Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 16 (186. szám) - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - BEBES ISTVÁN (Fidesz): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ):
3077 A publicitás beszámolt arról is, különféle sajtótermékekben olvashattuk, amit egyébként gyakorlati tapasztalásunk nagyban alátámaszt, hogy a precíz mérések azt mu tatják, hogy közútjaink állapota bizony meglehetősen szegényes állapotban van. A 30 ezer kilométeres közúthálózatunk összesen 4 százaléka, alig több mint 1200 kilométernyi út kapott jó minősítést, miközben közútjaink 63 százalékáról mutatta ez a precíz mér őműszeres felmérés, hogy bizony nagyon rossz állapotban van. Mindez tulajdonképpen azt mutatja, hogy az elmúlt időszakban - és az elmúlt időszakon természetesen nem az elmúlt egy vagy két évet értem, hanem az elmúlt évtizedeket , tehát az elmúlt évtizedek ben hihetetlen kis gondot és kevés pénzt fordítottunk a közutak állagfenntartására, állagmegtartására. Ennek azután ma az a halmozott eredménye, hogy tulajdonképpen hihetetlen pénzeket kellene arra fordítanunk, hogy útjainkat európai színvonalon karban tud juk tartani. Például 1995ben 1300 kilométer közutunk volt úgynevezett vályús, ami a legveszélyesebb nemcsak az autók állapotára, hanem a közúti balesetek szempontjából is, és mára ez az 1500 kilométer 3600 kilométerre nőtte ki magát, tehát időben ráadásul a tendencia is kedvezőtlen, romló állagot mutat. Mindez nem csoda, ha tudjuk, hogy a közutakat 1015 évenként kellene új borítással ellátnunk, és a mostani, az elmúlt időszak üteme alapján ez az ütem körülbelül úgy marad el a kívánatostól - ez egy jól érz ékelhető mérőszám , hogy az évente elvégzendő körülbelül 3000 kilométernyi új aszfaltborítás helyett átlagban mindösszesen 400500, maximum 600 kilométernyi utat tudunk kezelni. Tehát nem 1015 évenként kerülnek megújításra a magyar utak, hanem ezzel az ü temmel 70 évente. Ezt érezzük a napi közlekedésünk során is. De az utakat nemcsak fenntartani kell, hanem azokat üzemeltetni kell, és természetesen új bekötőutakat, új kerülőutakat is kellene építeni, s mindez a tömegnyi feladat az úgynevezett ÚFCEból, az útfelújítási, fenntartási célelőirányzatból kerülhet megvalósításra. Ezért rendkívül lényeges, hogy egy adott évi költségvetésben mennyit sikerül erre a célra kiszorítanunk. Sajnos, most már különösen jól látható az elmúlt évek fejleményeként, hogy milye n hiba volt 1998ban megszüntetni azt az Útalapot, amely eladdig az eladott benzinárba beépítve szinte automatikusan biztosított erre a célra egy bizonyos összeget. Azóta költségvetési viták adokkapokja eredményeként maradékelv alapján alakul az éves költ ségvetésben ez az ÚFCE, ez a nagyon fontos célelőirányzat. Ennek aztán az az eredménye, hogy nemcsak általában jóval kevesebbet sikerül erre a célra a szükségesnél kiszorítani, hanem előfordulnak évek, amikor a megelőző évhez képest nominálisan is csökken az útfenntartásra és felújításra fordítható összeg. Például míg 2000ben 75 milliárdot sikerült erre a célra kiszorítani, addig 2001ben 55 milliárdra csökkent vissza, de 2002ben 72 milliárd volt, 2003ban 55 milliárd. Tehát hihetetlen pulzálást mutat, é s ez egyértelműen bizonyítja, hogy bizony nem a szükségletek szerint, hanem maradékelv szerint tudunk erre pénzt fordítani. Ezért azután különös figyelem kísérte nyilván ez évben is, hogy mit sikerül beállítanunk erre a célra a költségvetésbe, hiszen az el múlt évben ez a cél szintén drasztikus soványításra került, pontosabban ebben az évben, 2004ben az eltervezett 100 milliárd helyett végül is csak 70 milliárdot sikerült elkölteni. Nos, az előttünk lévő költségvetés 75 milliárd forintot állít be. Ez tulajd onképpen nem kirívó érték, nem kirívóan alacsony érték az előző évekhez képest, körülbelül a jó átlagot teszi ki, azonban a szükségletekhez képest mindenesetre nagyon kevésnek mutatkozik. Ezért azután több képviselői módosító indítvány is foglalkozott azza l, hogy miként lehetne ezt az összeget megemelni. Volt egy szocialista módosító indítvány, három szocialista képviselő adta be, amely 5 milliárd forinttal kívánta megemelni a költségvetés 2005re e célból beállított összegét, és volt egy másik módosító jav aslat, ezt én adtam be, amely arról szólt volna, hogy 32 milliárd forinttal előre vállalhatna a tárca, a GKM kötelezettségeket a 2006os költségvetés terhére. Ez a két módosító indítvány, tehát az 5 milliárd a 2005ös év terhére és a 32 milliárd a 2006os év előrehozott tehervállalásaként arra körülbelül elegendőnek mutatkozik, hogy a legszükségesebb feladatoknak eleget tegyünk. Eddig ugyan a bizottsági viták során, úgy tűnik, a kormány nem tudta a magáévá tenni ezeket a módosításokat, de remény nyílt arra az egyeztetések során, hogy úgy tűnik, a
