Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 29 (190. szám) - Dr. Fónagy János (Fidesz) - a gazdasági és közlekedési miniszterhez - “Kátyúban a lendület” címmel - DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - GAÁL GYULA gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár:
3609 A következő és ma utolsó interpelláció Fónagy Jánosé, a Fidesz képviselőjéé, aki a gazdasági és közlekedési miniszterhez nyújtott be interpellációt: “Kátyúban a lendület” címmel. Képviselő úré a szó. DR. FÓN AGY JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A hazai írott és elektronikus sajtóból naponta hallunk súlyos, életveszélyes, halálos balesetekről. Naponta több millió, közúton közlekedő ember keserves tapasztalatát er ősíti meg a sajtó felháborodása, amelyet a 30 ezer kilométer állami és 100 ezer kilométer önkormányzati tulajdonban és kezelésben lévő közút állapota vált ki. Lendületes országunk közútjai 2004 őszén már nemcsak kényelmetlenséget okozva kátyúsak és töredez ettek, 2004 őszén, tehát a tél beállta előtt sajnos minden gyakorlati tapasztalásunk és szakmai ismeretünk azt bizonyítja, hogy közútjaink életveszélyesek. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium sajtóban is nyilvánosságot kapott adataiból kitűnő en az év folyamán megvizsgált 10 ezer kilométer állami útból csak 500 kilométer jó minőségű, a többi rossz, kátyús, nyomvályús. A 30 ezer kilométerből 2003ban összesen 418 kilométert aszfaltoztak újra. Ha ez az ütem marad, hetven év kell ahhoz, hogy az ös szes utat újraaszfaltozzuk. Korábban a kátyú jellemzően tavaszi jelenség volt, ma már egész évben töri a kocsikat, és ami ezzel együtt jár, okozza a közúti baleseteket. Vas megyében összesen 14 kilométernyi jó út van; JászNagykunSzolnok megyében mintegy 350 kilométer útszakaszon kellett veszélyes úthibákra utaló és ezért sebességet korlátozó táblákat kihelyezni. Az állam felelőtlenségének ennél komolyabb következményei is vannak. A közlekedés biztonságában 1990től megindult gyors ütemű javulás 2002től g yors romlásba fordult. Az ez évben számos külföldi résztvevővel hazánkban tartott közlekedésbiztonsági konferencia kénytelen volt azt megállapítani, hogy a 2000. évben az Európai Unió átlagához képest is jónak mondható közlekedésbiztonságunk ma már messze elmarad az észak- és nyugateurópai átlagtól, sőt elmarad a déleurópai országokétól is. A lendületes 2005. évi költségvetés tervezetének ismeretében a helyzet nem javul, hanem romlik. A tárca 2005ben kevesebb pénzt kap útfelújításra, mint amit 2004ben t erveztek, és a megadott összeget is azt meghaladó mértékű, előzetesen elköltött determináció terheli. Ergo 2005ben egyetlen szabad fillér nincs ilyen célra. Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdezem: önök olcsóbb autópályaépítést ígértek, a valóságban másfélkét szer annyiért építenek; nem ez viszi el a pénzt a fenntartás elől? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Megítélése szerint az elkövetkezendő 2025 évre vállalt autópályaépítési terhek milyen következménnyel járnak az állami és önko rmányzati utak fenntartására? Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Az interpellációra Gaál Gyula államtitkár úr válaszol. GAÁL GYULA gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár : Elnök Úr! Képviselő Úr! Hölgy eim és Uraim! Először azzal a kérdésével kezdem, hogy a felelősséget ki fogja vállalni. Biztosíthatom a képviselő urat, hogy a magam részéről a személyes felelősséget minden olyan kérdésben átérzem és a munkám során figyelembe veszem, amelyek a közúthálóza t fejlesztésével, állapotával kapcsolatosak. Remélem, hogy ugyanezt teszi mindenki, aki az elmúlt években, évtizedekben olyan pozíciót töltött be, amely alkalmas volt a közúthálózatfejlesztés sorsának befolyásolására, legyen miniszter vagy országgyűlési k épviselő. Sajnálom, hogy 1999ben az önök kormányzásának idején szüntették meg az elkülönített állami alapok között az Útalapot, azt a pénzügyi forrást, ami a minden évi költségvetési alkuktól függetlenül, egy automatikus mechanizmuson keresztül biztosítot ta a közúthálózat fenntartására, fejlesztésére fordítható összegek létrejöttét és célhoz kapcsolását. Ennek a forrásnak az elmaradása nyilvánvalóan érezteti hatását a mindenkori pénzügyi lehetőségekben.
