Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 6 (161. szám) - Bejelentés interpelláció visszautasításáról - Szalay Ferenc (Fidesz) - a gyermek-, ifjúsági és sportminiszterhez - “Miért nem járt el kellő körültekintéssel a doppingellenőrzések során a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium?” címmel - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - SZALAY FERENC (Fidesz):
34 versenyzőknek is külön, személyre szabott tájékoztatást adtunk - ismétlem - a Magyar Olimpiai Bizottsággal közösen. Aján Tamás úrral én is számtalanszor voltam ilyen rendezvényen . Kiadványt készített a minisztérium, amiben elmagyarázzuk a sportolóknak, hogy mik a megengedett teljesítményfokozó módszerek, honlapot üzemeltettünk, 24 órás telefonvonalat üzemeltettünk, két szakmai konferenciát tartottunk. Ön ugyan idézett a kormányren deletből, de pontosítani szükséges. A kormányrendelet három konkrét feladatot határoz meg. Az egyik a költségvetési források biztosítása, a nemzetközi kapcsolattartás és nyilvántartás. A költségvetésben 35 millió forintot fordítottunk doppingellenes küzdel emre, közel 100 milliót sportegészségügyre, nemzetközi kapcsolatok során számtalan konferencián vettek részt a szakértőink, a nyilvántartásunk pedig ISOminősítést kapott, amivel kevés ország rendelkezik a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség tagjai között. És valóban létrehoztuk azt a testületet, amit ön is említett, de ez egy ernyőszervezet, hét tagja van, köztük a Magyar Olimpiai Bizottság is, és pontosan ez a testület szolgálja a nagyobb beleszólás lehetőségét a magyar doppingellenes küzdelembe, és az ön ök által elfogadott 2001es, doppingról szóló kormányrendeletben a miniszter hatáskörébe utalt feladatokat csökkentette, és ezáltal hatásköröket ruházott át a koordinációs testületre. A sporttörvény a sportolóval szemben egyértelműen fogalmaz, a jogállásár ól szóló részben azt mondja, hogy nem élhet a sportoló tiltott szerekkel, és egyébként a Magyar Olimpiai Bizottság minden egyes kiutazó sportolóval kötött is egy szerződést, amiben a sportolók elismerték és elfogadták ennek az alapelvnek a fontosságát. A s zankciókról még két mondatot hadd mondja! Azt ajánlom a figyelmébe a képviselő úrnak, ami a nemzetközi doppingellenes szabályzatban a 20.4.5. pont és a 20.4.6. pont, ami kimondottan lehetőséget ad a Magyar Olimpiai Bizottság részére arra, hogy szankcionálj a ezeket a sportágakat, szankcionálja ezeket a sportszakszövetségeket. Úgyhogy a miniszter úr felvetése nemhogy a valóságtól elrugaszkodott, hanem pontosan azt a célt szolgálja egy olyan esetben, amikor szervezetten és a sportági szakszövetség vezetésének tudtával történik a doppingolás, akkor legyen a magyar jog szerint is lehetőség arra, hogy közbejárjunk, eljárjunk, és felfüggeszthessük ezen sportágak tevékenységének támogatását. Erre egyelőre (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret letelt ét.) csak a Magyar Olimpiai Bizottságnak van meg a lehetősége. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Megkérdezem Szalay Ferenc képviselő urat, elfogadjae az államtitkári választ. SZALAY FERENC (Fidesz) : Tisztelt Elnök Asszony! Nem fogadom el a választ, már csak azért sem, mert először is szerettem volna a miniszter urat hallani. Megtisztelő, hogy az államtitkár úr válaszolt a kérdésekre, de korántsem teljességében, ugyanis két dologról n em tett említést; mondjuk, arról a kettőről, ami talán egészen fontos. A miniszter úr meghallgatásakor elmondta, hogy 800 millió forintért nemzetközi szintű doppinglabort hoznak létre Magyarországon. Ez nem történt meg. Ha ez megtörténik, valószínű, hogy k isebb a probléma. A másik - és a napirendek megszavazásánál önök is hallhatták , Szijjártó Péter és képviselőtársai most már nem tudom, hányadszor akarnak beadni a doppingproblémák kezelésére előterjesztést, amely a Btk.ban szabályozná ezt a kérdést, de ezt is elutasítják. Nem tudom, miért van ez. Jó lenne, ha komolyan vennék a javaslatainkat, biztos, sokat segítene. Egyébként úgy érzem, hogy ha kommunikációból lenne olimpiai sportág, akkor még egy érmet hozhattunk volna akár Athénból is, de nem beszélni kell a dolgokról, hanem tenni, cselekedni, hiszen
