Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 14 (164. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. BARÁTH ETELE, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára:
274 Kérdezem, hogy a kormány nevében ki kíván válaszoln i. (Dr. Baráth Etele: Én szólnék, mivel név szerint meg lettem említve.) Bocsánat, megadom a szót Baráth Etele államtitkár úrnak. DR. BARÁTH ETELE , a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársam! Amit ö n elmondott, abban rendkívül sok nagyon pozitív elem volt annak ellenére, hogy a negatívumok vannak kihangsúlyozva, de természetesen azokra is igyekszem válaszolni. Pozitív elem, mondjuk, hogy idézzek egy mondatot, hogy nagyon sok pályázat van kiírva. Nagy on örülök, hogy ennek az elismerése itt, a parlamentben elhangzik, hiszen azt azért tudomásul kell venni, hogy ebben az évben most már többszörösen jelenik meg a különböző szektorok támogatásának és különböző forrásokból jelennek meg ezek a támogatások. Az zal együtt, hogy ennyivel nőtt a lehetősége a különböző fejlesztéseknek, beruházásoknak, azt kell mondanom, hogy sajnos természetszerűen a nehézségeink is nőnek. (9.20) Amit itt ön említett, nagyon sokfajta területhez kötődő problémát jelent, és csak egy k is részében konkrétan a finanszírozás, a kifizetések... - ami elhangzott tekintetében. Megpróbálnék tárgyszerűen visszatérni egyegy lényegi kérdésre. Az egyik az, hogy szakmailag kifogásolhatók az elbírálások. Azt kell mondanom, hogy ebben azért vitatkozn ék önnel. A különböző pályázati rendszerek, hála istennek, eltérően az előző évektől, sokkal szigorúbb elbírálás alá esnek, és pontosan az európai források felhasználása igényli azt, hogy teljesen független szakértői rendszer állítsa össze a saját bírálata it, tegyen javaslatot, majd az irányító hatóságok hozzák meg a végleges döntést. Elég szomorú statisztikáink vannak. El kell mondani azt, hogy a benyújtott pályázatok - általában az összesre mondom, mert ez fajtánként különböző - több mint háromnegyed rész e alapvetően formai hibás. A formai hibák kijavítása után a megmaradó résznek körülbelül 3040 százaléka támogatható, egyszerűen azért, mert tartalmilag nem felel meg. Ha ezeket a statisztikákat összeadjuk, azt kell mondanunk, hogy a beadott pályázatoknak körülbelül 1015 százaléka az, ami helyből pozitívan elbírálható. Ez az egyeztetési folyamat nagyon hosszú. Azt kell mondanom, és a végén szerettem volna rátérni, de akkor most itt térnék rá, hogy a Kincstár esetében is nagyonnagyon sok ilyen alapgond van a benyújtott számlákat és a benyújtott elszámolásokat illetően. Ön más problémákat is fölvetett. Például azt mondta, hogy képtelenek az önerő biztosítására. Ezt ki kéne vonni ebből a hozzászólásból, mert az önerőre vonatkozóan az önkormányzatok esetében v an egy felülről nyitott alap, azaz amennyi önerő iránti jogos igény érkezik, azt a Belügyminisztérium természetszerűen támogatja, és ez pillanatnyilag még nem fogyott el, tehát még rendelkezésre áll. Igaz természetesen az, hogy nagyon szigorú kategóriák va nnak, hogy mely települések lehetnek az önerőhiányos települések, és meghatározott százalék erejéig lehet csak ezeket támogatni. Egyszóval nem szeretném azt mondani, hogy itt minden rendben van, hiszen 15 éve egyre nehezebb helyzetbe kerültek az önkormányz atok, úgyhogy itt valóban sürgős segítségadási kényszere van a magyar kormányzatnak az eszközei lehetőségében, csak nem lehet egy az egyben így, szabadon kijelenteni. Azok a példák, hogy útra vagy csatornára jó volna együtt, igen, nagyon jó volna együtt, d e az iskola- és az óvodafelújításokkal kapcsolatosan is itt vannak nálam a statisztikák. A szennyvízelvezetés és tisztítás pályázataira eddig a hároméves keret 400 százalékára érkezett be igény - 400 százalékára! , ami azt jelenti, hogy elképesztő az elm aradás Magyarországon; nem teljesíthető ilyen rövid időszak alatt. Az óvodai és alapfokú oktatásnevelési intézmények infrastruktúrafejlesztésére több mint 300 százalékos igény jelentkezett. Tehát olyan területekről van szó, ahol szembe kell nézni egy oly an alapkérdéssel, hogy most biztosítsuke a két település közötti közlekedést, vagy várjuk meg, amíg elegendő pénz lesz majd a csatornára is. Sajnos, azt kell mondanom, hogy sokszor a józan ésszel szembe mennek ezek a
