Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 25 (177. szám) - Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
1905 eldönteni, most mi van, hogy a mindent általánosító MSZMPs gondolkodásmód telepedette rá a parlamentre, és ha valaki nagy telket vesz, akkor attól kulák lesz. Ide már csak egy lépés, Szabó képviselő úr, hogy kuláklistát fognak összeállítani azokró l, akik nagy telken építenek. Egyszerűen van magyarországi vidék - hogyha nem járt volna még arra , van vidéki életforma. Jómagam egy kistelepülésen lakom, ahol a grófi időkben juttatott cselédportákon laktak az emberek, ahol egy hosszú házban két család lakott. Most arra ösztönzöm a fiatalokat, hogy két, ilyen kétszer kétlakásos kistelket nyissanak egybe, és ott építsenek normális vidéki életkörülmények között családi házat. Ez nem luxus, tisztelt képviselő úr. 810 millió forintból becsületes családi ház at építenek becsületes vidéki emberek. Ne akarja őket gazdagnak titulálni, és ne akarja őket kuláklistára tenni, mert úgy gondolom, ennek az országnak ebből egyszer már elege volt! Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Halász János képviselő úrnak, Fidesz. HALÁSZ JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szocialisták erőlködnek azon, hogy a Széchenyitervről így utólag mindenféle olyant bizonyítsan ak be, amely szerintem nem igaz. De talán jó lenne a vitát nem itt lefolytatni, hanem meg kellene kérdezni az embereket, meg kellene kérdezni az önkormányzatokat, a vállalkozókat, mi volt jó nekik: a Széchenyiterv, amelyről most önök mindenfélét összehord anak, vagy az, ami most van? Tudjuk, ismerjük az ezzel kapcsolatos felméréseket. Ők, az érintettek azt mondják, hogy a Széchenyiterv volt jó, mert ők abban látták a reménységet, abban látták a fejlődés lehetőségét. Legalább ezt ne vonják már kétségbe, kép viselő urak! Egyébként nincs tévényilvánosság, rádiónyilvánosság van, erőlködjenek nyugodtan, de ez felesleges erőlködés. Legalább lássák már be, hogy egyébként is önök erőlködnek. Amikor belekezdtek az Európatervbe meg a Smart Hungarybe, akkor próbálták volna azt a sikeres programot másolni. Bárcsak sikerült volna! Csak az a baj, hogy az a rendszer, amit mögé tettek, és az a támogatási összeg, amit erre szántak, sokkal kevesebb volt, elégtelen volt arra, hogy ez működjön. Ez itt az önök problémája! De még iscsak jó lenne, ha tennének valamit, és majd a költségvetési vitában biztos sokat fogunk erről vitatkozni. Most az adótörvény vitájában talán majd hamarosan lezárjuk ezt a vitát. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Szabó Zoltán képviselő úrnak, MSZP. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon örülök, hogy Sisák képviselő úr máris eljutott arra a szintre, hogy engem ki akarjon zárni a vitából egy ügyrendi javaslattal. Ez annak a jele, hogy kezd kifogyni az érvekből. (Sisák Imre János: Vagyunk itt egypáran, kedves Szabó képviselő úr.) Ami a telket illeti, én csak annyit mondtam, hogy ha valaki egy olyan lakást vásárol, amire eső telekhányad kisebb, akkor az kevesebb adót fizet utána, aki meg olyan t vásárol, amire eső telekhányad nagyobb, az több adót fizet utána. Ez nem olyan nagyon bonyolult, tisztelt képviselő úr, és olyan rettenetesen kulákfalónak sem gondolnám ezt az ötletet. Az, hogy aki nagyobb vagyont, nagyobb jövedelmet szerez, az többet ad ózzék, úgy gondolom, a polgári demokráciák óta… (Zaj az ellenzék padsoraiban. - Halász János: Neked már csak a mikrofon segít!) Tisztelt képviselő úr, ne tessék ordítani! Még egyszer mondom: nekem a mikrofon is segít, úgyhogy úgysem ér vele célt. Tehát ami óta polgári demokrácia van a világon, azóta a közös teherviselés azt jelenti, hogy akinek több van, nagyobb jövedelme van, többre képes, nagyobb vagyonra képes, az többel járul hozzá a közöshöz.