Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 23 (189. szám) - Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - LEZSÁK SÁNDOR (független):
3525 szenvedélybetegek nappali int ézményének fenntartása terén 88 százalékos, az időskorúak gondozóháza esetében 70 százalékos, a házi segítségnyújtás területén 52 százalékos, a családsegítés területén 42 százalékos, a nappali melegedők kötelező fenntartása esetében 41 százalékos, a fogyat ékossággal élők nappali intézményének biztosítása esetében 33 százalékos – ismétlem - az ellátási kötelezettségüket nem teljesítő települések aránya. Úgy is jellemezni lehetne a mai helyzetet, hogy a kötelezően előírt szociális ellátások körülbelül harmadá t az önkormányzatok túlnyomó többsége, mintegy kétharmada nem tudja teljesíteni. A sorok rendezése helyett pedig újabb és újabb ellátásokkal bővül az ellátatlansági lista, miközben a gondokat nem ismerő laikusok azt hiszik, hogy az újonnan bevezetett kötel ező szolgáltatások révén javul a szociális ellátás. A jelenlegi törvénytervezet úgy próbálja csökkenteni a törvényi kötelezettségeiket nem teljesítő önkormányzatok számát, hogy a települések nagysága szerint újraszabályozza kötelezettségeiket. Ezzel termés zetesen nem javul majd a szociális ellátás helyzete, csak a látszat lesz majd kedvezőbb. Formálisan sok önkormányzat teljesíti ugyan a rá rótt kötelezettséget, de érdemét tekintve gyengén vagy rosszul. Egy néhány évvel ezelőtt végzett számvevőszéki vizsgál at szerint - és ez ma is érvényes, megerősítették a szakmai hozzáértők - a szakmai előírásoknak az átmeneti ellátásokat nyújtó intézmények 90 százaléka nem felel meg. Ezeknek a szociális intézményeknek a kilenctizede a szolgáltatásait a szakmai célkitűzése khez képest nem megfelelő helyen, nem megfelelő szakembergárdával és nem megfelelő körülmények között működteti. A Számvevőszék által vizsgált települések egyikében sem - hangsúlyozom, egyikében sem - volt a jogszabályban előírt számban, azaz 25003000 lak osonként előírt számban szakképzett, kellő tapasztalatokkal rendelkező családsegítő és a szakmai tevékenységet elősegítő egyéb dolgozó, például pszichológus vagy jogász. Ma az önkormányzatok többsége mulasztásos törvénysértést követ el a kötelezően előírt szociális szolgáltatások létrehozásának elmulasztásával. Jelenleg az önkormányzatok mindössze egyharmadánál léteznek jogszabályban nevesített alapellátási szolgáltatások. A szakosított ellátásoknál még ennél is rosszabb a helyzet, azaz forráshiány miatt ma az önkormányzatok kétharmada a mulasztásos törvénysértés állapotában van. Tisztelt Ház! Növeli a gondokat, hogy a szociális ellátások bővülését hangsúlyozó propaganda olyan önkormányzatoknál is megnöveli a törvényre hivatkozó elégedetlenek táborát, amely önkormányzatoknál remény sincs a fedezetre. Emiatt az ügyfelek toleranciája, tűrőképessége az utóbbi időben egyre csökken. Egyre több esetben fordul elő minden igyekezet ellenére, hogy egy adott ügy kapcsán, kérelem elutasítása esetén az ügyintézőket külön féle fenyegetések érik, és emiatt olykor rendőri közreműködést is igénybe kellett venni. Külön gond, hogy a szociális problémákat döntő többségében női alkalmazottakkal kell megoldani, ugyanis a szociális területen folyamatosan növekszik a női ügyintézők a ránya. Az elnőiesedést jelzi, hogy arányuk az ilyen ügyekben foglalkoztatott létszám több mint kétharmada. Összegezve, tisztelt Ház, a szociális ellátás mai nagy problémáját, a települési önkormányzatok ellátási kötelezettségét újra kell gondolni, mert fel esleges olyan törvényeket hozni, amelyek betarthatatlanok. Felesleges olyan feladatokat kiszabni, amiket nem tudnak teljesíteni a települési önkormányzatok. Ahol kötelezettségeket ír elő az állam, ott a pénzügyi feltételeket biztosítani kell. Annak nincs é rtelme, hogy azt mondjuk a háborgó, követelőző ügyfeleknek, hogy valóban van ugyan ilyen meg olyan szociális jogosítványokat megalapozó törvény, de pénz nélkül lehetetlen annak betartása. A normatívákat is át kell értékelni, mert többségükben nem finanszír ozzák a szociális feladatokat. Ilyen alulfinanszírozott helyzetben pedig nem várható el, hogy magas színvonalú, kifogástalan szolgáltatást végezzen egy települési önkormányzat vagy annak valamelyik intézménye. Tisztelt Miniszter Asszony! Az elmondott alapp robléma ellenére léteznek a törvényben előremutató momentumok, mozzanatok is. Például előírja az együttműködési kötelezettséget a szociális segélyezett számára, azaz érzékelteti azt, hogy a kiemelkedése érdekében neki is kell tenni valamit. Tíz évvel ezelő tt, amikor lényegesen enyhébb formában ezt az elvárást ez első szabadon
