Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 29 (179. szám) - Bejelentés az MDF képviselőcsoporttól érkezett levelekről: - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - VARGA LÁSZLÓ (MSZP):
2173 fejlesztés, amely belá thatatlanul könnyíti meg a települések összekapcsolásának, együttműködésének programját. Új munkahelyek létesülhetnek ebből a forrásból. Olyan szakmai képzések indulhatnak, amelyek végre a szükségletekhez igazítják régión belül a szakmai képzés programját; és erősödhet az együttműködés a vállalkozások és a nonprofit szféra, valamint a felsőoktatás között. És mindezek, talán a sor végén nem is lényegtelenül, a turisztikai kínálat bővítését is szolgálhatják. Azt gondolom, alaptalanok azok az aggályok, amelyek szerint nem lesz elegendő pályázat, találékonyság, hivatali szervezeti apparátus, amely célba juttatja azt a hihetetlen igényt, amely jelen van az ország minden szegletében, és amelynek meglétét senki nem vitatta. Azt remélem, hogy az eddigi tapasztalatok , akár a SAPARD, az AVOP, a GVOP, a PHARE CBC, az Interreg, valamennyi Magyarországon megtapasztalt ilyen pályázat példátlanul nagy aktivitást, alkalmas, jó pályázatok tömegét hozta felszínre. Elég a pályázatelőkészítő alap első és második fordulójára beé rkezett pályázatok tömegét említeni. Van persze a ráhangolásnak, az előkészületnek egyfajta természetes üteme. Ezért is nem tisztességes az ábrándjainkhoz, az azonnal százszázalékos biztonsággal működő rendszerekhez mérni a teljesülés ütemét. Célszerűbb ös szehasonlítás talán a velünk együtt csatlakozó országok pályázati sikereit, az ott létrehozott szervezeti struktúrákat és eredményeket összehasonlítani. Az pedig egyenes zavaró, és az ellenzéki oldal nagyot hibázott abban, hogy azt a Nógrádi Zoltánt állíto tta az euroszkepszis egyik vezető szónokaként, akinek egész politikai pályája a '96os területfejlesztési törvény megjelenése óta a legnyilvánvalóbb bizonyítéka annak, hogy van politikán átívelő, igazán tisztességes, jó teljesítménnyel működő területfejles ztés és pályázati siker. Az ő települése, kistérsége, régiója az ő vezetésével olyan eredményeket produkált, akár a Hornkormány vagy most a Medgyessykormány idején is, ami legkevésbé az ő szájából hitelesíti azt, hogy vajon lesze elegendő pályázata enne k az országnak. Tehát azt gondolom, hogy azokkal a munkálatokkal együtt, amely a szétforgácsolt, különböző minisztériumokban megbúvó kis szervezeti egységek helyett a politikán és kurzusokon átívelő pályázatíró, pályázatelbíráló, a monitoringgal felelősen foglalkozó részlegeket jelent, akkor igenis takarékos létszámmal, hatékonyan és talán kurzusoktól függetlenül teremtődhet meg ennek alapja. Tudjuk persze mindannyian, hogy a társadalom teljesítményéhez tartoznak adekvát módon illő szolgáltatások, vagy más szóval a jólét, az életminőség azonos szinten, a fejlettség abban az állapotában elvárható elemei. (17.20) Ettől ugyan a mi történelmünkben is próbáltak már tartósan eltérni vagy nagyobb mértékben eltávolodni, azonban bebizonyosodott, hogy hosszabb távon i gazán nem lehet. Lehet viszont - és ezt a területfejlesztési bizottság is alátámasztotta - előrehozni, megelőlegezni olyan elemeket, amelyek komparatív hatásuk révén kívánatos folyamatokat indítanak a gazdaságban, és előrehozásuk révén más területeken megs okszorozzák pozitív hatásukat. Számunkra ilyen az autópályák építésének választott útja, formája. Én magam zalaegerszegi országgyűlési képviselőként boldogan szavaznám meg azokat az idei költségvetési évben szükséges koncessziós hozzájárulásokat, amelyek r évén nyáron a Balatont elkerülő autópályán érkezhetnék társaimmal együtt a parlament üléseire. Így tehát az autópálya bizonyosan ilyen beruházás, és örömmel üdvözölhető, éppen összetett, másutt érvényesülő hatásai miatt. Ugyanígy megé r egy gondolatot az is, és örök kérdés, hogy miként lehet a gazdaság fejlődésétől, fejlettségi szintjétől elvárható jólétet - a szónak ebben az értelmében - maximalizálni. Tehát arra válaszolni, hogy úgy költjüke el például a honvédelemre, az állam működé sére, a közigazgatásra vagy éppen az oktatásra a rendelkezésre álló forintjainkat, ahogyan az a leghatékonyabb az önkormányzatnak, az állampolgárnak, a gyereknek, mindannyiunknak. És ha ebből nem sikerül a rövid távú politikai haszonszerzés elemeit száműzn i, ha valóban bármelyik oldalról örömmel vetjük rá magunkat, és próbálunk rövid távú politikai tőkét kovácsolni a
