Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 4 (182. szám) - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról általános vitájának folytatása - VÍGH ILONA (Fidesz): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP):
2633 Hadd mondjak csak egyetlenegy példát abból a legalább félszázból! Azt tetszettek mondani, hogy azért élünk ma rosszabbul, mint az önök idején, mert 2001ben növekedtek a reálkeresetek (Babák Mihály: Azért, mert rosszul számoltak!) , az idén pedig stagnálnak. (Varga Mihály: Csökkentek!) Csökkenést mondtak, de az nem igaz, maradjunk a stagnálásná l, ez külön vita tárgya lehet. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Sokak álma teljesülne, kedves képviselőtársaim, ha igaz volna ez a számítás. Hadd mondjak önöknek egy példát! Ha egy ember 2001. január 1jén hatvankilós volt, majd felszedett 2001ben háro m kilót, majd 2002ben nyolc és felet, majd 2003ban újabb hat és felet (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Meghízott erősen!) , és az idén szigorú önmegtartóztatással vagy kényszerből a súlyát tartja, akkor szilveszterkor önök szerint felveheti a négy éve vásá rolt kedvenc ruháját, sőt önök azt mondják, hogy lötyögni fog. Nem hiszem, tisztelt képviselőtársaim, hogy ekkorát tévednének. (Derültség a Fidesz soraiban. - Balla György: Nagy a jólét!) Önök pontosan tudják, hogy emberünk mára 78 kiló, és nincs az a fazo n, nincs az a gumírozás, ami elbírna ekkora méretváltozást. Más kérdés persze, hogyha példám embere férfiember, és így igaz, 191 centi magas, 2001ben valóban vészesen sovány volt, és bizony még ma sem érte el súlya az optimálisat. Mi erre azt mondjuk, hog y jövőre három kilót ismét gyarapodni fog. Ennyit a számtanról, kedves képviselőtársaim, és hadd maradjak a továbbiakban is a számoknál. (Derültség és taps a Fidesz soraiban.) Többször elmondtuk, én is megismétlem: 84 ezer forint fejenként és havonta, 200 5ben a magyar költségvetésből ennyi jut mindannyiunkra, se több, se kevesebb. (Dr. Hargitai János: A kisfalvakban is?) Havonta és fejenként számolva ennyi pénzből kell jutnia mindenre, mindenre, amit az emberek a közös kasszából várnak, abból a közös kass zából, amit az emberek adtak össze. Jómagam úgy vélem képviselőtársaimmal együtt, hogy mindannyiunk 84 ezer forintját, ha már nincs több, helyesen, igazságosan és felelősen osztjuk el. (Balla György: Meg lendületesen is!) Helyes, egyszerre felelős és igazs ágos, hogy jövőre több jut munkahelyteremtésre, több jut a kis jövedelmű családokban élő gyerekek támogatására, több jut a fiatalok otthonteremtésére, több jut a nyugdíjakra, az egészségügyre, az oktatásra, a legfontosabbakra. Elismerem, vannak, lehetnek o lyanok, akik szerint a jóléti kiadásokra még több kellene, és vannak olyanok is természetesen, akik szerint inkább útépítésekre, beruházásokra, a vállalkozások támogatására kellene több pénzt fordítanunk. Reálisak, indokoltak ezek a vélemények? Persze hogy azok. Világos keretek, világos korlátok között mértékekről és arányokról beszélni értelmes dolog. Értelmetlen és lehetetlen viszont a vita akkor, ha a partnerek figyelmen kívül hagyják a valóságot, ha úgy gondolják, márpedig számtan az nincsen. Fideszes k épviselőtársaink azt mondják, hogy mindannyiunk 84 ezer forintjából költsünk sokkal többet mindenre. Jelzem: érdekes módon (Babák Mihály: Ilyet mi nem mondtunk! Honnan veszi?) már nemcsak az adókedvezményekre, hanem a családi pótlékra is, már az autópályaépítésekre is most rögtön, nem részletre. És azt is mondják, hogy ezt a sokkal többet akkor is elkölthetnénk, ha a közösbe beadott 84 ezer forintunk, mondjuk, csak 64 ezer lenne. Itt áll meg a tudomány, itt áll meg az értelem, ettől kezdve képtelenség a vi ta. De ne legyek igazságtalan (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Eddig az volt!) , a felszólalásokban hallottunk a kiadások átcsoportosítására vonatkozó javaslatokat is, becsapósakat természetesen, amelyeknek túl sok közük nincs (Babák Mihály: Ki csapott be ki t?) a valósághoz. Mit is mondanak, kedves képviselőtársaim? Említek néhány szemléletes példát, elismerem, kicsit játékosat, példát, párhuzamot a háztartásainkból. Azt mondják a javaslatok egyebek között, hogy ha az anyu otthon lemond az egynyári balkonvirá gokról és a virágos vázákról, akkor megspórolhatunk annyit, hogy beszerelhetjük a lakásba a klímát. Azt mondják egyes javaslatok, hogy ha az anyu nem terít szalvétával, és