Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 6 (161. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter:
21 szeptember 11ére meghirdetett összmagyar tanácskozását. Nem lehet ilyesmivel előállni, először azért, mert a Medgyessykormány teljes jogkörű kabinet. Miért ne nyithatná meg a MÁÉRTet a mostani miniszterelnök, és miért ne i smerhetné meg a részvevők köre a leendő miniszterelnök nemzetpolitikai törekvéseit? És nem lehet ilyesmivel előállni azért sem, mert a határon túli magyar szervezetek nem személyesen Medgyessy Péterrel álltak, illetve nem személyesen Gyurcsány Ferenccel fo gnak majd privát kapcsolatban állni, hanem anyaországuk kormányával és miniszterelnökével. Az MDF szerint ez könnyen belátható. Felszólítjuk tehát a kormányt, és kérjük, ne táncoljon el a Magyar Állandó Értekezlet szeptemberi megtartásától, és hogy azon a kijelölt miniszterelnök is ismertesse saját terveit. Az alkotmányos keretek és az eddigi kormányok hagyatéka ezt megteremthetővé teszi, mármint a konszenzust. Végezetül, tisztelt elnök asszony, tisztelt Országgyűlés, bejelentem azt is, hogy az uniós tagság unkból fakadó új helyzet, a fölhalmozódott problémák és az előttünk álló nehézségek megvitatására annak természetes fórumaként - és ez nem új bejelentés végül is, csak elakadt korábban - a Magyar Demokrata Fórum ismét tárgyalásokat kezd az Országgyűlés hat áron túli magyarok bizottsága felállításának érdekében. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes úr. A kormány részéről megadom a szót Kovács László külügyminiszter úrnak. Mini szter úr! KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Nemcsak érthető, de jogos, sőt alkotmányos értelemben kötelező is, hogy a magyar kormány figyelemmel kíséri a határon túli magyar közösségek helyzetének, sorának alakulását, hiszen támogatjuk, hogy szülőföldjükön boldoguljanak, hogy megőrizzék nyelvüket, kultúrájukat, hogy maradéktalanul érvényesüljenek az őket megillető kisebbségi jogaik. (14.00) Több mint fél éve kísérjük aggódó figyelemmel és növekvő fel háborodá ssal a vajdasági magyarok és más kisebbségek elleni erőszakos cselekményeket. Az első pillanattól kezdve a belgrádi vezetés tudomására hoztuk, hogy elfogadhatatlannak tartjuk a kisebbségek elleni fellépést, hogy elvárjuk S zerbia vezetőitől, tegyenek meg mindent az ilyen akciók leállítása, a bűnösök felkutatása és felelősségre vonása érdekében. Márciusban és áprilisban többször is beszéltem telefonon Kostunica miniszterelnökkel, közbelépését kérve. Júliusban Boris Tadić közt ársasági elnök beiktatása alkalmából vele, Kostunica miniszterelnökkel és Draskovics külügyminiszterrel személyes tárgyalást is folytattam. Először fordult elő, hogy a szerb vezetők nem tagadták, hanem elismerték a támadásokat, és elítélően nyilatkoztak ró luk, kisebbíteni sem igyekeztek jelentőségüket. Kostunica miniszterelnök ígéretet tett arra, hogy néhány napon belül tárgyalni fog a vajdasági kisebbségi vezetőkkel, politikai pártok és egyházak vezetőivel - ezt meg is tette, sőt intézkedésekben is megálla podtak, amelyek egy része - sajnos kisebb része - megvalósult, többségük viszont még késik, és ezért a helyzet sem javult, ismétlődnek az atrocitások. Ezért augusztus elején levélben emlékeztettem Kostunica miniszterelnököt ígéreteire, és újból hatékony in tézkedéseket sürgettem a vajdasági magyarok védelme érdekében. Tisztelt Ház! Az első megbeszéléstől kezdve minden alkalommal jeleztem - és nemcsak én, Lamperth Mónika belügyminiszter asszony, és mások is, akik szó t emeltek ott, a helyszínen, a Vajdaságban az ott élő magyarok védelmében , hogy ha nem lesz változás, akkor Magyarország kénytelen lesz nemzetközi fórumokhoz fordulni, és ez meg is történt. Magyar képviselők - ahogy az
