Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 15 (185. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
2937 megoldások kiválasztásával meg tudunke állapodni december 5ig egy olyan törvény tartalmában, amelyet négypárti egyetértéssel szeretnénk meghozni. Végezetül, tisztelt miniszterelnök úr, a kedvezményes honosítás RMDSZ és más határon túli magyar szervezetek által is támogatott javaslata az MDF álláspontja szerint természetesen a legjobb javaslat (Az elnök megkocogtatja a csengőt.), de ez nem azt jelenti, hogy az egyetlen. Mi, akik ezt a tárgyalást kezdeményeztük, azzal szeretné nk a holnapi napot megkezdeni, hogy a szülőföldstratégia érdekében végre valami konkrétumot alkossunk… ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Képviselő úr, kérem, fejezze be a mondatot! DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF) : …és ne pusztán ebben a mókuskeré kben vagy egyéb cirkuszi eszközökben tartózkodjunk. Elnézést kérek, elnök asszony. Köszönöm. (Taps az MDF soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Tekintettel arra, hogy ötperces megszólalási lehetőség van, kérem, ne hozzák nehéz helyzetbe az elnöklőt. Lendva i Ildikó frakcióvezető asszonyt illeti a szó, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Frakcióvezető asszony! LENDVAI ILDIKÓ (MSZP) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Csapody Miklós az imént úgy fogalmazott, hogy hullámvasútra ültettek minket. Miniszterelnök úr azt mondta, hogy csapdában vagyunk mindannyian. Ugyanarra gondoltak. Igen, csapdában vagyunk, egy rossz módon, rossz időben feltett rossz kérdés csapdájában. Legmélyebb történelmi sebeink körül matatnak, de avatatlan kézz el. És ilyenkor mindig félő, hogy a seb ettől nem gyógyul, hanem majd begyullad és elmérgesedik. Péntektől világossá vált, hogy valódi, teljes jogú állampolgárságot senki nem mer, nem akar adni. Már Orbán Viktor úr is csak európai útlevélről beszélt. Nem v életlen, hogy olyan javaslatot, amire a népszavazás vonatkozik, még egyetlen kormány sem terjesztett be, az előttem szóló Pokorni Zoltán úr kormánya sem. Pedig ha mi sem egyszerűbb ennél, ha valóban egyetlen fillérbe sem kerül az állampolgárság, akkor miér t nem kezdeményezte ezt annak idején az Orbánkormány? Sőt, miért nem írt be akár egyetlen, a későbbi állampolgárság tervére utaló mondatot sem a státustörvénybe? Sőt, miért írta be ezzel ellentétben azt, hogy a státustörvény által biztosított kedvezmények és az állampolgárság kizárják egymást? Világos a válasz: tudták, akkor még tudták, hogy mit jelent az állampolgárság, s érthetően és jogosan nem ezt akarták kínálni. Nem volt még Magyarországon olyan kormányzati erő, amely ebbe a kétes kalandba bele merte , bele akarta volna vinni a nemzetet. Orbán Viktor úrban pénteken - helyesen - felébredt az egykori miniszterelnök, ezért beszélt állampolgárság helyett útlevélről. Lehet persze - most erre utaló szavak is elhangzottak , hogy a frakciója majd ismét leszav azza, ahogy ez a tőzsdei árfolyamnyereségadó ügyében történt. De Orbán Viktor úr szavai mégiscsak azt mutatják, hogy a népszavazás valódi kérdésére, a teljes jogú állampolgárságra senki sem akar igent mondani. A különbség csak az, hogy van, aki ezt ki mer i mondani, és van, aki nem. A csapdából két kiút van, az egyik a mismásolásé, a másik az egyenes beszédé. A mismásolás útja is fölrajzolódik: hazudjuk azt a választónak, hogy az állampolgárság nem is állampolgárság, hanem útlevél, aztán majd a parlamentben úgy csűrjükcsavarjuk a dolgot, fütyülve a népszavazás eredményére, ahogy nekünk tetszik. Olyan ez, mintha kimondanánk az anyakönyvvezető előtt az igent, utána meg azt mondanánk, mi úgy értettük, hogy ez csak egy szombat esti közös mozizásra vonatkozik. ( Derültség az MSZP soraiban.) Tudom, fújt már visszavonulót a Fidesz - és nagyon
