Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 22 (188. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár:
3338 De végül is minden jó, ha a vége jó, megvan az új Európai Bizottság, amelyben Kovács László az adó- és vámügyeket felügyeli majd. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Éljen! - Milyen jó! - Az elnök csenget.) Mi tudjuk, hogy az EU szabályai szerint nem képvise lhet nemzeti érdekeket, mert tudják, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim és kedves Szájer József képviselő úr, az európai biztosok számára ez tilos. De tudjuk, hogy Kovács László szívében és lelkében mindig magyar marad, s tudjuk, hogy mindent meg fog tenn i Magyarország boldogulásáért. Ugyanezt várjuk el egyébként európai parlamenti képviselőinktől, legyenek bár néppártiak, liberálisak vagy szocialisták. Mert tudják, képviselőtársaim, felelős hazafiság, no meg a haza minden előtt! Köszönöm szépen. (Taps a k ormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes asszony. A kormány részéről megadom a szót Bársony András külügyminisztériumi politikai államtitkár úrnak. Államtitkár úr! BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi állam titkár : Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Fájdalmas realitások azok, amelyek nem engedik meg ebben a Házban, hogy az ország választott képviselői megfelelő méltósággal vonulhassanak be az őket megillető helyre, az európai politikai életbe. Sajnálatos e z különösen akkor, ha olyan politikusról van szó, mint Kovács László, akit kétszer - sőt tulajdonképpen egy rövid időre történt miniszteri kinevezése alkalmával háromszor - szavazott meg a tisztelt Ház ebben a minőségében. (Közbeszólások a Fidesz soraiból. ) Mégis úgy tűnik, önök a túloldalon rajta akarták kitölteni az elvesztett választás fölött érzett minden kesergésüket (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Ez nem igaz! - Azt megnyertük! - Miről beszélsz? - Az elnök csenget.) , rajta akarták kitölteni bosszúju kat azért, mert nem voltak abban a helyzetben, hogy Európa kormányába, az Európai Bizottságba valakit delegáljanak. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Hölgyeim és Uraim! Kovács László meghallgatása során olyan kérdésekkel kellett szembenézzen, amelyeket va lószínűleg egyetlen képviselőtársuk, aki ott ül Brüsszelben, nem tudta saját fejéből föltenni, erre neki írásos kérdés formájában volt csak lehetősége. Miért? Hiszen azok, akik a szakmainak álcázott kérdésekkel próbálták őt bombázni, feleannyit, negyedanny it sem értettek ahhoz a témához, amelyben kétszer volt alkalmuk Kovács Lászlót megkérdezni. (Derültség és közbeszólások a Fidesz soraiból.) Mint ahogy azok a képviselőtársaik, akik fölkerültek az európai listájukra, beosztott diplomaták voltak még nem is o lyan régen a Külügyminisztériumban, és ezt cserélték föl az európai parlamenti képviselőséggel, nyilván azért, mert úgy gondolták, hogy talán választott szakmájukban még sincs annyi lehetőségük, mint amennyi megadatott volna azon a pályán, amelyen Kovács L ászló elérte mindazt, amit a szakmában el lehet érni. (Németh Zsolt, Fidesz: Veszett fejsze.) (14.20) A veszett fejsze, tisztelt képviselő úr, valószínűleg az ön oldalán van. Abban a tekintetben is, hogy azt hitték, megmutatják oroszlánkörmeiket, ehelyett azonban csak kisebbségi érzéseiket sikerült bemutatni az Európai Parlamentben. Pontosan azért, mert úgy gondolták, hogy ha önök magyarságában próbálnak megalázni egy magyar politikust, akkor az valaki számára hitelt érdemlő lesz, esetleg népszerűvé válhat. Igen kevés országban történt meg az, amit önök megszállítottak itt a magyar parlamentben több alkalommal, és amit megszállítottak Brüsszelben és Strasbourgban. Nevezetesen azt, hogy saját hazájuk képviselőjét, akivel egyébként holnaptól kezdve együtt kell dolgozniuk, próbálták folyamatosan megalázni. Kovács László emberi nagyságát mi sem bizonyítja jobban, hogy ebben a helyzetben is fölajánlotta önöknek együttműködési készségét. Ha önök ezt ezek után elfogadják, akkor úgy gondolom, hogy legalább valahol cs endben otthon a tükör előtt azt mondhatják, hogy megtették azt, amit a haza megkövetelt. Egyébként pedig csak azt tették meg, amit egy szűk pártérdek követelt meg önöktől és az önök ott ülő párttársaitól; semmi mást, mint azt, hogy egy
