Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 4 (182. szám) - Geert Versnick, az IPU 12+ csoportja elnökének és kíséretének köszöntése - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról általános vitájának folytatása - FARKAS SÁNDOR (Fidesz): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - BALLA GYÖRGY (Fidesz): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - TÓTH GYULA (MSZP):
2649 akinek nincs. Az államnak az a dolga, hogy úgy ossza el az ország pénzét, hogy lehetőség szerint mindenkinek jobban menjen a sora. Nekünk, országgyűl ési képviselőknek pedig az a feladatunk, az a dolgunk, hogy a lehetőség és a felelősség között megtaláljuk az egyensúlyt. Magyarország most egy különleges időszakot él meg. Ezek a felzárkózás évei, és ez egyszerre jelent lehetőséget és felelősséget mindenk inek - vagy majdnem mindenkinek. Az a célunk, hogy a mondatból eltűnjön a “majdnem” szócska. Az a célunk, hogy a felzárkózó Magyarország olyan ország legyen, ahol nincs senki, akinek csak a felelősség jut, lehetőség nem, és ne legyen olyan sem, akinek csak a lehetőség jut felelősség nélkül - mindkettő igazságtalan. Kossuth Lajos 161 évvel ezelőtt a Pesti Hírlapban a következőképpen fogalmazott: “…a pénz maga egy nemzet életében még nem mindenható, s nemzeti jövendőt csak úgy biztosít, ha megszerzése és hasz nálata körül a szellemi alap nem hiányzik. Dobjatok nemzetünk közé pazar kezekkel milliókat..., azonban ha odadobtátok a milliókat, már megmentéteke a hont? Biztosítottátok jövendőjét? Növeltétek számát? Egyesítettétek érdekeit? - Ki hihetné ezt?” Mire va n szüksége ma Magyarországnak? Ki vitatná, hogy a gazdasági egyensúly helyzetének javítására, a reálgazdaságban megindult kedvező folyamatok megerősítésére a kedvező helyzet, tisztelt képviselőtársaim, a konjunktúrának köszönhető, és természetesen a gazdas ágpolitikai korrekciónak is. A korrekció ugyan fékezi a növekedés ütemét, de a stabilizáció nélkül növekedésünk túlfűtött és idővel finanszírozhatatlan lenne. Az, tisztelt képviselőtársaim, hogy a reálkeresetek a korábbi évek irreális emelkedése után stagn álnak, a kiigazítási program nélkülözhetetlen eleme. Ki lehet ragadni ugyan ezt a tényt az összefüggések közül, bizonygatva, hogy nem élünk jobban, nincs javulás a gazdaságban. De ez a szemellenzős és populista elemzés hibája. A fogyasztás ütemének korláto zása nélkül tovább rohannánk a szakadék felé. Most visszafordultunk. Kockáztat, aki az útjelző táblát át akarja helyezni. Valamennyi képviselőtársam pontosan tudja, hogy az előbbi követelmények szűk mozgásteret biztosítanak jövőre a kiadási többletek iránt i igények kielégítésére. Vane választási lehetőség? Abban mindenképpen, hogy a költségvetésben, az adó- és járulékrendszer változásában, a szociális ellátások alakításában milyen prioritások jelennek meg, és abban is, tisztelt képviselőtársaim, hogy az ad ófizetők pénzének megszerzésében és használatában milyen társadalom- és fejlesztési politika jelenik meg 2005ben. Ha az, hogy a foglalkoztatottság növelésével minél több ember tarthassa el saját munkájából a családját, hogy a munkavállalók ne csupán többe t keressenek, de többen keressenek többet, akkor ez a tervezet jó irányba halad. Ha a jövő évi adó- és járulékváltozások a közterhek mérséklésével járnak együtt, ha különböző kedvezményekkel ösztönöznek a munkahelyek számának növelésére, a foglalkoztatás b ővítésére, akkor ezt a tervezetet támogatni kell. (17.40) Mint ahogyan azt is, hogy a kormány a gyermekeket nevelők támogatásának igazságosabbá tételét akarja megvalósítani azzal, hogy a családi adókedvezmények igénybevételénél az alacsonyabb jövedelműeket is bevonja a kedvezményezettek körébe. Ha a kormány kiemelt feladatának tekinti, hogy a gazdaság fejlődése ne csak az ország szerencsésebb felében, hanem a ma még fejletlenebb régiókban élőknek is biztosítsa a fejlődést, a gyarapodást, a felzárkózást - má rpedig a kormányprogram is, a 2005ös költségvetési tervezet is ebbe az irányba hat , akkor csak üdvözölni lehet, hogy jövőre minden korábbinál nagyobb összeg, több mint százmilliárd forint, a 2002. évinek közel kétszerese szolgálja a régiók, a kistérsége k felzárkózását. A területfejlesztés, az elmaradt régiók és hátrányos kistérségek felzárkóztatása - összhangban a fejlesztési források koncentráltabb és decentralizáltabb felhasználásával - a 2005. évi költségvetési politika egyik prioritása. Ennek érdekéb en kiemelt cél a bővülő uniós alapokból és kizárólag nemzeti forrásokból finanszírozott fejlesztési programok regionális szinten is összehangolt megvalósítása. Követendő példaként említhetem az egy hete Szekszárdon három régió - a nyugatdunántúli, a déld unántúli, valamint a délalföldi - által kötött szövetséget azért, hogy 2007 és 2015 között uniós
