Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 4 (182. szám) - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - DR. GOMBOS ANDRÁS környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Mandur László): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
2584 Varga képviselő úr, egykori pénzügyminiszter, amikor összefoglalta a bizottságok kisebbségi álláspontját, akkor egy kínai közmondást idézett - nem tudom, hogy honnan vette, attól persze ez még valós lehet , hogy nehéz jós olni, különösen akkor, ha ez a jövőre vonatkozik. Ezt kiegészíthetném Bertold Brecht és Kurt Weill Koldusoperájának egy sorával, amelyet Kocsma Jenny énekel, amely úgy szól: Készíts, készíts csak terveket, hiszen úgyis terv marad csupán. (Domokos László: E z erre az évre volt igaz!) Nézzük meg, hogy Kocsma Jenny tétele érvényese az MSZPSZDSZkormány előrejelzéseire! Azt kell mondanom, hogy részben érvényes, részben viszont nem érvényes. (Folyamatos közbeszólások a Fidesz soraiból.) Valóban igaz az, hogy a 2003as előrejelzés 2004re már - hogy úgy mondjam - meglehetősen visszafogott volt, hiszen 33,5 százalékot tartalmazott, az előző évnél pedig 44,5 százalékot. 2003ban - mint említettem - a növekedés üteme 3 százalék volt, 2004ben 3,84 százalék között i lesz. Ha a két évet összevonjuk, akkor abból az derül ki, hogy az előrejelzésben két évre 7,6 százalékos volt a növekedés, a valóságban pedig 6,9 százalék lesz - megint, ha a két évet együttesen nézzük. Tehát 0,7 százalék az eltérés, ennyi azért még mege ngedhető. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Persze, Varga képviselő úr, egykori pénzügyminiszter nyilván saját tapasztalataiból is látja, hogy a jövőre nézve nehéz jósolni, hiszen például 2000re 6,3 százalékos inflációt tervezett, és 9,8 lett. Ez azt mut atja, hogy a képviselő úr teljes mértékben tisztában van azzal, hogy milyen nehéz a jövőre nézve anticipációkat, sejtéseket, prognózisokat készíteni. Önök kénytelenek elismerni, hogy a magyar gazdaság növekedésnek indult, bár szeretnék ezt a nézőkkel és a hallgatókkal zuhanásként bemutattatni. Igen ám, de egyben azt is jelzi, hogy mindez micsoda mérvű eladósodással járt együtt. Ezért gyorsan nézzük meg, hogy milyen is volt az eladósodás mértéke! Induljunk ki 1990ből, a rendszerváltás évéből! Ebben az évben 1384 milliárd forint volt a költségvetés belső adósságállománya. 1994re ez 5005 milliárd forintra emelkedett. A Hornkormány a kemény megszorító intézkedések következtében is erőteljesen megfogta az adósságállomány növekedését, miközben 1997 második negy edévétől a gazdasági növekedés üteme felgyorsult. Önök úgy vették át a kormányrudat, hogy 6166 milliárd forint volt a költségvetés belső adósságállománya, amelyben persze benne van egy körülbelül egynegyedrésznyi devizaadósság is. Amikor önök átadták a kor mányrudat - nem szívesen természetesen - Medgyessy Péternek, akkor 9040 milliárd volt az adósságállomány mértéke, ez 46,6 százalékkal haladta meg az 1998. évit. Jelen pillanatban az adósságállomány mértéke 11593 milliárd forint. A növekedés 28 százalékos. Vessük csak össze a pontos adatokat! 1999. január 1je és 2002. május 31e között 2874 milliárd forinttal nőtt az adósságállomány - ez egy nagyon tekintélyes összeg , azóta pedig 2553 milliárd forinttal. Ha megnézzük az éves átlagot, akkor valamivel több mint 1 százalékkal nagyobb az éves átlagot figyelembe véve az adósságállomány növekedése. Az előző kormány tevékenységét nem érte bírálat abból a szempontból, hogy jelentős adósságnövekedést hajtott végre, igaz, a GDPnek a világgazdasági körülmények miatt i erőteljesebb emelkedése miatt a GDParányos államadósság mértéke nem volt olyan nagy, mint jelenleg. Jelenleg 59,4 százalék, ami amúgy alatta van a 60 százalékos maastrichti kritériumoknak. De nézzük meg azt is, hogy miből adódik össze az adósságállomány növekedése! Önök folyton azt a kérdést teszik fel - kissé ugyan szlenges módon , hogy hol a lé. Én egyszerűbben csak úgy fogalmaznék, hogy hol van a pénz, hol van a költségvetési előirányzat. Azt kell hogy mondjam, az adósságállomány növekedésének döntő oka - erre Katona Tamás már számos alkalommal megpróbálta fideszes képviselőtársaim figyelmét felhívni, nem túlzottan nagy sikerrel - a költségvetési hiányból fakad.
