Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 14 (164. szám) - Beszámoló a Közbeszerzések Tanácsának a közbeszerzések tisztaságával és átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatairól, valamint a 2003. január 1. - december 31. közötti időszakban végzett tevékenységéről, valamint a beszámoló elfogadásáról szóló orszá... - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - SZIJJÁRTÓ PÉTER, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
292 fideszes képviselők gyakorlatilag a kormánypárti képviselők véleményével megegyezően foglalták össze mondandójukat. Ezt a kérdést elsősorban szakmai kérdésnek t artanám, tehát nem kívánnék belebocsátkozni politikai jellegű pengeváltásokba. Örömmel tapasztaltam, hogy szocialista párti képviselőtársam is az ebből a szempontból borúsan induló első néhány mondat után a szakmai kérdésekre helyezte a fő hangsúlyt. Nyilv ánvalóan nem lelkiismereti okból néz végig az ember egy számsort, nem lelkiismereti szempontok és elvek alapján elemzi azt, hanem próbál azokból a tényekre visszakövetkeztetni, márpedig szerintem, tisztelt képviselőtársaim, azok tények, hogy csökkenés állt be a közbeszerzések összértékét, a közbeszerzési eljárások számát illetően és más egyéb mutatókban is, míg a jogorvoslati eljárásokon belül a tárgyalásos eljárásokkal szemben indított vagy azok kapcsán felmerült viták száma növekedett. (10.50) Azt gondolom, ezt azért érdemes tényként és nem valamifajta hátsó szándéktól vezérelt véleményként kezelni. Nyilvánvalóan nem kívánnék abba a hibába esni, hogy a közbeszerzések összértéke és, mondjuk, a gazdaság dinamikája vagy fejlődése között párhuzamot vonjak, hiszen ez közgazdaságilag nonszensz volna, mindenesetre furcsa, hogy ha beszélünk egy növekvő, egy dinamikusan fejlődő gazdaságról, akkor talán nem teljesen egyértelmű, hogy azzal kell hogy párosuljon, hogy közben a közbeszerzések értéke és a lebon yolított közbeszerzési eljárások száma drasztikusan - ne minősítsük - csökkenjen. Gyógyírt jelenthet, vagy hivatkozási alapot jelenthet az ezzel szemben érvelőknek az, hogy valóban tudomásunk van arról, hogy az idei évben a számok már megint kezdenek pozit ívan alakulni. De mindez, azt gondolom, nem terelheti el arról, és nem is képezheti vita tárgyát, hiszen a jelentésben feketénfehéren le van írva, hogy a '982002 közötti egyértelmű folyamatok 2003ban megtörtek. Hiszen amíg emelkedett a közbeszerzések ös szértéke is 2002ig, 2003ban ez csökkent. Emelkedett a közbeszerzési eljárások száma, 2003ra ez a mutató megint csak lecsökkent. De ezeket a számokat nem kívánnám elismételni, már csak azért sem, mert néhány perccel ezelőtt már ezekről beszélhettem, másr észt pedig a jelentésben megtalálhatók. Természetesen azzal, hogy kisebbségi véleményt fogalmaztunk meg a költségvetési bizottságban, nem a jelentés nem elfogadását prejudikáltuk, hanem sokkal inkább ezekre a negatívumokra kívántuk volna - vagy ezekre a fo lyamatokra kívántuk volna - felhívni a figyelmet. Mi is köszönjük a Közbeszerzési Döntőbizottság tagjainak, munkatársainak azt a munkát, amit elvégeztek, és aminek eredményeként ez a jelentés itt lehet előttünk. Kékesi képviselőtársam is beszélt már inkább a jövőt illető kérdésekről. Valóban, azt gondolom, egyet kell értetnünk abban, hogy a közbeszerzési törvénynek, a közbeszerzési szabályozásnak valóban meg kell felelni a rugalmasság, az átláthatóság, a hatékonyság és a tisztességesség elvárásainak. A tava lyi vitánkkor is mindenki felhívta arra a figyelmet, hogy egyfajta túlszabályozottság már kontraproduktív lehet. Ha túlságosan igyekszünk abba az irányba, hogy a tisztaságot, a becsületességet biztosítsuk, akkor lehet, hogy a rendszer vagy a szabályozás má r nem a kívánt követelményeknek felel meg, hanem a nehezítéseivel és a túlbonyolultságával esetleg nemkívánatos folyamatokat tud elindítani. Nyilvánvalóan a további esetleges törvénymódosításoknál is ezt a szempontot figyelembe kell vennünk. Amikor majd tö rvénymódosításról vagy szabályok módosításáról beszélünk, akkor egykét olyan negatív folyamatot is figyelembe kell vennünk, ami a jelentésben is szerepel, és ezeket a negatív folyamatokat talán ha nem is lehet kiküszöbölni, de valamiféleképpen a rossz hat ásukat csökkenteni kell. Ilyen negatív jelenség például, hogy változatlanul magas a központi költségvetési szervekkel szemben indult jogorvoslati eljárások száma egyrészt, másrészt pedig az önkormányzatokkal és intézményeikkel szemben is még mindig sokan i ndítanak jogorvoslati eljárást. Persze, az már megint egy másik kérdés, hogy ezeknek az eljárásoknak egy részéről kiderül, hogy alaptalanul vagy jogalap
