Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 29 (190. szám) - A polgári törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - LEZSÁK SÁNDOR (független):
3685 Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Miután a képvisel ői indítvány egy olyan hiányt kíván pótolni, amit az idő kikövetel tőlünk, ezt a javaslatot a Magyar Demokrata Fórum természetesen támogatni fogja. Azt azért meg kívánom jegyezni, hogy egy olyan törvényt fogadott el az előző ciklusban a Magyar Országgyűlés , amely elektronikus aláírásról szóló törvény néven vonult be a magyar jogalkotás tárába. Érdemes lenne megnéznünk pontosan ennek az esetnek a kapcsán, hogy ennek a törvénynek az előírásai hogy érvényesülnek és hogy hasznosulnak. A törvény az akkori megalk otás idején előremutató volt, számos európai uniós tagország sem rendelkezett még ilyennel. Ezt csak azért hozom fel ennek a javaslatnak a tárgyalása során, mert van pótolnivalónk e téren. Azt hiszem, hogy a két képviselő úr által előterjesztett javaslat e gy fontos hiátust fed le, ezért a Magyar Demokrata Fórum az elfogadást támogatni fogja. Köszönöm szépen. (20.50) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Megadom a szót Lezsák Sándor független képviselőnek. LEZSÁK SÁNDOR (független) : Köszönöm a szót, elnök ú r. Tisztelt Ház! Természetesen támogatjuk Font Sándor és Kerényi János képviselőtársunk hiánypótló törvényjavaslatát. Ugyanis, amikor néhány évvel ezelőtt a magyar Országgyűlés Európában az elsők között fogadta el az elektronikus aláírás feltételeiről szól ó törvényt, akkor sokan gondolták azt, hogy jelentős mérföldkövet hagyott maga mögött az ország az elektronikus ügyintézés területén. Talán sokan még át sem gondolták azt, hogy ez az új aláírási forma költségigénye miatt még jó néhány évig csak egy nagyon szűk réteg ügyintézését könnyíti meg, míg a lakosság több mint kilenctizede változatlanul a korábbi ügyintézés lehetőségeire szorul. Az elektronikus aláírás feltételeiről szóló törvény megszületésének ünneplése egy ideig elfedte azt a tényt, hogy nálunk mé g a csupán elektromos úton, azaz telefaxon továbbított aláírások hitelessége is vitatható annak törvényi szabályozatlansága miatt. Nálunk, Magyarországon olyan gyors volt másfél évtized alatt is a fejlett világ technikai vívmányainak az átvétele, hogy szin te észrevétlen maradt a telefaxon történő ügykezelés lehetőségeinek a feltárása, amin más országok már keresztülmentek, azaz tőlük a telefaxra vonatkozó szabályok átvehetők. Az előterjesztők nagyon részletes indoklást mellékeltek a törvénymódosítás elfogad ása érdekében. A bőséges anyagból kiderül, hogy de facto elfogadott a telefax útján történő aláírás, de jure még nem. Ezt a hiányosságot szüntetné meg a törvénytervezet elfogadása. Joggal vetődhet fel, hogy mi szükség van erre az előterjesztésre, amikor az 50/1998. számú kormányrendeletnek a “Szolgáltatások szabályzata” című pontja szerint a felek között hitelesként elfogadott dokumentum az is, amelyet telefax útján továbbítottak. A kormányrendelet megfelelő lenne, de mégis furcsa az, hogy a szerződés alaki formáinak felsorolását a telefax kivételével a polgári törvénykönyv tartalmazza, és ez az egy alaki forma egy kormányrendeletben szerepel. Az is felvetődhet, hogy szükségtelen ez a törvénymódosítás, hiszen például a Legfelsőbb Bíróság szerint a telefaxon továbbított fellebbezés eleget tesz a polgári perrendtartás által írásbeliséget megkövetelő fellebbezés feltételeinek. Ez az állítás igaz. A Legfelsőbb Bíróság éppen azért kényszerült ennek megállapítására, mert nem állt rendelkezésére egyértelmű törvénysz öveg. Egyébként éppen a magam példatárából hozhatok arra példát, hogy bizony mennyire támaszt jogbizonytalanságot ez a helyzet. Az ország alkotmányos rendje igényli, hogy a törvényhozás hozzon törvényeket, és ne a Legfelsőbb Bíróság kényszerüljön hiánypótl ó határozatokra. Hadd említsek egy ebből fakadó alkotmányos gondot. Az Alkotmánybíróság megsemmisíthet alkotmányba ütköző jogszabályokat, de vitatható a jogosítványa a törvényt pótló jogegységi határozatok, értelmezések területén.
