Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 13 (163. szám) - A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz):
259 Az erdőkről és vadgazdálkodásról szóló, 1996ig hatályban lévő törvény 1961ben lépett életbe. A törvény célja többek között az volt: “A vadgazdálkodás és a vadászat minél jobban megfeleljen népgazdasági rendelte tésének, illetve elősegítse vadgazdálkodási kultúránk továbbfejlesztését.” Már ez a kitétel is szükségszerűvé tette egy új törvény megalkotását, amire, mint már említettem, 1996ban sor került. Ennek a preambulumában ez olvasható: “Az Országgyűlés, felisme rve azt, hogy valamennyi vadon élő állatfaj a Föld megújuló természeti erőforrásainak, valamint biológiai életközösségének pótolthatatlan része, tudatában annak, hogy a vadon élő állat esztétikai, tudományos, kulturális, gazdasági és genetikai értékek hord ozója, ezért mint az egész emberiség és nemzetünk kincsét természetes állapotban a jövő nemzedékek számára is meg kell őrizni, a természet védelme, a vadállomány ésszerű hasznosítása érdekében a következő törvényt alkotja.” Ennek a törvénynek a preambuluma már kifogástalan, viszont magával a törvénnyel valami nem stimmel, ha ennyiszer módosítani kellett. Ennek egyik oka az lehet, hogy a törvény szinte betarthatatlan, nem szolgálja a vadállomány védelmét, szó sincs hatékony, eredményes, korszerű vadgazdálkod ásról, emiatt a magyar vadállomány világhíre mára már - legyünk őszinték - igencsak megkopott. Jelenlegi formájában a törvény a hatalmukat átmentő új burzsoázia vadászati érdekeit védi csupán. A vadászterületeken élő erdő- és mezőgazdálkodók fizetik meg en nek az árát. Álságos is a törvény, mert a kisemberek, egyszerű mezei vadászok érdekeit egyáltalán nem védi senki és semmi, az ő vadászati lehetőségeik évről évre szűkülnek, és elkeseredésük egyre nő. Ez az 1996ban is kényszer szülte korszerűtlen törvény m egbénítja a vadászat egészséges fejlődési lehetőségét. Szükséges egy teljesen új törvény, amely határozottan kettéválasztja a vadászat gazdálkodási és élményt adó szórakozást szolgáló részét, szakemberek kezébe téve a szakmai irányítást és ellenőrzést. A t erületen a vadállomány biológiai érdekeit figyelembe véve valós, hatékony élőhelyfejlesztések megvalósításával, a vadkárok mérséklése mellett kiváló minőségű, ismét világhírű vadállomány létrehozása és fenntartása a cél. A vadgazdálkodásban rejlő lehetőségek kapcsán meg kell említeni, hogy az Európai Unióban 7 millió polgárnak van vadászati engedélye. Ha ebből a csoportból csupán 1 százalék jönne hazánkba minden évben vadászni, az 70 ezer vadászt jelentene. Jelenleg az évente hazánkban vadászó kül földiek száma - az Európai Unión kívülről érkezőket is beleértve - a húszezret is alig éri el. Jól látható mindebből, hogy nagyon időszerű lenne egy használható, korszerű törvény megalkotása, melynek hatékony alkalmazásával a vadgazdálkodás a vidékfejleszt és legmeghatározóbb ágazata lehet, munkahelyet teremtve sok, vidéken élő vadász és nem vadász honfitársunk részére. A jelenlegi törvényjavaslat kapcsán két témakörrel szeretnék részletesebben foglalkozni, amelyekhez módosító javaslatot is benyújtok. A törv ényjavaslat 2. §ának (2) bekezdése így szól: “Amennyiben a földtulajdonosok a magyar állam kivételével a vadászterületen különkülön 30 hektárt el nem érő földtulajdonnal rendelkeznek, és e tulajdonosok a határozathozatal időpontjáig közös képviseletükről másként nem gondoskodnak, a 12. § szerinti kérdésekkel kapcsolatos jognyilatkozatokat a tulajdonos törvényes képviselőjeként az érintett föld fekvésének helye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzője teszi meg”. Meg kell jegyeznem, hogy már ez i s előrelépés a korábbi változathoz képest, de mégsem kellően védi a földtulajdonosok érdekeit. Ezért azt javaslom, hogy az érintett föld határozathozatalakor jelen lévő regisztrált tulajdontársai tehessék meg ezeket a jognyilatkozatokat tulajdoni hányaduk arányában. A jegyzőkre a törvény 1996. évi bevezetését követően feleslegesen jelentős mennyiségű feladat hárult. Emellett felszínre kerültek a fennálló szabályozás további hibái is. Például a jegyzők döntő többsége a vadgazdálkodás szakmai kérdésekben jára tlan, objektív döntés meghozatalára nem igazán alkalmas. Fennáll a befolyásolás lehetősége is, például ha egy polgármester érdekelt a vadászatban, mivel főnöke a jegyzőnek, egzisztenciális úton befolyást gyakorolhat rá. Előfordulhat az is, hogy a jegyző né ha döntő szavazatával a földtulajdonosok számára kedvezőtlen hátrányos döntéseket
