Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 22 (188. szám) - A prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
3444 Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, SZDSZ. BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Elnök úr, köszönöm a sz ót. A Szabad Demokraták Szövetsége támogatja ezt a törvényjavaslatot, mert alapvetően jónak tartjuk, egy nagyon nehéz élethelyzetet kezel, alapvetően humánus megoldásokkal. Következésképp a felfogásunk szerint támogatandó. Ami a vitát illeti, én nem szólta m bele, de sok kritikai észrevétellel, megmondom őszintén, magam is egyetértek. Onnan kezdve, hogy a „prémium” kifejezés bizony az én fejemben is szöget ütött, hiszen a „prémium” szó eredetileg olyan jutalmat, olyan többletpénzt jelentett valamikor az élet ünkben, ami az alapfizetésre, a havi rendszeres fizetésre rakódott rá. Itt nem erről van szó. Itt egészen pontosan arról van szó, hogy valakiket el kellene bocsátani, és ezt a kemény, nehéz döntést meghozandó, valójában átmeneti periódust talál ki a jogalk otó számára: még három évig benne tartja a rendszerben, de ezzel párhuzamosan valójában visszaminősíti, leértékeli, ami nagyon sok ember számára - hiszen 25 év szolgálati idő után vélhetőleg már a többségük vezető pozícióban van - a munkatársak előtt is mé ltatlan vagy kicsit megalázó helyzet, hogy megszűnik vezető lenni, de mégis ott marad velük, s a többi. Szóval egy olyan helyzet, amivel kapcsolatban a javaslatra sokkal inkább illik a „fájdalomcsillapító” kifejezés, semmint a pluszjutalom kifejezése. De e ttől függetlenül én - még egyszer hangsúlyozom - maximálisan egyetértek azzal a szándékkal, azzal a törekvéssel, hogy kezeljük ezeket a helyzeteket humánusan, tervezzük meg a visszavonulást az érintettekkel közösen, hiszen valóban ezt is többen elmondták, hogy van egy szabad választási lehetőség, van egy mozgástér: amikor valakit el akarnak bocsátani, dönthet úgy, hogy köszöni szépen, veszi a végkielégítést, és elmegy. (22.10) Ebben a helyzetben most már dönthet úgy is, hogy elfogadja ezt a programot, ami s zámára azt jelenti, hogy jelentősen csökkentett munkaidőben, de mégiscsak benne marad a munka világában. A munkaidejét gyakorlatilag közel a negyedére csökkenti a javaslat, heti 12 órára, a fizetését viszont csak 60 százalékra csökkenti, tehát messze nem a rányosan. Ebben is kifejeződik egyfajta pozitív hozzáállás a jogalkotó részéről. Itt jegyzem meg, hogy én kedvem szerint kiegészíteném a törvény szövegét egy olyan utalással, ami nemcsak a heti 12 órára vonatkozik, hanem akár, mondjuk, havi 50 órára; legye n abban is egy kicsi mozgástér, hogyan is akar rugalmasan ilyen megváltozott körülmények között munkát végezni valaki. El tudom képzelni, hogy egy hétig bejár, de akkor minden nap, és aztán három hétig nem jár be; ezt helyzete válogatja. Van néhány olyan s zakasz ebben a javaslatban, ami, megmondom őszintén, úgy érzem, hogy szinte túlságosan bőkezű. Ezt mondtam az előbb is, amikor az ösztöndíjasok foglalkoztatásáról volt szó. Itt most azt találom talán egy kicsit túlzónak, ami a 4. § (7) bekezdésében találha tó, hogy ha valaki mégis talál munkát a maga számára a munkaerőpiacon, a versenyszférában vagy máshol, akkor - ez a vége ennek a szakasznak - nemcsak a végkielégítést kapja meg, hanem még azt a különbözetet is, ami a munkavégzés alóli mentesítés időtartamá ra vonatkozó díjazásból ott rendelkezésre állhat. Igaz ugyan, hogy ez két évnél, tehát a két éven belüli munkahely megtalálásának az esetére vonatkozik, de ezzel együtt, gondoljunk bele, mégiscsak rátesz az egész javadalmazásra egy kis pluszt a törvény alk otója, hiszen ha rögtön elmenne, akkor kapná a végkielégítést. Én maximálisan megelégednék azzal a megoldással, ha ez a szakasz úgy hangozna, hogy ha megtalálja két éven belül a megoldást a maga számára a munkaerőpiacon, akkor megkapja a végkielégítést és mehet, és nem kell még azt a különbözetét is rátenni, ami ebből a programból még
