Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 4 (182. szám) - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - MANNINGER JENŐ (Fidesz):
2611 érvényesülését, a takarékossági szempontok érvényre juttatását. A magyar államra kedvezőtlen, hibás döntést 2000. november 30án az ISM és a tendernyertes francia konzorcium által aláírt beruházási megállapodás rögzítette, később a kormány jóváhagyta. És most azok a kormánytagok, akik ebben közreműködtek, most megfogalmazzák az aggódásukat az eladósodás megindulása miatt. (Közbeszólások az ellenzé ki padsorokból.) Ez egy rendkívül inkorrekt és igazságtalan lépés a volt kormánytagok részéről! Az az igazság, hogy én szeretném elkerülni, hogy a 2005. évi költségvetéssel kapcsolatban hasonló megállapításokra jusson az Állami Számvevőszék. A költségvetés ben megjelenített 137 milliárd forintos előirányzattal kapcsolatban én is azt mondom, van mit tisztázni, tisztelt képviselőtársaim. A költségvetési vitában be kell mutatni a kidolgozott koncepciót, be kell mutatni, hogy a tervezett finanszírozás valóban EUkonform. Be kell mutatni azt, hogy milyenek lesznek a konstrukció pénzügyi kihatásai, a koncesszióba adás nem eredményezie például a forgalom átterelődését az autópályáról az alsóbbrendű utakra, terhelve ezzel a pálya melletti települések forgalmát, egyé bként is nagyon nehéz forgalmát. Tehát ezekre a kérdésekre választ kell kapni, teljesen egyetértünk az ellenzéki oldallal. De nem lehet feledni azt, ahogy viselkedtek önök már a hasonló PPP- meg koncessziós szerződések tekintetében. (Domokos László: Hogy?) És még egy terület, amiről szólni kívánok, igazságos megközelítést várva az ellenzéktől, a valóságot nem elhallgatva. Egyre súlyosabb a közlekedési helyzet a fővárosban és az agglomerációban. A romló helyzetet meg kell állítani és meg kell fordítani. A 4es metró a változtatásban fontos tényező, de ez kevés. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) A helyzet megfordítására alkalmas eszköz lehet a tömegközlekedési ellátásért felelős testületek és szolgáltatók együttes fellépésével a közlekedési szövetség l étrehozása. A budapesti közlekedési szövetség létrehozása érdekében a tervezési szakasz legfontosabb lépései végrehajtásra kerültek. Eljutottak a politikai döntéshozatal stádiumáig már 2000re. 2000re! Itt azonban az előkészítés megrekedt; megrekedt 2000 és 2002 között, és megrekedt 2002 és 2004 között. A költségvetés támogatja a szövetség létrehozását, de ez már kevés. Mára a gyakorlati, az utasok számára is érzékelhető lépés vált aktuálissá a tarifaközösség létrehozása érdekében. Elengedhetetlennek tarto m, hogy a veszteségrendezésre előirányzott összegek folyósítását a bérletrendszer bevezetéséhez kössük. Változtatnunk kell tehát a veszteségkompenzáció érvényesítésén. Tisztelt Ház! A lehetőségek kihasználásához, a fenyegető veszélyek elhárításához a kormá ny, a főváros és a környékbeli önkormányzatok együttműködése felelősségi köreikben így tulajdonosként, forrásbiztosítóként is elengedhetetlen. Három konkrét területről szóltam a költségvetés kapcsán. Mind a három jelentős költségvetési kihatással bír, és m indhárom megközelítése, tisztelt ellenzéki oldal, felelősségteljes megközelítést igényel az önök oldaláról is. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Domokos László: Gyenge volt! - Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Ti sztelt Képviselőtársaim! Kétperces felszólalásra megadom a szót Manninger Jenő képviselő úrnak. MANNINGER JENŐ (Fidesz) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Csak nagyon röviden szeretnék reagálni, mert Keller képviselőtársam, úgy látszik, megragadt ott, amiről államtitkári tevékenysége szólt; kizárólag az előző kormány beruházásait vizsgálta akkor is. Kétségtelen, minden olyan beruházást, ahol magántőkét vonnak be, vitatni lehet. Nem mondta el a képviselő úr, hogy végül is ez mekkora államadósságot okozot t, és ezért a lényegi kérdésben nem értünk egyet. Itt arról van szó, hogy bizony egészen más egy ágazatot és egy országot eladni, mint egyes beruházásokat vitatni.
