Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 22 (188. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. RÁCZ JENŐ egészségügyi miniszter:
3340 finanszírozását kellene gyökeresen átalakítani ahhoz, hogy egy másik modernizált, az európai trendekbe illeszkedő finanszírozási rendszer jöjjön létre, ahol to vábbra is megvan az állam feladata, ahol továbbra is ingyenes az alapellátás, ahol mindenkinek jár ez az alapellátás - az is egy hazugság, hogy majd a szegény nem kap, a gazdag meg bezzeg kap , de ahol lehetőség van többletforrások bevonására, és ezen ker esztül lehetőség van egy korszerűbb, hatékonyabb, magasabb színvonalú ellátás nyújtására képes magyar egészségügy létrehozására. Erről senki nem hajlandó soha beszélni, mert keményen érint érdekeket; megjegyzem, nem a betegek érdekeit és nem az egészségügy ben dolgozók többségének az érdekeit. Nem szabad megengedni, hogy a kisebbség uralja el a pályát annak érdekében, hogy neki jó legyen, és az összes többi szereplőnek pedig rossz. Ezért kell erre a kérdésre nemmel szavazni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (T aps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. A kormány részéről megadom a szót Rácz Jenő egészségügyi miniszter úrnak. Miniszter úr! DR. RÁCZ JENŐ egészségügyi miniszter : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! T isztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Fölvetette a kérdést, hogy mi a magyar egészségügy jövője. A köztársaság kormányának programjában a magyar egészségügy jövője úgy fogalmazódik meg, hogy szeretnénk európai módon gyógyítani, szeretnénk, ha a betegek e urópai módon gyógyulnának, hogy senki ne legyen beteg azért, mert szegény, hogy senki ne legyen szegény azért, mert beteg, hogy megszűnjenek az esélybeli különbségek, és ne nőjön a különbség továbbra is azok között, akik jelenleg sem tudják elérni azokat a szolgáltatásokat, amelyeket az orvostudomány már lehetővé tenne; ugyanakkor nőjön az ellátás biztonsága, nőjön a minősége, és minél hamarabb juthassanak a betegek hozzá azokhoz az egészségügyi szolgáltatásokhoz, amelyeket az orvostudomány ma már biztosít a számukra. A Magyar Köztársaság kormánya jelen pillanatban egy szolidaritáselvű biztosítási rendszerben gondolkodik, amely egy állami garanciákkal körülbástyázott, egységes biztosítási rendszer. Nyilvánvaló dolog, hogy az állami szektor szerepvállalásának a dominanciája nem kérdőjelezhető meg. Ugyanakkor teljesen egyetértek önnel abban, hogy szükség van többletforrások bevonására az egészségügyben. Amikor egyesek megfogalmazzák, hogy 1500 milliárd forint forrásra lenne szükség az egészségügyben, erre mi az t mondjuk, hogy természetesen, de ennél még sokkal többre lenne szükség. Sokkal többre lenne szükség, nem 1500 milliárd forintra, hiszen ahhoz, hogy ezeket a feltételeket teljesíteni tudjuk, 23000 milliárd forintot is úgy el tudnánk költeni az egészségügy ben, hogy még mindig nem tudnánk valamennyi, az orvostudomány által már lehetséges vívmányt biztosítani valamennyi, 10 millió magyar lakos számára. Hogyan lehetséges ez? Valóban, az egyik alternatív lehetőség az, hogy emelkednek a járulékok. Azt hiszem, ez t senki nem akarja. Lehet az, hogy általános copayment rendszert vezessünk be, mint néhány környező országban ezt megtették. És persze arra is van lehetőség, hogy más területekről vonjuk el ezeket a forrásokat. A köztársaság kormánya nem ezt az utat szere tné járni. Ugyanakkor azokat a forrásokat, amiket említettünk, szükséges máshonnan bevonni. Az egyik lehetőség az európai uniós forrásoknak az egészségügybe mind nagyobb számban való kanalizálása. Amennyiben a 20072013as é vekben ezt megfelelően meg tudjuk valósítani, megfelelő pályázati rendszereket össze tudunk állítani, abban az esetben további 700800 milliárd forint juthat az egészségügy területére. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy ezeket föl lehet gyorsítani azáltal is, ha a vállalkozói tőke minél gyorsabban beáramlik az egészségügybe. (14.30) Egy ma születettnek nem mondhatjuk azt, hogy éveket várjon arra, hogy az egészségügyi szolgáltatásban majd ezekhez az új vívmányokhoz hozzájusson, mint ahogy egy 90 éves idős betegn ek sem tudjuk azt mondani, hogy várjon még tíz évet.
