Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 4 (182. szám) - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - PÁL TIBOR (MSZP):
2601 költségvetésnek kell viselnie, és ez nagy teher. Ezt önök is érzik, hiszen hozzászólásaik ezt jel zik. Csak azt tudom mondani, kár, hogy amikor a kétharmados törvény itt volt, nem szavazták meg. Persze, az önök éberségét kijátszva reményeim szerint azért egy olyan folyamatot sikerült elindítanunk, igaz, hogy csak egy feles törvénnyel, amely a közigazga tási rendszer működésében - bizonyos tendenciákat erősítve - visszafordíthatatlan folyamatokat indított el. A jelenlegi költségvetési javaslat ebben kíván eszközként segítséget adni. Melyek ezek az eszközök? Ilyen a kistérségi támogatás. Az a kistérségi tá mogatás, amely a már létrejött kistérségek, illetve az újonnan alakultak támogatásáról szól. Ilyen a regionális szinten decentralizált pénzek megjelenése. Sikerült olyan szintre helyezni a döntéseket, ahol a döntés hatása érvényesül. Tizenöt év után ez oly an, mint a mesében, valóban szép. Azt gondolom, hogy azzal a közigazgatási korszerűsítéssel, ami elindult, a város és a vidék kapcsolatának az újraébredése, az épülése, az együttműködése történhet meg kistérségi szinten. Tisztelt Képviselőtársaim! A kormán y koncepciója létező: a vallott baloldali politikai értékek érvényre juttatása a költségvetés keretein belül. A mesékben is a hősöknek el kell dönteni egyszer, hogy melyik úton indulnak tovább. Így volt ez 2002ben, amikor az akkori kormány, a szocialista kormány ismertette programját, azt a programot, amelynek mentén két év alatt 25 százalékkal emelkedtek az átlagkeresetek; amely alapján visszaadtuk a nyugdíjasoknak az elvett nyugdíjukat, megemeltük az özvegyi nyugdíjat, és elkezdtük bevezetni a tizenharma dik havi nyugdíjat; amely érzékelhetően emelte a családi pótlékot, étkezési támogatást és tankönyvtámogatást vezetett be; és amely program úgy alakította át a lakástámogatás rendszerét, hogy a valóban lakást vásárlók és ne az ingatlanbefektetésben érdekelt ek járjanak jól; és amely program olyan mértékben emelte a közalkalmazottak bérét, amit korábban egyik kormány sem tett meg, pedig tehette volna. Így van ez ma is, a kormányváltást követően: értékekre épül a költségvetés. Milyen értékekre épül a most beter jesztett költségvetési javaslat? Nos, először is nem ígér mindenkinek mindent. Ennyiben szakít egy korábbi, gyakran alkalmazott és hirdetett koncepcióval. Másodszor markáns a társadalompolitikai jövőképe, más hangsúlyokkal operál, mint az divat volt 1998 é s 2002 között. Összességében ez a javaslat a versenyképesség egyes szintjeit és összetevőit együttesen erősíteni kívánó gazdasági és társadalompolitikai jövőképet vázol. Versenyhelyzet van: a gazdaság és a társadalompolitika kapcsolata annyit jelent, hogy akinek van esélye, azt hagyja érvényesülni, akinek pedig kevésbé, ott a feltételeken kíván fejleszteni a gazdaság adta lehetőségek és keretek figyelembevételével. (14.00) Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy a mesékben, úgy a valóságban is az emberek többsége a városban él, ahol van iskola, óvoda, családsegítő, van kórház, vannak üzemek, gyárak, színház, ott van a parlament, van piac, vásárcsarnok, közlekednek az emberek, és vannak utak. A megtermelt javak, jövedelmek után befizetünk a közösbe, hogy a város is tudjon működni. Vonzó legyen, modern, biztonságos, és nyertese legyen minden ott lakó. Hogyan lehet ezt most elérni? Úgy, hogyha van erre egy program. Hívjuk ezt a programot Budapestprogramnak; olyan, amit a kisbíró kidobol. A program megvalósításához azo nban szükség van a költségvetés támogatására. Szükséges, hogy a költségvetés támogassa ezt a programot, ne zároljon forrásokat, tervezhető és kiszámítható legyen a működtetés. Szükség van arra, hogy utakat építsünk, hogy szilárd burkolattal lássuk el, mint ahogy ezt megtettük ebben az évben is, tervezzük a jövő évben is, hogy a külső kerületekben, itt a fővárosban szilárd burkolattal látunk el utakat a XV., XVII., XVIII. kerületben, Kispesten, Pesterzsébeten, Budafokon vagy éppen Óbudán. Fontos, hogy a megl évő utakat is karbantartsuk és felújítsuk. Azt gondolom, jó befektetés, amikor 1 forinthoz 1 forintot hozzá lehet kapni a központi költségvetésből és helyi forrásból. Fontos a közlekedés szervezése, a metró építése, és fontos az is, hogy ha egy város európ ai uniós pályázatok elnyeréséért indul harcba, akkor ehhez az önrészt a költségvetés finanszírozza meg. És mesébe illő az
