Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 13 (163. szám) - A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
245 állategészségügyi érde kek egyaránt igénylik a problémát rendező jogi szabályozás mielőbbi elfogadását. (19.40) Az új szabályozás jelentősen leszűkíti a vadászterületen kóborló kutyák és macskák vadállomány védelme érdekében történő elfogásának, illetve elejtésének lehetőségét, és azt két esetben engedi meg. Egyrészt lehetővé teszi a vadászok számára a vadat űző kutya elfogását vagy elejtését, amennyiben a vad védelme másképpen nem biztosítható. Másrészt az új szabályozás megengedi bármely vadászterületen található kutyának és ma cskának az elfogását és elejtését, azonban csakis szigorú feltételek mellett. Ugyanis erre csak akkor van lehetőség, ha az fertőzés továbbterjedésének a megakadályozása érdekében vagy pedig a másként el nem hárítható támadás megakadályozása céljából történ ik. Mindkét esetben konjunktív feltételként határozza meg a törvény, hogy ezen megoldás csak akkor választható, ha az állatok tulajdonosának felderítésére nincs közvetlen lehetőség. A törvényjavaslat az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi tör vényben foglaltakkal összhangban szabályozza a kérdést. Tisztelt Országgyűlés! A tervezet az alkotmányos szabályozás kötelezettségén túlmenő egyéb időszerű módosításokat is tartalmaz. A büntető törvénykönyv legutóbbi módosítása bűncselekménnyé minősítette az állatkínzást. Az új szabályozás büntetni rendeli azt a személyt is, aki a vadászatról szóló törvény által tiltott vadászati eszközzel vagy tiltott módon vadászik. Emiatt vált szükségessé a tiltott vadászati eszközök és módok körének szakmai alapokon tör ténő újraszabályozása és azoknak a büntetőkódex szövegével történő összehangolása. Szükségtelen ugyanis, hogy azok az esetek is büntetőjogi felelősséggel és szabadságvesztéssel való fenyegetettséget vonjanak maguk után, amelyek önmagukban nem eredményezik az állat szenvedését, egészségkárosodását. Az enyhébb etikai vétségnek minősülő eseteket elegendő a vadászati hatóság rendelkezésére álló eszközökkel szankcionálni. A törvényjavaslat hatályon kívül helyezi a fenntartható legnagyobb és legkisebb nagyvadléts zámra vonatkozó szabályozást. A szabad területi nagyvadlétszám pontos megállapításának és szabályozottságának ugyanis vadbiológiai korlátai vannak. Az egyes vadfajok szabályozása a populációk szintjén lehetséges, a nagyvadpopulációk élőhelye pedig rendsze rint több vadászterületre is kiterjed. A vadfajok életmódja, magatartása és élőhelyük változatossága sem engedi meg, hogy egzakt létszámkereteket határozzanak meg, aminek végrehajtását pedig a vadászatra jogosulttól számon kéri a hatóság. A fenntartható le gnagyobb vadlétszám nem veszi figyelembe, hogy egy terület ökológiai eltartó képessége nem állandó, hanem biológiai folyamatok és véletlenszerű események következtében változik. Ezenkívül a szabályozással elérendő cél érdekében a hatóság rendelkezésére áll nak egyéb államigazgatási eszközök, többek között a vadgazdálkodási tervezésben való közreműködés, vadászati szankciók alkalmazása, valamint a hatósági vadászat elrendelhetősége. A fenntartható legkisebb vadlétszám intézményének fenntartása a vadászati jog ban hasonlóan szükségtelen. A kritikus értékhatár alá csökkent vadállomány felépülését ugyanis kevésbé eredményezi a vadászat beszüntetése, mint inkább az állománycsökkenés tényleges okainak feltárása, ami legtöbbször az élőhelyromlás. A vadállomány kritik us határ alá csökkenése esetén egyebekben a törvény olyan jogköröket biztosít a vadászati hatóság számára, mint a vadászati tilalom elrendelése vagy vadászati kíméleti terület kijelölése. A hatályos törvényi rendelkezések társult vadászati jog esetén csupá n a vadászterületek kialakítására állapítanak meg speciális eljárási szabályokat, azonban gyakorlati szempontok miatt a már kialakított vadászterületeken lévő tulajdonosi közösségek működésére is indokolt a szabályozás kiterjesztése.
