Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 15 (185. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
2933 Lehete, tudjuke bármelyik különbséget, ami tudásban, jövedelemben, az információhoz való hozzáférésben, a munka birtoklásában közöttünk van, egyetlenegy, bármilyen jó szándékú törvénnyel megszüntetni? - ez a kérdés. (13.10) Pusztán akarat kérdé see, hogy gazdag és szegény, munkával rendelkező és munkával nem rendelkező, öreg és fiatal között eltűnjön minden különbség? Vagy állhatatos, sok évig tartó munka, hosszú történelmi felelősség beteljesítése ez? Ebben a kérdésben különböző álláspontok van nak Magyarországon. Ami a nemzeti ügyet illeti: a történelem hosszúhosszú folyama óta pörlekedik itt egymással két álláspont, a mérsékelt nemzeti álláspont és a nemzeti radikalizmus álláspontja. Mert úgy látom, az nem kétséges, hogy Magyarországon olyan h azafiak vannak túlnyomó többségben, akik egyetértenek azzal a szándékkal és gondolattal, az ebből fakadó cselekvés igényével és kényszerével, hogy erősítsük meg a nemzeti közösséget, hogy a nemzet polgárainak van felelőssége egymás iránt, és az állampolgár ok összessége és az állampolgári közösség nem fedi le a nemzet polgárainak összességét és közösségét. Ha a kilencvenes évek eleje óta eltelt időt nézem, akkor azt látom, hogy a nemzeti radikalizmus, bár nagy elkötelezettséggel képviselte a közös nemzet, a közös haza ügyét, a megoldások elérésében mintha kevesebbet ért volna el, mint a mérsékelt nemzeti álláspont képviselői, akik tárgyalással, kompromisszumokkal, szerződések megkötésével - az alapszerződésektől kezdve a kedvezménytörvény módosításáig - képes ek voltak olyan viszonyokat teremteni, amelyben ma nem könnyű, de könnyebb magyarként magyarnak lenni a Kárpátmedencében. A MÁÉRT pénteki ülésének nyilván nagyon sok tanulsága van. Lesznek olyan elemei ennek a tanulságnak, amit a jobboldal pártjai fognak elmondani, nyilván lesznek olyanok, amelyeket inkább a baloldaliak. Van egy olyan mondat, amit péntek óta kevésbé olvasok az újságban, és kevéssé hallok, látok a televízióban és a rádiókban; az tudniillik, hogy a kettős állampolgárság bevezetését teljes sz ívükből és kétség nélkül erővel támogatandó határon túli szervezetek majd' összessége - talán két kivétellel - maguk is azt mondják, hogy bizony a kérdést ilyen módon feltéve, a kérdést népszavazásra bocsátva, ez több mint szerencsétlen. Ma már persze, ha a kérdés így feltevődött, akkor meg kell találni mindenkinek ebből a lelkiismereti, értelmi és érzelmi zsákutcából a kiutat. Vannak, akik a kiutat úgy találják meg, hogy igent válaszolnak, vannak, akik a kiutat úgy találják meg, hogy nemmel válaszolnak, és gyanítom, hogy lesznek sok milliónyian, akik úgy fogják megtalálni a kiutat, hogy nem mennek el szavazni, nem fognak élni a jogaikkal; mert bizony vannak olyan kérdések, amelyekre nagyon nehéz egyszerű igennel vagy egyszerű nemmel válaszolni. Ráadásul, mi közben a nemzet ügyének megoldása nyilvánvalóan sok állhatatosságot, nagy megértést, jelentős türelmet igényel, most sikerült olyan kérdéssel szembesíteni magunkat, amely az aktív állampolgárok körében indulatot és jelentős elbizonytalanodást vált ki. Mert hogyan képzelhetné bárki is, hogy lehet úgy nemzetet egyesíteni, hogy közben a nemzet másik felét pedig indulatos kérdésekre és kételyekre kényszerítjük? Egyik oldalról a nemzet egyesítésének minden bizonnyal nyílt és őszinte szándékát látjuk, de másik ol dalon ez a szándék megoszt, indulatot gerjeszt, elbizonytalanít, és láthatóan nem egyesíti a nemzetet, hanem szétbontja még azt is, ami korábban összetartozott. Ez ennek a kérdésnek a csapdája, és látom, hogyan próbál meg ebből a csapdából kitörni a jobbol dal, látom, hogyan próbál meg kitörni a baloldal, és látom, hogy milyen tétovák az emberek mindenhol, és vagy nem tudják nagyon sokan, hogy mit tegyenek, vagy talán éppen ezen a bázison nem kis indulatokra ragadtatják magukat. A kormány ebben a helyzetben azt gondolta, hogy helyes irányba viszi a megoldást, ha közös felelősségből indulva elfogadásra javasolja a szülőföldprogramot, amely útlevélről és utazásról szól,
