Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 3 (181. szám) - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - VÉGH LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
2377 A 118 tagországból az intézményeknek körülbelül a 70 százaléka válaszolt a feltett kérdésekre. Kétharmaduk egyértelműen nagyon súlyos gazdasági egyensúlyvesztésről, instabilitásról és az adósság növekedéséről számolt be, de a maradék egyharmad i s úgy értékelte a helyzetét, hogy az egyensúly fenntartására már csak néhány hónapjuk van hátra, a tartalékokat teljesen felélik, tehát azon intézmények esetében is egy komoly eladósodás indulhat meg. Ilyenkor mindenhol racionalizálnak és spórolni próbálna k, azonban az egészségügy esetében ez nagyon behatárolt. Létszámcsökkentés nem nagyon jöhet szóba, hiszen a másik oldalról egy minimumfeltétel határozza meg azt, hogy a működéshez milyen humán erőforrást kell mindenféleképpen rendelkezésre bocsátani. Az en ergiaárakon, a gyógyszereken nagyonnagyon spórolni nem lehet, és általában ezek azok a tételek, amelyek az átlagos inflációnál jelentősebb mértékben szoktak növekedni, tehát ebből adódik az, hogy az egészségügy kapcsán mindig azt mondjuk, hogy jóval nagyo bb az inflációs hatás, mint az élet egyéb területén. Végig lehetne menni a kasszákon, hogy, mondjuk, egy fogászati ellátásnál egy 2,9 százalékos növekedés mire elég. Itt lehet kapcsolódni a népegészségügyi programhoz, hogy mennyiben népegészségügyiprogrambarát egy olyan költségvetés, amelyik a fogászati ellátást szűkíti - mert ez mindenféleképpen szűkítésnek minősíthető. Végig lehet menni a tételeken. Pont azért, miután az alapkiindulás az, hogy az összforrás semmiféleképpen nem fogja elérni a jelenlegi ál lapotok alapján a várható inflációt, tehát a forráskivonásnak olyan nagyon nagy értelme nincs. Azért sincs értelme, mert adott pillanatban, ha a pénzügyi kormányzat úgy gondolja, akkor zárol egyet, és akkor minden fölborul. Azt szoktá k mondani, hogy pazarló az egészségügy. Még egy szegmensről hadd beszéljek, jelesül a 77. §ról, amelyik az irányított betegellátási modellkísérletet taglalja. A törvényjavaslatban még 5 millió főre történő kiterjesztésről van szó, folyosói pletykákban már más elképzelésekről hallunk. Önmagában furcsa, hogy egy kockázatközösség 50 százalékára kiterjesztett rendszer kapcsán modellkísérletről lehetne beszélni. De még furcsább az, hogy az egészségügyi kormányzat vagy a kormány egyszerűen nem hajlandó komolyan foglalkozni azokkal az aggályokkal, amelyek az IBRrel kapcsolatban megfogalmazódnak. Nincs időm arra, hogy az OEP belső ellenőrzési osztálya ezzel kapcsolatos vizsgálatának jegyzőkönyvéből taglaljam, hogy milyen hihetetlen káosz uralkodik ezen a téren, ho gy visszamenőleg adatok ellenőrizhetetlenek voltak, dokumentumokkal nem voltak alátámasztva, három kassza esetében a szakfőosztályok nem tudtak a fejkvóta előállításáról dokumentumokat szolgáltatni, továbbá a kiadás tételeinek meghatározásában sem működtek közre. Taglalja ez a belső ellenőrzési jegyzőkönyv azt, hogy hihetetlenül nagy gondok uralkodnak a kérdést illetően, és mégis bizonyos körök ragaszkodnak ahhoz, hogy menjen tovább a rendszer. A belső ellenőrzés végső megállapítása a feltárt hiányosságok m iatt azt javasolta, hogy az eddigi tevékenységet egészen '99ig visszamenőleg ellenőrizzék, és azt a megállapítást tette, hogy ez egy mindenre kiterjedő szabályrend, az adatforgalom dokumentálása nélkül aggályos. A jegyzőkönyvből kiderül, hogy az OEPnek n incs megfelelő informatikai háttere az irányított betegellátási rendszer kifizetéseinek nyomon követésében. Az is olvasható az ellenőrzési jegyzőkönyvben, hogy nincs átfogó, komplex belső utasítás a folyószámlákról való kifizetésekre, a főosztályok közötti adatáramlás vonatkozásában a vizsgált időszak egy részénél nincs a feldolgozást alátámasztó CD. (10.10) Ezért az ellenőrök kénytelenek voltak interjúk segítségével vizsgálódni. Számtalan kérdés fogalmazódik meg egy ilyen jegyzőkönyv olvasása kapcsán. Ha e nnyi minden szabálytalanság leírásra kerül egy belső ellenőrzés kapcsán - tehát nem külső, egy belső ellenőrzés kapcsán , akkor vajon milyen nagyságrendű lehet a káosz az egész irányított betegellátási rendszert illetően? Maga a jegyzőkönyv így olvasva me galapozza még bűnvádi eljárás indítását is. Kérdés, hogy Matejka Zsuzsa főigazgató asszony miért nem ezt az utat választotta, és miért mondott le.
