorsforgalmi úthálózatok építés ének elősegítése miatt és különféle szabályozási pontatlanságok javítása okán, mely utóbbi magában foglalja azt a koncepcionális jellegű változtatást is, hogy az eddig alapvetően költségvetési támogatásból önállóan gazdálkodó, központi költségvetési szerv, a Magyar Bányászati Hivatal a jövőben saját bevételeiből kell hogy fedezze a működését. Ezt említette Deák képviselőtársam is. Én annyiban nem látok ellentmondást, hogy a 2005. évi költségvetésben is megjelent egy bizonyos összeg, ez az összeg azonban csö kkenő tendenciát mutat az előző évekhez képest. Ez fokozatosan kerül leépítésre és bevezetésre a teljes önfenntartás. (20.50) Lett volna egy negyedik, nagyon is említésre méltó és fontos módosítás a törvényjavaslatban, amely azonban, vélhetően a kormányon belüli legutolsó egyeztetéseknek felróhatóan, az utolsó pillanatban végül is kikerült az előterjesztésből, ez pedig az úgynevezett tájrendezési célelőirányzat létrehozása, mert sajnos ez nincs benne az előttünk lévő törvényjavaslatban. Bízom benne azonban, hogy a parlament a döntésével a módosító indítvány eredményeként és segítségével vissza fogja emelni ezt a célelőirányzatot a törvényjavaslat szövegébe. Az alkotmánybírósági határozatról sokat hallottunk. Az a lényege ennek az alkotmánybírósági határozatn ak, hogy ez év december 15ig terjedő határidővel kötelezte az Országgyűlést arra, hogy mivel az eredeti bányatörvény nem teljeskörűen határozta meg a bányatelek területén fekvő ingatlanok tulajdonosainak a tulajdonhoz való joguk védelmét szolgáló és a tul ajdonkorlátozás arányosságát biztosító garanciális rendelkezéseket, ezt ezzel a határidővel pótolja. Részletesen
