Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 22 (188. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
3324 támogatást sem kívánunk adni, akkor azt gondolom, hogy meg kell próbálni több segítséget adni ahhoz, hogy megteremtődjenek a feltételei a demokratikus iraki rendnek, a békének, hogy ne minekünk kelljen megküzdeni azért, hanem magának az iraki népnek, a demokratikus iraki intézményeknek. Ezért vizsgálja a magyar kormány az abból a közös NATOdöntésből fakadó kötelezettség egy részének teljesítését, hogy vegyen részt Magyarország a dem okratikus iraki erők kiképzésében. Erről zajlanak ma tárgyalások. Egyetlenegy fontos feltétel van: a fontos feltétel az, hogy aki megy, az önként menjen. Magyarországon hivatásos hadsereg van, jó, hogy így döntött az Országgyűlés, jó, hogy ezt kezdeményezt e a Szabad Demokraták Szövetsége, és hogy ezt támogatta a kormány. A hivatásos hadseregben ugyanakkor meg kell adni a jogot és a lehetőséget arra, mert nem veszélytelen küldetésről van szó, hogy az indulás parancsának kihirdetése előtt mindenki nyilatkozha sson: professzionális katonaként kíváne ebben a műveletben részt venni. Ez az egy fontos feltétele van a kormánynak, mert senkit nem kíván a parancs erejével háborús övezetbe küldeni, tartani kívánja magát a kormány ahhoz az alapelvhez, hogy csak azok meh etnek és csak azok menjenek, akik tudatában vannak annak a veszélynek, ami nyilvánvalóan minden katonára, aki a térségben teljesít szolgálatot, vár, és nyilvánvalóan minden katonának el kell dönteni, hogy választott hivatásának mely részét teszi kockára, k ockára teszie életét is, hajlandóe a magyar érdekeket egy ilyen helyzetben képviselni vagy nem. Amennyiben erre “igen” lesz a válasz, akkor Magyarország ki fogja adni az indulási parancsot. Ha “nem” lesz a válasz, senkit nem fog pusztán katonai esküjére hivatkozva arra kötelezni, hogy menjen, mert azt gondolom, hogy ez a mai helyzetben, az ismert körülmények között nem lenne elfogadható. Az elmúlt héten több alkalommal hoztam szóba, hogy van, amiben jó, ha valami nagyon erős, ilyen például a paprika, de v an, amiben nem jó, ha valami nagyon erős, ilyen például a forint. És nem azért, mert ez egy elvi közgazdasági vagy tudományos kérdés, hanem azért, mert a magyar kormánynak elsősorban az a felelőssége, hogy biztosítsa a magyar gazdaság egészséges fejlődését , biztosítsa a növekedés lehetőségét, biztosítsa a fejlesztés lehetőségét, biztosítsa a magyar vállalatok jövedelmező működését, mert ez a jövedelmező működés lehet csak az alapja a munkahelyek megtartásának, bővítésének, a munkabérek növelésének. Természe tesnek gondolom, hogy beszélünk pénzügypolitikáról is. A pénzügypolitikáról való beszélgetés nem terjedhet odáig, hogy a kormány mint a végrehajtó hatalom feje, nyomást gyakoroljon a független jegybankra vagy annak monetáris tanácsára. De mint ahogy termés zetes, hogy a jegybank elnöke véleményt nyilvánít jövedelempolitikáról, költségvetéspolitikáról, adópolitikáról, a kormány is véleményt nyilvánít mindezeken túl monetáris politikáról is, és figyelmébe ajánlja a döntéshozóknak, hogy lehetetlenség jövedelme zően működtetni vállalatokat akkor, hogyha ezek a vállalatok szolgáltatásaikért, termékeikért ma 2030 százalékkal kevesebb forintot kapnak exportértékesítéskor, mint pár évvel ezelőtt. A magyar gazdaságban, a magyar ipar nagy részében, a magyar mezőgazdas ágban nincs ennyi tartalék. A múlt hét végén többek között Ajkán voltam. Ajkán a magyar üvegipar egyik legnagyobb teljesítményű, hagyományosan jó minőséget gyártó vállalata kerül végveszélybe, 1400 ember munkahelye, és nem másért, hanem mert ha 190 forinto t adnak egy dollárért, ebből a 190 forintból már nem tudják fedezni a költségeiket. Azt szeretném, hogyha értené a magyar parlament ellenzéke, amely nyilvánvalóan támogatja a kormányt abban, hogy munkahelyeket kell megóvni - erre fel szokott bennünket szól ítani - és munkahelyeket kell bővíteni, hogy az a magyar gazdaság, amely teljesítményének jelentős része exportpiacokon jelenik meg, ez a magyar gazdaság nem képes elviselni, hogy a korábbi éveknél lényegesen kevesebbet kapunk forintban termékeinkért, szol gáltatásainkért. Ebbe belerokkan a magyar mezőgazdaság, a magyar élelmiszeripar, az exportra termelő kis- és közepes vállalatok garmadája. Aki a magyar gazdaságnak segíteni akar, annak segíteni kell több levegőt adni ennek a
