Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 23 (189. szám) - Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - HARRACH PÉTER, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
3517 Vagy beszéljünk az adósságkezelésről! Annak idején 30 ezer embert tudtunk kisegíteni az adósságcsapdából, hiszen 14 milliárd forintot fordítottunk erre az OTPvel kötött szerződés keretében, és ez hosszú távra megoldást jelentett. Nyilván a probléma újrate rmelődött, de mégiscsak egy réteg sajátos problémáinak kezelésére szolgált. Vagy a közmunkaprogramokra, esetleg a roma ösztöndíjprogramra is utalhatnék, ami megint csak egy szociális szemléletet tükrözött. De ma én mindenképpen a jelenlegi módosítás politi kai törekvéseiről szeretnék szólni. Előtte két általános megjegyzés: nem lehet észrevenni az összefüggést az új szociális törvény koncepciója, illetve a jelenlegi módosítás között, másrészt viszont az is tény, hogy a módosítást nem lehet a költségvetési tö rvénytől függetlenül kezelni, a kettőt együtt kell néznünk. Nézzük azokat a politikai törekvéseket, amelyek megbújnak a törvénytervezet mögött! Az említett koncepció egyik fontos és általunk is támogatott gondolata volt, hogy a szociális problémák kezelésé nek leghatékonyabb eszköze a munka, illetve a munkahelyteremtés. Úgy gondolom, ebben mindenki egyetért, de sajnos a törvénymódosításban nem jelenik meg olyan erővel ez a gondolat, mint ahogy reméltük abban a Szolidprojektben, ami komoly ráfordítással kés zült, ha jól tudom, 80 millió forint kör ül volt az a költség, amit a tanulmányokra szántak, önálló titkárság is dolgozott ezen. Tehát az előkészület nagy volt, de megakadt. Ebben a koncepcióban is megjelent a munka szerepe a szoci ális problémák megoldásában, valóban a leghatékonyabb eszköz ez. Ha a szerződéskötés intézményének bevezetését ennek tekintjük, valamelyest ez ide tartozik, de nagyon halvány megjelenése ennek az elképzelésnek. Ha a védett munkahelyek támogatásának csökken tésére gondolok, amely kormányzati szándék, akkor viszont azt kell látnom, hogy ellentétes törekvések működnek az említett koncepcióval szemben. Vagy említsük meg például a közmunka normatívájának inflációt sem követő emelését, 3700 forint/fő/nap, ez tehát reálértékében csökken - a munka megjelenítését a szociális problémák kezelésében nem látjuk. Egy másik komoly probléma, amit említettem is, hogy a költségvetési törvénnyel nem megtámogatott ez a módosítás. A szociális ellátásokra fordított összeg, különös en a normatívák esetében gyakran még az inflációt sem követő emelésben részesül, tehát mondhatjuk, hogy reálértékben csökken, nem beszélve arról, hogy bizony az önkormányzatokra is újabb terhet hárít. Hadd említsek egy kirívó esetet, a családsegítő és gyer mekjóléti szolgálatok támogatását. Nem én mondom, hanem a kormányhoz közel álló szakmai szervezet anyagában jelenik meg ez az összeg, hogy a 460+520, együttesen 980 forintos támogatás helyett 500ra csökken ez, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag felére a családsegítő és gyermekjóléti szolgálatok, intézményesen működő szolgálatok támogatása. Ez azt jelenti, hogy ezek ellehetetlenülnek, gyakorlatilag meg is szűnhetnek. Ehhez kapcsolódik az a megjegyzés, hogy jogi és finanszírozási szempontból ezek a változás ok követhetetlenek, áttekinthetetlenek. (11.10) Megint nem az én megjegyzésem ez, hanem a szakma kifogása, hiszen összehasonlító adatok híján nem lehet tudni, hogy egyes intézménytípusok milyen támogatásban fognak részesülni. Ilyen értelemben - talán súlyo s a kifejezés, de - dilettáns törvénymódosításnak kell nevezni az előttünk fekvőt. Nem hiszem, hogy a szociális apparátus hibája ez. Én, ha felelőst kellene keresnem, inkább a Pénzügyminisztérium környékén néznék körül; arról nem is beszélve, hogy a változ tatások egy része nem került átvezetésre a többi törvénybe, hiszen látjuk, hogy itt is több törvény módosításáról van szó. Engedjék meg, hogy az időm közepe táján egy kis történettel oldjam fel ezt a sok, száraznak tűnő gondolatot, és ez a képviselőtestül etektől a jegyzőhöz telepített jogokkal kapcsolatos. Egy konkrét és megtörtént eset: egy kis faluba - ahol van lehetőségem ismerni a körülményeket - beköltözött egy család, városból jöttek, és egy gyenge kis épületben első dolguk persze az volt, hogy a műh oldas tévéantennát felszerelték, a második az, hogy két kétliteres műanyag kólásüveggel meglátogatták a helyi kocsmát, és ott megvették a napi adagot, a harmadik útjuk pedig az önkormányzathoz vezetett, segélyt kértek. Fiatal emberekről lévén szó, megkérde zte a polgármester,
