Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 3 (181. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
2475 helyzetben vannak, olyanok, akiknek a napi egyszeri meleg étel megszerzése is nehézséget okoz, és van további egykét millió ember, akinek az életéhez bizony hozzátartozik, hogy alapvető szükségleteiről kell lemondania, és a hónap végén el kell mennie az ismerősökhö z vagy rokonokhoz kölcsönkérni. Ebben nincs vita közöttünk. Mindig az a kérdés, hogy hogyan lehet Magyarországon - hogy fogalmazzak pontosan, mert látom, ha százszor fogom önöknek elmondani, akkor sem engednek ki ebből - ennél nagyobb jólétet teremteni. A tegnapi adószavazást követően végignéztem, adtake be önök például javaslatot arra vonatkozóan, hogy emeljük az adókat, hogy legyen több pénz. Nem találtam ilyet. Olyan javaslatot, hogy legyen több adóbevétele a kormánynak, nem láttam. Olyat láttam, amelyb en azt javasolták, hogy legyen kevesebb. (Varga Mihály: De ez nem a mi dolgunk!) Közös felelősségünk van, a képviselő úr is azt mondta, hogy közös a felelősségünk. Most erről beszélek önnel. Szerintem nem úgy működik a dolog, hogy mi vagyunk a felelősek a bevételekért, függetlenül attól, hogy ki van kormányon, az ellenzék meg mindig az elköltéséért, mert a nemzeti közös felelősség ennél bonyolultabb. Nem biztos, hogy igazam van, de így gondolom, képviselő úr. Úgy láttam, önö k tegnap folyamatosan abba az irányba tolták a közös bevételeinket, hogy az még kevesebb legyen. Ez akceptálható, ha az ember egyébként hozzáteszi, hogy a másnap kezdődő költségvetési vitában meg folyamatosan amellett érvel, hogy az állam kevesebbet költsö n. Amit nem lehet megtenni, otthon sem tud egyikük sem amellett érvelni, hogy vigyünk haza kevesebb pénzt feleséggel, férjjel, kereső gyerekekkel együtt, egyébként pedig költsünk többet. A tegnapi vita után ott tartunk, hogy van valamennyi állami forrás, a mit sokféle célra költhetünk - önök ennél kevesebbet akartak, csak figyelmeztetem önöket erre , és van egy közös szándékunk, hogy ennél a forrásnál egy ponton túl ne költsünk többet. Már csak azért se, mert ha többet költünk, akkor önök is ostorozni fogna k bennünket, hogy jaj, jaj, tönkretesszük a gyermekeink jövőjét, s egyébként helyesen teszik. A következő évi költségvetés azzal számol, hogy a hiány 4,6 százalék körül lesz, ami azt jelenti, hogy 100 forint bevétel helyett 104,6 forintot költünk el. Meg k ell tudnom: önök azt szeretnék, ha nagyobb lenne a hiány? Azt gyanítom, hogy nem akarják ezt sem, hiszen nemegyszer elmondták, hogy milyen baj, ha nagy a hiány, és milyen baj, ha növekszik az államadósság. Azaz nem akarnak igazából több bevételt, mert nem akartak adót emelni. Nem akarnak több hiányt, nem akarnak nagyobb eladósodottságot, de akkor ebbe kell beleférni. A következő kérdésem az lehetne, hogy ezek szerint amögött, amit mondanak, hogy mire költsünk többet, van egy másik szándék is, hogy mire költ sünk kevesebbet. Bár eddig még nem hallottam, de nyilván van ilyen szándék. Kérdezem önöket: költsünk kevesebbet a mezőgazdaságra? Javasolják nyugodtan, meg fogom fontolni. Többet fogunk adni például a választási ígéretek teljesebb teljesítésére, csak mond ják meg, hogy vegyünk el a mezőgazdaságtól. De akkor mondják ezt! A mezőgazdaságra kevesebbet, a gyermektámogatásra többet. Mondják azt, hogy ne építsünk annyi utat; de akkor tessék ezt mondani! És akkor például lehet többet adni nyugdíjra. Tudniillik már elfogadtuk, hogy mennyi a bevételünk, és az általános vita szakaszában már nem az a kérdés, hogy még többet, még többet, még többet. Tegnap este óta tudjuk, hogy mennyi lesz Magyarországon a jövő évben az államháztartás bevételi oldala. Azt javaslom, hogy abból a közös nemzeti felelősségből kiindulva, amit önök állandóan hangoztatnak, és amivel egyetértek, vállalják ezt el. Az nem felelősség, hanem a felelőtlenség politikája, ha valaki vizet prédikál és bort iszik. Az nem a felelősség politikája, hogy minde nhol azt mondjuk, ennek is többet, annak is, meg annak is. Az ilyen gyereket otthon elkényeztetett gyermeknek hívják; az ilyen politikust meg felelőtlennek, szerintem. Tehát azt javaslom önöknek, hogy öntsünk tiszta vizet a pohárba. Ha jól értem, az önök p olitikája az, hogy ne csináljunk több utat - értem. Az önök politikája az, hogy ne növekedjen jövőre a mezőgazdasági támogatás. Az önök politikája az, hogy ne terjesszük ki az első lakáshoz jutás kedvezményét, hogy lényegében készpénz nélkül lehessen lakás hoz jutni.
