Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 17 (187. szám) - “Új magyar nemzetpolitika belföldön és külföldön” című politikai vita - MÉCS IMRE (SZDSZ):
3293 Megadom Mécs Imre képviselő úrnak, a következő felszólalónak a szót, SZDSZfrakció. MÉCS IMRE ( SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Újhelyi barátomhoz és Gógl Árpád barátomhoz hasonlóan én is azzal kezdem, hogy Trianonban anyám szülővárosát, apám szülőfaluját vesztette el, és én az összes nagyszülőmet elvesztettem, hiszen még a sírjukhoz sem meh ettem el évtizedeken keresztül, többek között azért, mert nem kaptam útlevelet. Nálunk Trianon árnyai mindig ott voltak a családban, családi életünkben. Úgy gondolom, most, amikor az EUba beléphettünk, és Istennek hála Szlovákia is EUtag lett, és közel v an az az idő, történelmileg közel van az az idő, amikor Romániával is megkezdik a tárgyalásokat, és Románia is EUtag lesz, akkor úgy gondolom, Isten különleges ajándékot adott nekünk, hogy a Kárpátmedencébe végre valamit visszahozzunk abból a nagy közöss égből, ami akkor volt. Hiszen a Kárpátmedence népei, sok nemzetisége szinte egymásba fonódva, szimbiózisban élték a maguk életét, egymást gazdagítva, a velünk ezer éve élő szlovákok, és sorolhatom, a 800 éve itt élő horvátok, a románok, a németek, a szász ok, a cipszerek, millió más nemzetiség, akivel együtt éltünk, és akik egy egységet képeztek. És itt szeretnék egy picit fordítani az irredenta alapgondolaton, hogy nemcsak a magyarokat vesztettük el Trianonban, hanem elvesztettük a velünk együtt élő nemzet iségeket is. És megfordítom a gondolatot, ők is elvesztettek minket, mert így volt ez egy nagy, virágzó terület, a Kárpátmedence, a történelmi Magyarország. És vannak igenis olyan bölcs politikusok, mint például a szlovákoknál Pavol Hrusovsky, aki a Szlov ák Köztársaság születésének 10. évfordulóján nagy beszédében épp ezeket a gondolatokat pedzegette, hogy legyünk büszkék arra, hogy a történelmi Magyarországgal együtt éltünk, hogy Szent István a mi királyunk volt, Szent László a mi királyunk volt, Róbert K ároly a mi királyunk volt, Mária Terézia a mi királyunk volt, közös a történelmünk. Tehát itt a népek és a nemzetek sokkal jobban össze vannak szövődve, mint ahogy ezt gondolnánk, mint ahogy megpróbáltak minket szembeállítani, gyűlölettel és egyébbel. Tehá t amikor mi a határon túli magyar testvéreink helyzetén akarunk javítani, akkor bizony együtt kell őket kezelni az ottani barátaikkal, ottani rokonaikkal, azokkal, akiknek nem magyar az ajkuk. És ezért csodálatos az a kegyelmi állapot, ami most jött létre az EUcsatlakozás lehetőségével, hogy mindezt meg lehet csinálni. Úgy lehet segíteni az elszakított magyarságon, hogy egyúttal jobb lesz az ott levő többségi nemzet tagjainak is. És valahányszor mi ez ellen teszünk, akkor bűnt követünk el, hibát követünk e l. Nem véletlen, hogy teljes mértékű konszenzus volt ebben a Házban arra vonatkozóan, hogy igenis, félretéve minden sérelmet, egyebet, az utódállamok EUcsatlakozását minden energiánkkal támogatnunk kell, mert ez a megoldás. Ez a megoldás, ami jogot ad és nem jogot sért, hogy az Illyés Gyulai definíciót is megemlítsem. Tehát ebből a szemszögből kell vizsgálni azt, hogy vajon helyese, hogy három évvel az EUcsatlakozás előtt, vagy már az EUcsatlakozáson átesett nemzettársainkat egy külön útlevéllel látjuk el. Ezen kell elgondolkozni. Akkor tudunk segíteni az ottani magyarokon, ha jó légkört teremtünk, ha munkalehetőséget teremtünk, és ha nem szivattyúzzuk ki onnan az értelmiséget. Hogy magyarországi példát mondjak, Taliándörögd polgármester asszonya panasz kodott nekem, hogy nincs értelmiségi a falujában. Ő az egyetlen, a polgármester. És gondoljuk meg, ha 3800 orvost befogadunk ide, és ezzel még büszkélkedünk is, akkor mit tettünk az erdélyi néppel! Ott hagytuk őket orvosok nélkül! És sajnos papok is átjönn ek, tanítók átjönnek, akiket Gárdonyi Géza olyan gyönyörűen lámpásoknak nevezett. Tehát az a helyzet, hogy sokkal megfontoltabban, sokkal okosabban kellene viselkednünk, és nem belecsúszni olyan helyzetekbe, amiből nem tudunk igazá n semmilyen jó megoldást találni. És még egy gondolatot szeretnék ez alatt a rövid idő alatt elmondani. Magyar nemzetpolitikáról van szó. Mi a magyar nemzetpolitika alfája és ómegája? Mi minden társadalomnak az alfája és ómegája? A matematika nyelvén: mi a z egzisztenciatörvény, mi a szükséges, de nem elegendő
