Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 26 (178. szám) - A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. FARAGÓ PÉTER (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
2060 esztendei fejlődés g aranciái, akkor kormánypárti képviselőtársaink azt mondták, hogy a nemzetközi helyzet javulása, a nemzetközi környezet javulása. Hát, ez édes kevés. Amiben viszont már nem értünk egyet, az az, hogy a magyar gazdaság vajon miért van ilyen helyzetben. Mi azt mondjuk, hogy a magyar gazdaság azért van ilyen helyzetben, mert roppant nagy az államháztartási hiány, azért, mert nagyon nagy a folyó fizetésimérleghiány, egyre inkább eladósodunk, alacsony a termelékenység, rossz a hatásfoka, drága és nehézkes a közig azgatás, elmaradtak azok a nagy reformok, az elosztórendszerek reformjai, amik olcsóbbá tették volna valóban az állam működését, és sorolhatnám. Az alapvető probléma tulajdonképpen az - és ez 2002 óta, a kormány megalakulása óta nyomon követhető , hogy mi ndig inkább a pénzek elosztására helyezi a hangsúlyt, és sokkal kevesebb gondot fordít arra, hogy az elosztható pénzek forrásait erősítse, vagy az elosztható pénzek fedezetét teremtse meg. Elég egyetlenegy tényre utalnom. Tavaly, amikor a költségvetési vit a során a sarokszámok napvilágra kerültek, a nemzetközi pénzvilág azonnal reagált. A Nemzeti Bank akkori kamatemelése nem volt véletlen. A nemzetközi pénzvilág azt mondta, hogy hajlandó tovább finanszírozni a hiányt, csak miután a rizikófaktor, a veszélyek jelentősen nőttek, ezt sokkal drágábban fogja megtenni, és a helyzet azóta alapjaiban nem változott. (16.50) A kormányoldal viszont azt mondja, a mostani helyzetnek talán két oka van. Az egyik az, hogy túl erős a forint, ezért a Nemzeti Bankot vádolja, a másik pedig a kamatok, ami ezzel nyilván összefügg. Most az a kérdés, vajon ennek a helyzetnek a feloldására vane a kormányoldalnak jó válasza, hiszen ez a törvénytervezet nem más, mint egy kísérlet az adott helyzet kihívásainak a megoldására. Én azt mond om, hogy ez nem jól átgondolt és nem adekvát válasz, több szempontból nem az, ráadásul még azt is állítom, hogy ez egy sorozatnak a része. Hadd említsem meg: az államháztartási törvény azon paragrafusát, amely a pótköltségvetés elfogadtatásának a szabályai t irányozza elő, több alkalommal módosította a jelenlegi kormánykoalíció, és most akkora mozgástere van a kormánynak, hogy ha a főösszegektől körülbelül 5 százalékkal tér el, csak akkor kell az Országgyűlés elé pótköltségvetést beterjesztenie. Az előző idő kben ez 0,4 százalék volt - egy nagyságrenddel nőtt a kormány mozgástere. De ha tovább nézem a dolgokat, ugyanilyen rendszeridegen a következő esztendei költségvetési törvényben egy 100 milliárd forintos fejlesztési tartalékalap megnevezése, amely hatalmas lehetőséget adva szintén a kormány mozgásterét növeli a parlament megkérdezése nélkül. De tulajdonképpen ugyanilyen rendszeridegen elemnek tekinthető a kamatadó bevezetése, amit normális országokban igen ritkán alkalmaznak. Ez is azt mutatja, hogy itt biz ony nem egyébről van szó, mint a költségvetési lyukak betömködéséről, ami azért nem egy hosszú távú stratégia, erre nem lehet gazdaságpolitikát alapozni. Ennek a sorozatnak a következő lépése az előttünk fekvő törvénytervezet, amely egyfelől alkotmányjogi szempontból nyilván nem fogja megállni a helyét. Nem fér hozzá kétség, hogy nem fog kijutni ez a törvény az Európai Bíróságra. Mielőtt oda jutna, ahogyan az előbb Lezsák Sándor mondta, szerintem a magyar Alkotmánybíróság nagy valószínűséggel alkotmányellen esnek fogja ezt a módszert minősíteni, és vagy megsemmisíti, vagy arra fogja kényszeríteni az Országgyűlést, hogy úgy módosítsa, hogy az alkotmány elvárásainak feleljen meg. Tehát rossz ez a törvénytervezet, mert az alkotmány előírásait sérti. Rossz ez a t örvénytervezet, mert a kormány és a Nemzeti Bank mellérendelt viszonyából egy aláfölé rendelt viszonyt akar rejtett módon eszközölni vagy elérni, aminek az az eredménye, hogy alkotmányellenes módon a kormány befolyása a Nemzeti Bank tevékenysége fölött er őteljesen meg fog nőni. Végül azért a legrosszabb - az alkotmányos kifogásoktól eltekintve , mert nem adekvát válasz a jelen helyzetre. Az tehát, hogy megpróbálják a forintárfolyamot lejjebb nyomni - hiszen ahogyan az
