Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 8 (183. szám) - Az iraki válság rendezése érdekében tett erőfeszítésekhez történő magyar katonai hozzájárulásról szóló 65/2003. (VI. 3.) OGY határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - JUHÁSZ FERENC honvédelmi miniszter, a napirendi pont előadója:
2774 Tisztelt Képviselőtársaim! Nem egyszerűen arról van szó, hogy jövünk vagy maradunk, hanem arról van szó, hogy tartjuke a szavunkat. Arról van szó, hogy nemzetközileg tartjuke álláspontunkat, várhatunke, számíthatunke később másoktól hasonló szoli daritásra. Kicsit arról is szó van, hogy hogyan és miként mutatunk példát. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Igaz lehet, hogy a szabad választások még nem hozhatják meg, s talán nem hozzák meg azt az eredményt, amit mi európai szemmel az iraki újjáépítés kapcsán mint demokratikus állomást jegyeznénk. De ott nagyon fontos. Az iraki nép által választott szabad kormány veheti kézbe azt, ami az elmúlt 500 napban kialakult. (20.10) Önök meg én is nagyon sokszor csak arról hallottam hírt, hogy felrobbantották; arról ha llottam hírt, hogy megölték, hogy tiltakoztak, hogy terrorcselekmény terrorcselekmény hátán jelent meg, s mármár az volt az ember képzete, hogy ott az egész nép tiltakozik. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Néhányukkal kimehettem háromszor is Irakba. Láttam a v áltozást. Hallottam azt, amit most nagyon nehéz meghallani: működnek az iskolák, beindultak a kórházak, van önálló területvédelmi erő, van rendőrség - sajnos robbantják is őket , azaz a békés újrakezdésnek, az élniakarásnak olyan eredményei vannak, ami mi ndenféleképpen biztató. Biztató, hogy van energiaellátás, biztató az, hogy van egészségügyi szolgáltatás, és egy diktatúrában készülnek a szabad választásra. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Vane nagyobb felelősségünk annál, semmint azt mondani, hogy segítjük ezt a folyamatot tovább? Nem hosszan. A miniszterelnök úr mondta, ha idézhetem: tovább maradni lehetetlen, de addig maradni muszáj. Addig maradni muszáj, mert nehéz helyzetbe hozzuk magunkat; addig maradni muszáj, mert nehéz helyzetbe hozzuk partnereinket, és addig maradni muszáj, mert van felelősségünk, és ezt a felelősséget a magyar társadalom pontosan érti. Nem helyénvaló - ma már legalábbis , hogy a társadalom olyan mértékben foglalna ellenállást, mint ahogyan azt Áder frakcióvezető úr mondta. A társad alom érti a kormány szándékát, érti azt, hogy nem egy olyan biankó csekk kiállítását kérjük a tisztelt Háztól, amely korlátlan idejű részvételt jelent. A társadalom pontosan érti, hogy az az áldozat, amit meghozott 10 milliárd forintban, az az áldozat, ami t meghozott különböző tehervállalásban, az az áldozat, amit meghozott ez az ország Nagy Richárd posztumusz hadnagy halálával, az mind semmibe vész, hogyha könnyen lefricskázzuk a további részvételünk lehetőségét. Tisztelt Képviselőtársaim! Itthon és a nemz etközi világban van felelősségünk; hogy holnap komolyan vegyenek bennünket, ma nekünk kell komolyan venni feladatunkat; hogy holnap együtt meneteljenek velünk, ma nekünk kell másokkal együtt menetelnünk. Milyen jó volt, amikor jött Kaliforniából az amerika i katona ide, a délszláv térségbe; örültünk neki, mert békét hozott, biztonságot. Milyen jó, amikor jött ide a német, a skandináv, és segített bennünket a délszláv konfliktus idején. Ugye, milyen jó volt? Amikor meg voltunk ijedve a kazettás bombától, amik or meg voltunk ijedve attól, hogy jön a határunkon majd esetleg az ellen, akkor volt a nemzetközi közösség, amellyel mi értékközösséget vállaltunk, szolidaritást vállaltunk, és segített. Segített nekünk garantálni az ország biztonságát. Adtuk Taszárt, adtu k Pécset és adtunk mást, és teljesen természetesen segített egy olyan országban, ahol a demokratizálódásnak az esélye sem látszott, hogy valami történjen. (Dr. Vidoven Árpád elfoglalja a jegyzői széket.) Tisztelt Ház! Az SFORt Boszniában tíz év után most alakítjuk át. Tíz év után alakult olyan helyzet, hogy azt lehet mondani, a demokratikus újrakezdésnek, a működésnek megvan az alapja. Mi nem annyit kérünk. Kilencven napot; kilencven napot adjunk! Adjunk esélyt az iraki kormánynak arra, hogy a választásoka t lebonyolítsa! Adjunk esélyt magunknak arra, hogy emelt fővel, tisztességgel fejezhessünk be egy olyan missziót, amelyben önöknek, nekünk nagyon sok
