Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 15 (185. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
2939 Én nem is gondolom egyébként, hogy az egy szerencsés üzenet lenne, hogy most meg majd állampolgárságból létezik kétféle Magyarországon, egy a miénk - minden joggal meg persze kötelezettséggel , és egy azoké, hát az egy ilyen kis másodrendűbb, azzal meg majd utazni lehet. Nem hiszem, hogy ilyet egyáltalán a törvényeinkbe tudunk iktatni, vagyis még mindig nem tudjuk, hogy az igen szavazatra valójában mi a megfelelő válasz. És akkor azt sem tudjuk természetesen, hogy mik ennek a költségvonzatai. Azt állítani, hogy nincsenek, az teljesen lehetetlen persze. Hogy mikor mekkora, azt sem tudjuk megmondani, mert ahhoz meg azt kellen e tudni, hogy vajon ez felgyorsítjae a letelepedést Magyarországon egyébként, ami egyúttal azt jelenti, hogy felgyorsítja a szülőföld elhagyását; ezt mellesleg senki nem akarja, sem a határainkon belüliek, sem a határon túliak, sem azok politikai szerveze tei, akiknek, megjegyzem, az igen álláspontját megértem: etnikai alapon szerveződött politikai szervezetekről van szó, természetes módon mondanak igent. De kényszeríthetjüke a magyar állampolgárokat arra, hogy egy kérdésben, aminek nem ismerik a következm ényeit, felelős döntést hozzanak, aminek aztán valamilyen ma még nem ismert következményei lesznek? Hát én azt gondolom, hogy nem. Ezért mondjuk azt, hogy nemmel kell szavazni, mert a nem szavazat valójában fenntartja a jelenlegi állapotot, és lehetővé tes zi a mindenki számára megfelelő megoldások keresését, abban a keretben, ahol többet tudunk tenni a szülőföldön való maradás, a szülőföldön történő érvényesülés érdekében. Tisztelt Képviselőtársaim! A XXI. században élünk. Magyarország csatlakozott az Európ ai Unióhoz. Ez más, mint ami eddig volt. Most, a XXI. században egy XX. században keletkezett, a lelkünkbe égetett problémára, Trianonra elkezdtünk keresni egy XX. századi választ. Nem jó! Miért nem arról beszéltünk és vitatkoztunk, hogy mit jelent az EUc satlakozásunk a határon túliaknak, hogyan tudunk ebből az ő számukra is profitálni, hogyan tudjuk ennek minél több előnyét a számukra megszerezni; hogyan tudjuk elősegíteni, hogy előbbutóbb ők is az Európai Unió polgárai is legyenek; mit tudunk tenni anna k érdekében, hogy már most, amíg ez a lehetőség nem adott számukra, lehetővé tegyük a boldogulásukat, lehetővé tegyük az erőteljesebb gazdasági fejlődést számukra? Ez a valódi kérdés (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , nem pedig a XX. századi álkérdés. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most pedig megadom a szót Gyurcsá ny Ferenc miniszterelnök úrnak, aki válaszolni kíván a vitában elhangzottakra. Miniszterelnök úr! GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A tisztességes szándékú nemzetegyesítés útjában sokfajta akadály van. Ezek többségét ré góta ismerjük. De úgy látom, hogy lassan tornyosul egy újabb akadály is. Az az akadály, amelyet éppen ez a vita állít magyar és magyar közé. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Az, hogy azon múlik tisztességünk és magyarságunk a legnagyobb jobboldali párt íté lőszéke előtt, hogy az egyébként általuk is rossznak tekintett kérdésre hogyan válaszolnak emberek. Akik úgy válaszolnak, ahogyan ők javasolják, azok becsületesek. Akik úgy válaszolnak, ahogyan ők szeretnék, azok tisztességes magyarok. Akik úgy válaszolnak , ahogy ők szeretnék, talán még bebocsátást is fognak nyerni minden magyarok örökké való mennyországába. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) De gondolnám, hogy ez nincsen rendjén. Gondolnám, hogy miközben a magyar nemzet újraegyesítéséről beszélünk, nem kelle ne olyan újabb határokat vonni magyar és magyar közé, hogy miközben egyesül a nemzet az egyik oldalon szándékai szerint, kirekesztésre kerülnek azok, akikkel nem ért egyet a magyar jobboldal (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nevetséges!) , mert hát akkor éppe n nem az történik, amit szeretne a magyar jobboldal, hanem az ellenkezője. Ha pedig ez
