Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 17 (187. szám) - “Új magyar nemzetpolitika belföldön és külföldön” című politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KELEMEN ANDRÁS (független):
3278 szájkosár nem teszi lehetővé, hogy méltóképpen kifejtsem mondandómat. Felszólalási lehetőségeink megvonása, az időkeretes vitákban számunkra biztosított töredékpercek különösen megdöbbentenék az Európai Parlament képviselőit, akik függetlenekként egyenlő lehetőségekkel élnek, mint frakcióbeli társaik. Ugyanis ha van valami, amit alaposan kellene megvitatni e Házban, úgy bizonnyal a nemzetpolitika, ha nem is valamiféle új nemzetpolitika ilyen kérdés. (15.40) A mai vitaszándék ő szinteségét kérdésessé teszi azonban a rendkívül rövid vitakeret és az a tény, hogy a kormánypártok felfogásával tulajdonképpen itt és most a vezérszónoklatok kapcsán tudtunk igazán megismerkedni. És én úgy érzem, hogy nem nemzetpolitikáról volt szó, hanem a népszavazási kormánykampányból hallottunk elemeket, eltekintve az SZDSZ általános iskolásoknak szánt elemi közgazdaságtani fejtegetésétől. Pedig tudvalevő dolog, hogy a nemzeti minimumnak nevezett értékrendszer és cselekvési terv kidolgozását mindig is szorgalmazta az az MDF, amelyből a politikai üldöztetés hatására Lakitelek Munkacsoport lett, most pedig parlamenti csoporttá alakult Nemzeti Fórum néven. A Nemzeti Fórum, vagyis azon képviselők nevében, akiket az Országgyűlés szocialista többsége jogtalan ul megfosztott a többi képviselőtárssal azonos parlamenti részvétel lehetőségétől, valamint azon képviselők nevében, akik ez ellen, tiltakozásból csatlakoztak hozzánk, annak a véleménynek adok hangot, hogy az újra megfogalmazni kívánt, de tulajdonképpen fo lyamatosnak szánt nemzetpolitika céljának ajánljuk mindenekelőtt azt, hogy az európai fejlődésbe visszakapcsolódott Magyarországnak törekednie kell a többszörös szétszakítottság csökkentésére, megállítani a magyar népesség testilelki leromlását, és felsza badítani a bennünk rejlő alkotóerőket. Egy ilyen nemzetpolitika fő pillérei számunkra a következők. 1. A népességfogyásunk megállítása a társadalom ép szövetének helyreállításával. 2. A nemzetfenntartó középrétegek erősítése. 3. Összehangolt szegénységelle nes és nem szegénységpárti politika. Ez a két pont egyúttal a munkahelyek teremtésének a lehetőségével és felhasználásával jár. 4. Abból kiindulva, hogy az ember értéktermelő, értékteremtő és értékes lény, és nem teher az állam nyakán, ahogy a mostani tárc aszámításokból néha kitűnik, nemzetmegtartó és szórványápoló tevékenységre van szükség, függetlenül a politikai határoktól és viszonyoktól. Ebbe beletartozik az autonómia mint célkitűzés a szülőföldön maradásra. Mindez milyen eszközökkel? Sorolom: A magyar vidék lakosságmegtartó erejének fokozása. Egyetértek Csizmár miniszter úrral, amikor azt mondja, hogy ne kelljen munkáért elvándorolni. De akkor ne legyenek olyan szakértői vélemények és olyan hivatkozások, amelyek azt kifogásolják, hogy a magyar munkaerő nem elég mozgékony. A magyar állampolgárság megadása a hovatartozás szabad megvallása alapján. Úgy érzem, ez alapvető szempont. A bevándorlási folyamat tervezése és kézbentartása. A magyarországi hivatali szervek szemléletváltoztatása egyes hazai társadal mi csoportokkal, valamint külhoni nemzettagjainkkal kapcsolatban, és kölcsönös előnyökre törekvő távlati szomszédsági és közeltérségi politika. Ötödször pedig annak a világözönnek a kezelése, amit globalizációnak szoktak nevezni - kezelni, mégpedig a nemze t érdekében; a nyitottnak nevezett, valójában szétszakadt társadalom öngyógyító képességének előhívása révén a család, a nemzet hagyományainak átadásával és egyben a devianciáknak, a társadalmi beilleszkedés zavarainak visszaszorításával; a népakarat határ ozott képviseletével a nem demokratikus hazai, szomszédsági és világerőkkel szemben, mint amilyen a gazdasági és a tömegtájékoztatási monopóliumoké, vagy amilyen akár a központosított bürokrácia. Szembeszállni azzal, hogy az állam felrúgja a társadalmi sze rződést, vagyis azzal, hogy az állampolgárok adóforintjaikért cserébe ne kaphassák meg a közszolgáltatásokat; azzal, hogy az állam
