Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 29 (179. szám) - Bejelentés az MDF képviselőcsoporttól érkezett levelekről: - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2122 és gyermekeket nevel, az jobban rászorul az előbbieknél. Ezért mondjuk mi azt, hogy az adórendszert meg kellene pucolni a szociális elemektől, a rendelkezésre álló forrásokat pedig a szociális rendszerbe kell csoportosítani és a rászoru lók részére biztosítani, és ilyen módon adni teret az adócsökkentés lehetőségének. A lakástámogatásokkal kapcsolatban itt megint vita keletkezett; ennek néhány más aspektusára hadd világítsak rá. A jövő évben meghaladja a 200 milliárd forintot a különböző lakástámogatásokra fordítható összeg, aminek a legnagyobb részét a korábban biztosított hitelek kamattámogatása teszi ki. Ez megint kényszerpályát jelent a kormányzat részére, és beszűkíti a mozgásterét. Ráadásul, ha arra is gondolunk, hogy aztán a kamatok hogyan alakultak az elmúlt két évben - és itt nekem vitám van a Magyar Nemzeti Bankkal, nem tagadom , de vegyük figyelembe, hogy a magas kamat többek között a lakástámogatásra fizetendő összegeket is növeli a kamattámogatások növekedése miatt. Meg azt is vegyük figyelembe akkor, amikor szűkülő mozgástérről beszélünk a költségvetésben, hogy az eredetileg tervezetthez képest 160 milliárd forinttal többet költünk kizárólag csak a kamatkiadások növekedése miatt, ami azért növekedett ilyen mértékben, mert a ma gas kamatok az adósság után a Magyar Nemzeti Bank részére a költségvetésből fizetendő összeget ilyen módon megnövelik, de erről is nagyon sokat vitatkoztunk már. Ehhez képest a lakástámogatási rendszer jövőre valóban elmozdul abba az irányba, hogy akiknek van már jövedelmük, de nincs még megtakarításuk, eltérő mértékű, értékű lakásokat vásárolhatnak, anélkül, hogy lenne önerejük, részben a szocpoltámogatások felhasználásával, részben pedig azért, mert az általuk felvett hitelre a költségvetés garanciát váll al, és ilyen módon próbálja kiváltani az önerőt. Akárhogy is nézzük, ez egy szociálisan lényegesen érzékenyebb javaslat, és ilyen értelemben a rászorulók irányába történő elmozdulás. Aki erre sem képes, mert nincs ilyen mértékű jövedelme, hogy hitellel leh etne megterhelni, az ő esetükben pedig egyrészt a szociális bérlakás, az önkormányzati bérlakás lehet a megoldás, meg persze a lakbértámogatás, amivel kapcsolatban jelentős összegnövekedés található a költségvetésben. Vita volt a nyugdíjasokról. Azért tart om ezt, tisztelt képviselőtársaim, egy rossz ízű vitának, mert azon kívül, hogy verseny van abban, hogy ki tett többet a nyugdíjasokért, a nyugdíjasok minden egyes évben és minden egyes kormányzati ciklusban nem érzik úgy, hogy annyira jól élnének. Nem ére zték úgy például - ha már képviselőtársam annyira igényli, hogy foglalkozzam az ő ciklusukkal - akkor sem, amikor 1999. január 1jétől önök nem hajtották végre a nyugdíjtörvény akkori előírásait, hanem módosították a törvényt, s ennek következtében 7 száza lék nyugdíjemelkedéstől fosztották meg az akkor nyugdíjban lévőket. Ha Áder János ki tudja számolni, hogy akkor hogyan alakult a dolog, ha beépítették volna a heti nyugdíjat, és az erre tett emelések hogyan növekedtek volna, akkor azt is biztosan ki tudja számolni, hogy ha '99ben 7 százalékkal magasabb nyugdíjemelést hajtottak volna végre, akkor most mennyi lenne azok nyugdíja, akik akkor nyugdíjban voltak vagy azóta nyugdíjba léptek volna. (Dr. Áder János: Nem ez a kérdés, Gábor!) Ezzel együtt sem igaz az , amit állítottak az idei évre vonatkozóan, nevezetesen, hogy a nyugdíjak reálértéke nem növekedett a KSH adatai szerint (Dr. Áder János: Nem ezt mondtam! - Pokorni Zoltán: Nem ez volt az állítás, frakcióvezető úr!) , mert ez abban az időpillanatban lehet, hogy igaz, az az adat nem tartalmazza azonban a visszamenőleges 1 százalékos növekedést, és nem tartalmazza az 54. heti nyugdíj kifizetését, amelyre - mindkettőre - az idén sor kerül. (Dr. Áder János: Egy szót nem szóltam erről. - Dr. Áder János felé fordu lva:) Lehet, hogy Áder János képviselőtársam nem szólt erről, Varga Mihály viszont hosszan színezte, csak akkor ön még nem volt bent, ezért nem tudja, hogy miket mondott; ezért vagyok kénytelen én odafigyelni rá, hogy tájékoztathassam önt, hogy milyen téve désekkel traktálta a nagyérdeműt. (Pokorni Zoltán: Miért is kell az 1 százalékos korrekció, ha nem azért, mert nagy volt az infláció?) Hozzáteszem rögtön, hogy ráadásul két éve a nyugdíjas fogyasztói kosár alapján mérjük a nyugdíjemelkedést, ami reálisabb szám a korábbinál, és még mindig nem jelenti azt természetesen, hogy ha a nyugdíjasokról van szó, akkor elégedetten hátradőlhetünk a székünkben.
