Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 29 (179. szám) - Bejelentés az MDF képviselőcsoporttól érkezett levelekről: - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - IVANICS ISTVÁN (Fidesz): - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - LENDVAI ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2105 De az mégis döntés kérdése, hogy akár ezeken a kereteken belül is mit tartunk a legfontosabbnak, mit akarunk másképp, mint eddig. Ennek a költ ségvetésnek számunkra három vezérszava van: munkahely, gyerek, otthon. Vagy még inkább: esély a munkára, esély a gyerekvállalásra és a gyerek méltó körülmények közötti felnevelésére, esély az otthonteremtésre azoknak is, akiknek a sors, a születés, a lakóh ely, a jövedelem ezt nem adja meg magától értetődően. (12.00) Ez a költségvetés nem tud annyival többet költeni ezekre a célokra, mint szeretnénk, de ami van, azt igazságosabban akarjuk elkölteni. Nem valamilyen érzékeny lelkű szociálpolitikus, hanem szigo rú közgazdász, Keynes mondta: ha egy szabad társadalom nem tud segíteni a sok szegényen, akkor nem tudja megvédeni a kevés gazdagot sem. A szabad társadalomban pedig a segítség elsősorban esélyteremtést jelent. Esélyt a munkához, amiről már szóltam. De töb b esélyt a gyermekneveléshez és az otthonteremtéshez is a kis- és közepes jövedelmű családok körében. Itt pedig változtatni kell, itt igazságosabb viszonyok kellenek. Semmi nem magyarázza és semmi nem menti, hogy a kicsit jobb jövedelmű - nem nagyon gazdag , de mégiscsak jobb jövedelmű - háromgyermekes családban született gyerek az adózóknak és az országnak havi 10 ezer, évi 120 ezer forinttal többet ér, mint az a kisbaba, akinek a szülei minimálbérért dolgoznak. Miért? Mi magyarázhatja ezt meg egy normálisa n működő országban? De hogyan magyarázzuk meg akár mi magunk, képviselők, hogy a mi gyerekeinknek - s közöttünk is örvendetesen vannak már sokgyermekesek valamennyi frakcióban - havi 10 ezer forinttal több jár, mint a minimálbéren élő százezrek gyerekeinek ? Miért jár több bármelyikünk gyerekének annál az iskolatársánál, akiknek a szülei boltban vagy üzemben, kis fizetésért dolgoznak? Ezen fokozatosan és folyamatosan változtatni kell. Ennek érdekében készek vagyunk a költségvetés módosítására vagy akár új cs aládtámogatási törvény benyújtására is. Frakciónk olyan változásokat kíván kezdeményezni, ahol legalább az inflációval arányosan nő a családi pótlék, ahogy eddig is - szemben az előző négy évvel , ahol új, az eddiginél több támogatási formákat, például az óvoda után teljesen ingyenes iskolai étkezést is kapnak a nagyon kis jövedelmű családok gyerekei, a rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülők. És ahol van egy harmadik elem is, az, hogy megkezdődik azoknak a családoknak a külön kiegészítő kedvezmé nyben való részesítése, ahol a szülők alacsony bérük miatt egyáltalán nem vagy csak részben tudják igénybe venni az adókedvezményt. Nem hiszem, hogy ezt valaki igazságtalannak tarthatná. Nem hiszem. Még önök közül sem. A lakástámogatási rendszert szerencsé re már a benyújtott költségvetési tervezet is igazságosabbá teszi. Eddig is szép összeget költöttek az adózók - joggal és helyesen - a lakástámogatásra. 2005ben csak a kamattámogatásra szükséges és tervezett összeg háromszor annyi, mint amennyit a Fideszkormány 2002re tervezett, az egy gyerek után járó szocpoltámogatás meg egyenesen négyszeresére nőtt az elmúlt években. Aki tehát mindig azt mondja, hogy állítsuk vissza az előző kormány lakástámogatási rendszerét, annak tudnia kell, hogy harmadára csökken tené a kamattámogatás összköltségét és negyedére az egy gyerek után járó szocpoltámogatást, feltéve, ha komolyan vesszük a teljes visszaállítás szándékát. Nem bántom én azt a támogatási rendszert, sok pénz ment jó helyre, és valóban sokan tudtak otthont te remteni, de sok ment el igazságtalanul is. Sok. Mert sok az, hogy ma a lakástámogatás összege úgy adódik, hogy mind a 10 millió magyar állampolgár havi 2 ezer forinttal segíti a lakást építőket vagy vásárlókat. Ennyit adunk össze helyesen, mert ez fontos c él. De hogy is volt az előző lakástámogatási rendszerben? Havi 17 ezer forint kamattámogatást - nem évit, havit! - és havi 2 ezer forint adókedvezményt, összesen tehát 19 ezer forintot kaphatott az, akinek volt 30 millió saját tőkéje és újabb 30 millióra v olt hitelképes. Számoljunk: ez 190 ezer forint. Ez azt jelenti - a havi 2 ezer forintos hozzájárulásunkat számolva az adóforintokból , hogy 99 nála szegényebb ember adta össze a századik leggazdagabb lakástámogatását. Hát hol lehet ezt elmagyarázni? Hol v an vagy volt ez rendjén? Ezen változtatni kellett. Most saját tőke nélkül is
