Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 23 (189. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár:
3498 Aztán azt a kérdést is fölteszik egymásnak az emberek, hogy hová tűnnek el azok az ezermilliárdok, amellyel a Gyurcsány- és Medgyessykormány az elmúlt két év alatt növelte az államadósságot. Ennek összege, mértéke 4000 milliárd forint. Joggal kérdezik meg az emberek, hogy ha ők így terveznék a saját családi költsé gvetésüket - amelyre egyébként a pénzügyminiszter és a miniszterelnök is a tévé nyilvánossága előtt ilyen hevesen szokott dedós módszerekkel hivatkozni , ha a magyar családok milliói így terveznék meg a költségvetésüket, vajon hová jutnának. A magyar csal ádok milliói nem engedhetik meg maguknak ezt a tervezési metodikát. A magyar családoknak nincs külső forrásbevonási lehetősége, a magyar családoknak nincs PPP. A magyar családoknak a PPP nem jelent mást legföljebb, mint a nagypapa pénzének a pazarlását, pe rsze akkor, ha van egy gazdag nagypapa, aki finanszírozza a család luxusköltségeit. Összességében le kell vonni a következtetést. Mit mondanak a gazdasági elemzők? Csak az Economistot idézem, mert elfogyott az időm (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelz i az idő leteltét.): “Magyarország gazdasági gyarapodását tekintve a keletközépeurópai térség leggyengébb állama.” Tisztelettel kérdezem a kormányzatot, kinek van a magyar gazdaságpolitikában igaza, a magyar embereknek, a kormánynak vagy az elemzőknek. ( Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Megkérdezem, a kormány nevében kíváne felszólalni valaki. Megadom a szót Katona Tamás államtitkár úrnak. Államtitkár úr! DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Frakcióvezetőhelyettes Úr! Ön megpróbált értékelést adni a magyar gazdaság helyzetéről. Ez a vita tulajdonképpen a különböző politikai oldalak között '98 óta folyik, '98tól 2000ig csak verbálisan, 2000 vég étől, 2001től pedig alapvetően. A vita lényege abban van, hogy a közgazdasági tankönyveket sutba lehete dobni, és lehete a gazdaságpolitikával korábban nem foglalkozó politikusoknak önálló közgazdasági elméletet gyártani. Ez a teória megszületett, de úg y tűnik, hogy nem járt sikerrel az önök részéről, hiszen arról van szó, hogy önök úgy gondolták, az önök pártelnöke megfogalmazta, hogy sutba lehet dobni a közgazdasági tankönyveket, mert lám, lehet egy olyan gazdaságpolitikát alkotni, amely ettől függetle n. Most már látszik, hogy az önök számára ez mit jelent, a tankönyveket kidobták, 2001ben és 2002ben így folyt a gazdaságpolitika, megspórolták a tankönyvek árát, csak a tandíjat kellett megfizetni, ami nem lett volna baj, ha önök fizetik, de az ország f izette a tandíj árát. Mert hogy történt itt a dolog? 2001ben a gazdaságpolitika letért arról a pályáról, amely pályát a kilencvenes évek végén sikerrel folytatott a gazdaságpolitika. Szerencsére, ahogy mondtam, '98 és 2000 között nem volt baj, mert mást m ondtak, de szerencsére nem azt csinálták. 2001től azt csinálták, megtörtént a baj. Szerencsére, azóta sikerült az ország gazdaságpolitikáját megfelelő irányba vinni. Most egy versenyképes irányba haladó gazdaságról beszélünk, ahol a gazdasági növekedés új ra elismerésre méltó, az idén 4 százalék lesz a gazdasági növekedés, az export dinamikusan nő. (Derültség a Fidesz soraiban.) Igen, ezen lehet mosolyogni, de nem érdemes, legalábbis nem gúnyosan, mert ha örömmel mosolyognának, akkor én is örülnék neki, de látom a gúnyos mosolyt, nem értik a lényegét. Egyébként, ami nagyon fontos, a reálgazdasági növekedés azt is hozta magával, hogy az életszínvonal az elmúlt két és fél évben igen látványosan nőtt, 24 százalékkal nőttek a reálkeresetek, és 17 százalékkal a r eálnyugdíjak, tehát a kereseteknek és a nyugdíjaknak a vásárlóértéke nőtt. Még valami: Tállai képviselő úr arra utalt, hogy az emberek halkan mondják, hogy a kormány meg ne hallja, meg hogy mit mondanak az érdekképviseletek. Két dolgot hadd tegyek hozzá; e gyrészt ma mindenki nyugodtan hangosan is mondhatja az ellenvéleményét, mert nem kell félni senkitől, ettől a kormánytól biztos nem. A másik: az érdekképviseletek valóban elég hangosan mondják a véleményüket, mert mondhatják. Az önök idejében jobbnak láttá k nem mondani. Azért
