Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 22 (188. szám) - Bejelentés önálló indítványok sürgős tárgyalásba-vételéről - A pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti munkavállalók, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglalkoztatásának elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló törvényjavaslat általános v... - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - SIMON GÁBOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - ÉKES JÓZSEF (független):
3417 Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Álla mtitkár Úr! A Nemzeti Fórum képviselőcsoportja nevében hiányolom azt, hogy az Oktatási Minisztérium részéről nincs itt senki, hisz az egyik legnagyobb problémaként és okként, főleg a fiatalok elhelyezkedésével kapcsolatban, talán azt is vizsgálni kellett v olna, mi okozza azt, hogy nem tudnak elhelyezkedni. Helyese az oktatási rendszerünk? Helyese a szakképzési rendszerünk? Helyese a szakképzésen belül a gyakorlati oktatási rendszerünk? Ehhez kellene tulajdonképpen magát az összes ilyen dolgot igazítani. Mi a legnagyobb probléma a pályakezdő fiatalok elhelyezkedésével kapcsolatban? A gyakorlati képzettség hiánya. Miniszter úr, én egy példát szeretnék önnek mondani, és talán megelőzném azzal, hogy Veszprém megyében az elmúlt időszakban - ki lehet kérni a Ve szprém Megyei Munkaügyi Központ statisztikáját - minden területen, úgy a városokban és a térségekben is nőtt a munkanélküliség. (20.00) Én csak Ajka esetét mondom: '98ban, amikor polgármesterként funkcionáltam, 9,4 százalék volt a munkanélküliség, amikor átadtam, akkor 5,9 százalékra ment le. Itt térnék vissza arra, amit elmondtam az elején is. Én ösztökéltem a betelepülő gazdasági társaságokat vagy az Ajkán létrejövő gazdasági társaságokat arra, hogy lehetőleg a szakképző intézetekkel kössenek szerződést, tehát maguk a fiatalok ne gyakorlati képzettség nélkül kerüljenek ki, hanem ha a gazdasági társaságok megfelelő ösztönzést kapnak, és maga az oktatási rendszer is olyan, hogy nem heti négy elméleti és egy nap gyakorlati oktatás van, hanem más megosztási r endszerben végzi ezt a tevékenységet, akkor sokkal nyitottabbak rá a gazdasági társaságok és maguk a kis- és középvállalkozások is. Én itt fölhozhatnám az egyik ajkai vállalkozót, aki nagyon jól végzi a tevékenységét, sőt mi több, megyei szinten vizsgáztat is, ő saját maga elmondta, hogy a legnagyobb probléma pont ott van a pályakezdő fiatalokkal, hogy a gyakorlati képzettséget egyszerűen nem tudják megszerezni. Amikor ő valóban a termelésbe próbálja meg bevinni, akkor mindig melléje kell tenni egy vagy két embert, aki felügyeli. Az ösztöndíjrendszer ebben segítene. Ha maga az oktatási rendszer úgy lenne átalakítva, hogy az iskolai képzés időszaka alatt a gyakorlati képzési időszakot megemelnék, és azt a gazdasági társaságok végezhetnék bizonyos ösztönzőrend szereken keresztül - hisz annak idején is tulajdonképpen maguk a gazdasági társaságok osztályozták a fiatalt , akkor köthetnek már vele alapvetően egy olyan szerződést, hogy nemcsak a gyakorlati időre kötik meg vele a szerződést, hanem utána alkalmazzák i s. Tehát sokkal nagyobb esélye van a fiatalnak arra, hogy valóban bekerüljön a munka világába, és ne egy ösztönzőrendszeren keresztül, adott esetben később, amikor már a teljes végzettségét megszerzi, akkor fog a gazdasági társaság kínlódni vele. Ez a hatv anashetvenes években funkcionált, tökéletesen működött. Ehhez kell megtalálni most is azt a rendszert, ami alapján ösztönözzük a gazdasági társaságokat és az oktatási intézményeket arra, hogy ezt az utat próbálják meg követni. A legnagyobb probléma most s ajnos ott van - és ettől félnek a szakképző intézmények is egyébként , hogy ma már a szakképzést ki lehet vinni vállalkozásba is, magánszakképzési rendszereket lehet kialakítani. Ezzel totálisan tönkre fognak menni a szakképző intézmények is. Ezt a veszél yt már látják, és ezt jelezték több alkalommal. Sajnos, fennáll a veszélye, hogy egy konkurencia jelenik meg a piacon, egy magánszakképzés jelenik meg a piacon, és maguk a középiskolák, a szakközépiskolák pontosan emiatt csődbe fognak jutni, és tönkre fogn ak menni. Ezt kellene valahogy helyre tenni. A másik kérdés, amit mindenképpen szeretnék a miniszter úr figyelmébe ajánlani, hisz ő is nagyon jól ismeri ezt a területet: a veszélyességi kategóriák ma Magyarországon nem lettek átsorolva, nem lettek rendezve , ami után adott esetben a korkedvezmények járhatnának. Annak idején, a rendszerváltozásnál minden gazdasági társaság arra törekedett, hogy ezeket mind kisöpörje. Ez vonatkozik akár a rendőrökre, ez vonatkozhatott volna adott esetben a katonákra is, de
