Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 4 (182. szám) - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - SZŰCS LAJOS jegyző: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - KOVÁCS TIBOR (MSZP):
2530 (8.10) Néhányszor elhangzott már itt, a plenáris ülésteremben egy szám: 84 400 forint. Ha a költségvetési fejezet főszámát elosztjuk a közel 10 millió állampolgárral, akkor megkapjuk ezt a számot, és ez azt jelenti, hogy a jövő évben minden magyar államp olgár ennyit költhet közcélokra. Ennyit és nem többet. Természetesen lehetne többet is költeni, de ahhoz többletadókat kellett volna kivetnie a Háznak. Kedden szavaztunk az adótörvények módosító indítványairól, és a koalíció az adócsökkentésre szavazott - nem az adóemelésre, mint ahogy az egyes esetekben az ellenzéki képviselők javaslatai alapján szükségszerű lett volna ahhoz, hogy a kiadásokat fedezni lehessen , azért, mert egyben arra is vigyáznunk kell, hogy az államháztartási és a költségvetési hiány n e növekedjen. 84 400 forint. Mire költünk ebből a pénzből? Csak néhány tételt szeretnék konkrétan felsorolni, hogy mindenkinek fogalma legyen arról, hogy ez a pénz - amely néhány család számára sok, mások számára természetesen nem annyira - mire elég. Okta tásra költünk ebből 9664 forintot, egészségügyre 8170 forintot, nyugdíjra, táppénzre, munkanélküliellátásra 28 300 forintot. Csak ez a három tétel tehát több mint a fele az említett összegnek. Azt kell mondanom, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, hogy ö nöknek sekélyes a fantáziájuk, amikor azt sorolják fel, hogy mi mindenre kellene még költeni. Mi százszor több olyan jogos igényt tudnánk felsorolni, amelyeket teljesítenünk kellene akkor, ha a költségvetési bevételek arra fedezetet nyújtanának. De még az általam felsorolt összeg is több, mint amit a magyar gazdaság helyzete lehetővé tesz, tehát nő a hiány. Azonban nem olyan mértékben nő, mint az elmúlt években, sőt, a növekedés üteme a jövő évi költségvetés jóvoltából csökken. Még egyszer szeretnék emlékez tetni arra, hogy milyen negatívumokat soroltak föl az ellenzéki képviselők. Szeretnék néhány számot fölsorolni azért, hogy a televízió képernyője előtt és a rádiókészülékek mellett mindenki eldönthesse, valóban igazake azok az állítások, amelyeket önök me gfogalmaztak. 2005ben a nyugdíjak vásárlóértéke - tehát itt a vásárlóértékről van szó - 24 százalékkal haladja meg a 2001. évit, 720 milliárd forinttal költünk többet nyugdíjakra, mint 2002ben. A gyermekek támogatására 100 milliárd forinttal költünk több et, mint 2002ben. A gyógyítást szolgáló ellátásokra 400 milliárd forinttal több jut, mint 2002ben. S a csökkenő gyermeklétszám mellett is 57 százalékkal többet költünk oktatásra, mint 2002ben. Lehetne még sorolni ezeket a számadatokat. A továbbiakban né hány olyan területről szeretnék beszélni, amelyekről ellenzéki képviselőtársaim a két nap alatt egyetlenegy szót sem ejtettek. Arról van szó ugyanis, tisztelt képviselők, hogy Magyarország május 1je óta tagja az Európai Uniónak, ezáltal a magyar költségve tés szervesen csatlakozik az Európai Unió költségvetéséhez. Befizetünk oda, és támogatásokat kapunk az Európai Uniótól, különböző fejlesztési programok végrehajtására. Tehát azt, hogy a jövő évben Magyarországon mire mennyit tudunk költeni, nemcsak a magya r költségvetés, hanem az európai uniós támogatások is meghatározzák. 210 milliárd forintot fizetünk be az Európai Unió költségvetésébe, onnan viszont 324 milliárd forint fejlesztési forrást vehetünk igénybe, s az emberek fantáziája szükségeltetik ahhoz, ho gy a nemzeti fejlesztési terv keretében ezeket a forrásokat hiánytalanul igénybe tudjuk venni. Kevés szó esett eddig a vitában a mezőgazdaságról. Az adósságkonszolidációval, az intézményi feltételek megteremtésével, a kedvezményes hitelekkel, a növekvő tám ogatással a gazdák felkészülten léphettek az Európai Unióba. A gazdák támogatása 2005ben 112 milliárd forinttal, 52 százalékkal több, mint 2002ben volt. Ez jelentős szám. Úgy gondolom, az fogadható el igazságként, amit az egyik nagyon jó ismerősöm - aki évtizedek óta a mezőgazdaságból él - fogalmazott meg, hogy aki ma nem tud megélni a mezőgazdaságból és nem tud fejleszteni, az kizárólag saját magára vessen, a saját szakértelmét kérdőjelezze meg. A köztársaság kormá nya kiemelt feladatnak tekinti a lemaradt térségek felzárkóztatását. Tisztelt képviselő urak, 2005ben több mint dupláját kívánja fordítani a költségvetés az elmaradott térségek
