Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 29 (190. szám) - Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - A kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - ÉKES JÓZSEF (független):
3671 alapkutatásnak, akkor az nyilvánvalóan a felére zsugorodik már százalékos részarányban, és akkor egy jó irányba fogunk haladni, mert a 2000. évben 38 százalék volt a természettudományok, mondhatjuk úgy, hogy az alapkutatások részaránya, 2002. évre ez már 34 százalékra csökkent. Nem biztos, hog y ez nominális csökkenést jelentett, hanem GDParányosan változik, egyszerűen ott nem kellett annyira növelni az alapkutatásra fordított forrásokat. Úgy érzem, ha itt egy dinamikus növekedés áll be, akkor ezt feszültségmentesen meg lehet oldani. De termész etesen úgy nem lehet feszültségmentesen megoldani, ha a tárgyalások úgy folynak, mint a jelenlegi kormány idejében. Ezt is a Számvevőszék összegzéséből szeretném kiemelni, hogy „A költségvetési kutatóhelyek intézményfinanszírozásában nem teljesült az alape llátás biztosítására irányuló 2000. évi kormányzati célkitűzés. Problémát jelentett a kutatóintézeti alapellátás egységes tartalmú meghatározásának hiánya. Az alapellátásról eddig csak az MTA és a PM között zajlott megegyezés nélküli tárgyalás.” Nyilvánval ó, hogy ha alapszámokban és alapértékekben nem tudunk megegyezni, akkor nagyon nehéz az előrelépés. Ha a gyakorlati oldalról közelítjük meg az innovációt, akkor föl kell tenni a kérdést, hogy hogyan látja a gyakorlat, miben látja az innováció sikerét legfő képpen, és egy kutatásból meglepő eredmény jön ki, miszerint a vállalkozási szféra az innováció sikertényezőit egyértelműen leginkább a belső adottságokban látja. Ezek közül ismét messze kiemelkedik a felső vezetés támogatása, és ettől jóval lemarad, de a legfontosabbak között említik a magasan képzett alkalmazottakat és a jól működő teameket. Tehát ha végiggondoljuk az innováció működését, ennek a megvalósulását, akkor vissza kell csatolnunk az oktatásra és a nemzeti érdekek, értékek helyes képviseletére, mert a két legfontosabb tényező, hogy egy elkötelezett, innovációra érzékeny felső vezetés, ez természetesen legkönnyebben úgy tud megvalósulni, ha a motivációja a nemzeti elkötelezettségen keresztül magasan kiemelkedik, ebben érdekelt, mert egy országban, egy közösségben képzeli el a működési területét. A másik a magasan képzett következő működtető csoport, a technikai személyzet. Ez is az oktatásra csatolódik vissza, elsősorban az egyetemekről kibocsátott fiatalokra. Ha megnézzük az egyetemeken folyó kuta tás helyzetét, a rezidenseknek és a PhDre jelentkezett fiataloknak a kezelését, akkor azt látjuk, hogy az egyetemek az alulfinanszírozás miatt kénytelenek az oktatásban kiszipolyozni azt a kutatási lendületet, amely előrevinné esetleg magát az innovációt is. Tehát azért tartom fontosnak, hogy külön legyen választva az oktatás és az innováció gyakorlati lebonyolítása, mert nem lehet az egyetemi oktatást úgy összehozni a kutatással, hogy a finanszírozási területek ne legyenek elkülönítve megfelelően. Ha ez m egtörténik, akkor nincs szükség arra, hogy egy Oktatási Minisztérium olyan területen partizánkodjon, amely tisztán a mérnöki tudomány, az üzleti élet következménye, az üzleti élet sikeréhez tartozik az innováció sikere. Tehát úgy érzem, hogy ez egy tipikus an gazdasági tárcát igénylő feladat, ezért volt szerintem a gazdasági bizottságban erről élénk vita, mert rajtam kívül sok másik képviselőtársam is érzékeli, hogy ez így volna helyes. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) E LNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Ékes József független képviselőnek. ÉKES JÓZSEF (független) : Köszönöm a szót, elnök úr. Itt kapcsolódnék vissza ahhoz, hogy a rendszerváltozás után nagyon sok gazdasági társaságnál, amelyik M agyarországra települt vagy vásárolt meg magyarországi céget, mi volt az elsődleges szempont. Egyrészt az, hogy olcsó munkaerőt kapott, a másik oldalon pedig olyan szellemi erőforrás bázisához jutott hozzá, amely alapján nem volt szükséges adott esetben a saját kutatófejlesztő társaságát áthozni Magyarországra. Ezt majd jóval később tette meg, 2000 környékén, de akkor sem biztos. Sőt, mi több, az itt kapott kutatói, mérnöki értéket saját maga úgy próbálta meg átmenteni, hogy adott esetben, ha elhagyta Magy arországot, tehát egy következő piacra ment át, akkor az itt megszerzett szellemi értéket elvitte a saját központjába, tehát így próbálta meg hasznosítani.
