Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 30 (191. szám) - A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. PAP JÁNOS, a környezetvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
3834 Köszönöm. Most megadom a szót Pap János képviselő úrnak, aki a kisebbségi véleményt ismerteti, szintén öt percben. Képviselő úr! DR. PA P JÁNOS , a környezetvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Én a környezetvédelmi bizottság kisebbségi véleményét ismertetem. Tisztelt Ház! A környezetvédelmi bizottság is megtárgyalta a törvé nyjavaslatot. Első és fontos megjegyzése az volt, hogy egy ilyen nagy jelentőségű törvénymódosításhoz kissé méltatlan az, hogy két hét alatt és a költségvetési vita sűrűjében próbálunk meg módosítást hozni. Miközben az államtitkár úr is most arról beszélt, hogy a környezeti hatásvizsgálat kötelezően bekerül a törvénybe a bányatelekfektetés előtt, nos, azt kell látnunk, hogy eközben a törvényjavaslatban nincs ilyen jellegű megfogalmazás, és nagyon laza, nagyon könnyű társadalmi részvételre tennének lehetősé get, ami viszont nem garancia a tulajdonhoz való jognak a biztosításában. Ez a fajta, gumiparagrafusnak is nevezhető megfogalmazás arra jó, hogy éppen úgy legyen a jövőben, mint ahogy ma is, vagyis a magántulajdon ne kerüljön kellő védelem alá. Nincs ugyan is jelenleg olyan törvény, amelyik értelmezni tudja azt, hogy észrevételeinek figyelembevételével hoz döntést, illetve értékel, ha úgy tetszik, egészen biztos, hogy nem ismeri ezt a fordulatot a hatásvizsgálatról szóló rendelet és az egységes környezethasz nálati engedélyezésről szóló rendelet sem. A kérelmező 15 nappal korábbi tájékoztatási kötelezettsége visszajelzés vagy egyéb jogkövetkezmény nélkül - erről ismét azt gondoljuk, hogy semmit sem ér. Arról nem is beszélve, hogy nincs szó a ma is nagy gondot okozó nyersanyagok szállításával kapcsolatban okozott károk - épület, út - rendezésével és megépítésével kapcsolatban. Egyébként, ha benne is lenne a javaslatban a környezeti hatásvizsgálati kötelezettség, azt akkor is könnyedén ki tudják játszani, elég, h a megnézzük a hatásvizsgálatköteles tevékenységeket a bányászatra vonatkozóan. A környezeti engedélyezési eljárás során is a gyakorlat azt a szomorú helyzetet mutatja, hogy a legsúlyosabb környezeti beavatkozásnál is legtöbbször elmarad a hatásvizsgálat. Így aztán a környezetvédelmi tárca optimizmusa minden alapot nélkülöz. A ma működő bányák körzetében levő megrepedt házak tulajdonosait, jó ha tudjuk, 50 ezer forint körüli kártérítéssel akarják kielégíteni, és akkor ehhez a szakaszhoz ez a törvényjavaslat hozzá se nyúl. E javaslat szerint szintén az Alkotmánybírósághoz lehet fordulni, meg vagyok győződve. A katasztrófahelyzet és az ásványi nyersanyag kapcsán két kérdés is felmerülhet. Egyrészt, mivel nem tartozik a törvény hatálya alá, ezért a kavics, a kő és más ásványi nyersanyag katasztrófahelyzetben kitermelhető. Valóban kitermelhető? Csak ki és milyen meghatározás alapján állapítja majd meg azt, hogy mikor van éppen katasztrófahelyzet? Másrészt a talaj nem is ásványi nyersanyag. Mi lesz a feltalajjal, mi alapján használják fel vagy termelik le, ha, mondjuk, ezt árvízi katasztrófa esetén közvetlenül a folyó mellett teszik? Vajon, és ez egy fontos kérdés volt, miért nem építették be az EUs direktívákat, ha már egyszer tudunk róla, hogy ezek kellenek? Ezt egyébként a kormánypárti képviselők is kifogásolták. Az a gyanú merült fel, hogy az autópályaépítésnél különböző lobbiérdekek így tudnak érvényesülni. Az uniós felfogás ezen a téren az, hogy az erőforrásokkal, azok felhasználásával ésszerűen és célszerűe n gazdálkodjunk. Ez nem jelenik meg ebben a törvényben. Komoly gondot jelent a már korábban privatizált bányák esetében, hogy a privatizációs szerződés nem kötötte ki, hogy a korábbi 50100 éves bányajáratokért ki a felelős, így aztán a mezőn gyanútlanul s étálók vagy éppen kirándulók komoly veszélybe kerülhetnek az ilyen bányajáratoknál. A korábban építési tilalom miatt ingatlanjukban korlátozott embereket soha senki nem kártalanította. Erre ismét nem tesz javaslatot ez a tervezet. Nem építettek tovább, de a meglevő házak megrepedtek, sőt templomok, középületek is. Ezekkel mi lesz? Ma is beismerik a bányahasznosítók, hogy
