Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 23 (189. szám) - Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP):
3527 gázszolgáltatók részére lehetővé válik szolgáltatásuk kikapcsolása előtt - az adós védelme érdekében - táj ékoztatást adni a hátralékkal rendelkező fogyasztó lakóhelye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzőjének. Ez annyira életszerű dolog, hogy itt elhangzott egy konkrét példa is. Két héttel ezelőtt én egy olyan idős nénit látogattam meg, aki a kórhá zi kezelést követően hazaérkezve, egy nagyon szorgos brigádot talált otthon, egy energiaszolgáltató szorgos brigádját, akik pont azon tevékenykedtek, hogy ezt a szolgáltatást beszüntessék. Aki nyugdíjas embereket ismer, nagyon jól tudja, hogy sokszor a bor íték otthon félre van téve a különböző számlákra. Ez a néni is mondta az embereknek, hogy kérem tisztelettel, én ezt most azonnal rendezem, bemegyek a központba, az isten áldja már meg önöket, ne tegyék meg azt, amiért kijöttek - hát megtették. Kétségtelen , hogy a szolgáltatást újraindították pár órával később. Ez annyit jelentett az illető idős néninek, hogy majdnem az egyhavi nyugdíja erre ráment. Nyilvánvaló, hogy ez egy előrelépés - előrelépés törvényi, jogszabályi szinten, ami azért önmagá ban biztos nem pótolhatja az előbb említett szolgáltató vagy szolgáltatók empátiakészségét, vagy annak legalábbis a növekedését, amit elvárhatnánk tőlük. A testi fenyítés tilalmának törvényi szintű kimondásával teljes mértékig egyetértek, még akkor is, hog yha bizonyos értelemben ellentétesnek tűnő vélemények is elhangzottak, mert nagyon jól tudjuk, hogy Harrach alelnök úr nem arról beszélt, amiről Donáth képviselő úr. Visszaemlékezve, én hétéves koromban kaptam az utolsó atyai taslit. Szegény drága jó nagya nyám ezzel próbálkozott egész 1314 éves koromig, csak akkor már annyira le kellett volna hajolni a 150 centis töpörödött, idős asszonyhoz, hogy ez szeretetbe és nevetésbe torkollott. Tehát nagyon jól tudjuk, hogy ez nem az, ami ebben a törvényjavaslatban van. És én nem szégyellem kimondani, hogy hálával és nagy szeretettel gondolok még azokra a pedagógusokra is, akik talán már nincsenek az élők között - hál' istennek még néhányan igen , akik, hogyan is fogalmazzak..., hát úgy terelgettek bennünket a szoci alizáció rögös útján. Éreztük rajtuk a szeretetet, és azt, hogy mindig az igazság oldalán álltak, és azért, hogy mi emberek legyünk a későbbiekben. Én azt hiszem, hogy ha ezt így közelítjük meg, akkor azt mondjuk, hogy amit Donáth képviselő úr mondott, az igaz. S egyetlenegy összefüggést mondanék: itt nemcsak a gyermekek testi bántalmazásáról van szó, hanem a gyermeki agresszióról is. Tehát ez egy nagyon összetett kérdés, amit nyilvánvalóan egy törvényjavaslat és egy törvény nem ragadhat meg és nem oldhat m eg. Gondoljunk bele, hogy mi megy a médiában, milyen játékokat lehet vásárolni a játékboltban! Ez egy nagyon összetett dolog. Egy összetett dolog, és ha az egészet nem tudjuk megoldani egy ilyen törvényjavaslattal, az nem azt jelenti, hogy részjelenségként ezt ne vessük fel, ne gondolkozzunk rajta, mert lehet, hogy ez egy kis mozaik, egy mozzanat abban a folyamatban, ami gyermekeink jövőjének a pozitív alakulásában jelentőségteljes lehet. Szó volt itt arról, hogy sor kerülhet a közigazgatás, az igazgatási r endszer racionalizálására, a szakszerűség és a hatékonyság követelményének szem előtt tartásával. Részben egyetértek képviselőtársaim pozitív véleményével és aggodalmával is. Kétségtelen, hogy ezeknek a járandóságoknak, ezeknek a jogosultságoknak az elbírá lása nem könnyű dolog. Ez általában jogszabályon alapul. Most visszakérdezhetnének, hogy egy tólig meghatározott szolgáltatás, ellátás megítélése, ami jogszabályhoz kötött, és mondjuk, harminc fellebbezés egy képviselőtestületi ülésen igazából mennyivel életszerűbb, mint hogyha ezt a jegyző bírálja el, nyilvánvalóan egy szakszerű hivatali előkészítés után és annak megfelelően. Talán azért is nehéz erről a problémáról egyértelműen beszélni, mert ennek az egész problémakörnek a középpontjában valószínűleg a rászorultság van. Rászorultságot nagyon nehéz megítélni akár a szomszédnak, akár egy alpolgármesternek, egy képviselőnek, a jegyzőnek vagy a képviselőtestületnek, amelyik mondjuk, egy fellebbezést tárgyal a képviselőtestületi ülésen, mert ez nagyon mess zire vezetne. Tehát amíg a rászorultság kérdését pontosabban nem tudjuk megfogalmazni - és annyi tényező van, hogy ez nagyon nehéz , úgy érzem, hogy ez a változtatás
