Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 14 (164. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Mandur László): - KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz):
308 ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Ismételten megkérdezem, hogy Deák András, a Fidesz képviselője, megérkezette, hogy el tudja mondani a napirend utáni felszólalását. (Nincs jelzés.) Úgy látom, hogy a képviselő ú r nincsen jelen, tehát akkor továbblépnénk. Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Kékkői Zoltán képviselő úr, a Fideszből, “A sutba dobott nők levele a főinkvizítorhoz” címmel. Öné a szó, képviselő úr. Parancsoljon! KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz ) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A napokban több felháborodott édesanya keresett meg szóban és levélben egyaránt miniszterelnökjelölt úr közelmúltban tett kijelentései kapcsán, mivel felesé g, illetve anya mivoltukban érezték magukat - hozzáteszem, jogosan - megbántva. Tekintettel arra, hogy nem egyedi esetről van szó, úgy gondolom, napirend utáni felszólalásomban ezekből idézek néhány gondolatot: “Tisztelt Képviselő Úr! Szeretném, ha néhány mondatomat tolmácsolná Gyurcsány Ferenc miniszter úr felé, mert úgy érzem, ön által biztosabban érnek célt szavaim, és nem egy kuka mélyén végzi levelem, elolvasatlanul. Kedves Miniszter Úr! Ön az elmúlt napokban az egyik televíziós műsorban tett olyan kij elentéseket, amelyek a mai napig nem hagynak nyugodni. Ezért is ragadtam tollat. Engem személy szerint mint nőt, feleséget, édesanyát bántott meg. Gondoltam s reméltem, nem vagyok egyedül. Ki is derült, meggyőződtem róla: csak szűk környezetemben szinte mi nden hölgyismerősöm így érzett. Talán nem túlzok, ha azt mondom, az ő nevükben is írok most. Hogy érthető legyen, ominózus kijelentései ezek voltak: 'tudja a feleség, hogy hol a helye', illetve 'akinek öregecskedő felesége van, az fiatalabbat érdemelne'. I gen, mi, feleségek tudjuk, hol a helyünk. A család szíve, összetartója vagyunk. Gondoskodunk családunk kényelméről, békéjéről, gyermekeink felneveléséről, amely önfeláldozással is jár. De mindez természetesen nem megy egy szerető, odaadó, gondoskodó férj é s édesapa nélkül. Ez talán nem is olyan kevés, mint ahogy azt az ön szavaiból is kivettem.” Tudjuk, azóta már visszavonta miniszterelnökjelölt úr az idézett fenti kijelentését vagy talán elszólását, hiszen ilyeneket véletlenül sem mond az, aki nem így ére z; aki egyszer s mindenkorra köt házasságot, az bizonyosan nem. Idézek egy másik gondolatot is, ami szintén megszívlelendő: “Nem gondolom, hogy az lenne a tisztességes, becsületes, férfias tett, hogy miután a fiatal évek elszállnak, sutba kell dobni család ot, feleséget, felrúgni egy otthont egy fiatalabb feleségért. Sajnos, ő is meg fog öregedni, ez az élet rendje. Én is férjnél vagyok, négy gyermekünk van. Megpróbáljuk őket a férjemmel lehetőségeink mellett tisztességesen felnevelni. Jómagam is nehezen mag yaráznám meg a gyerekeknek, ha az édesapjuk ezen cselekedetre vetemedne, hiszen ez nem lehet elfogadható indok. (12.20) Ő is, miniszterelnökjelölt úr is öregszik. Ez nemcsak a nő kiváltsága.” Ugye, milyen megszívlelendő mondatok? Kevés idő híján azért még folytatnám. “Ennek az országnak most nagy szüksége van a legkisebb egységre, a családokra. Rájuk épül a jövője, a bennük nevelődő gyermekekre. Tapasztalatok mutatják, a gyermekeknek az édesanyjuk és édesapjuk mellett kell felnőniük, a családban. Ezek az é rtékek, fogalmak: család, feleség, édesanya, édesapa évszázadok óta ihletik meg költőinket, íróinkat, mert fontosak. Megbántódottságom mellett ezért is nagyon elszomorít, hogy az ország leendő első embere ilyen gondolatokkal kezdte meg megnyilatkozásait, m ár nem is szólva a Szűzanyáról tett kijelentésekről. Mik lehetnek még a tarsolyában?” Erre egyébként én magam is kíváncsi vagyok.
