Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 19 (176. szám) - „Nagy a jólét” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1728 jel entőségű, hogy most, a világ fejlettebb, békésebb, gazdaságilag erősebb részéhez tartozunk. Azt hiszem, ez a magyar történelem kiemelkedő jellegű eseménye. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.) ELNÖ K (Harrach Péter) : Tisztelt Országgyűlés! A kormány nyilatkozata után most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 2020 perces időkeretben. Közben természetesen kétperces felszólalásra nincs lehetőség. Elsőként az MSZPképvis előcsoport nevében felszólalni kívánó képviselőnek, Burány Sándornak adom meg a szót. BURÁNY SÁNDOR , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Örülök a mai vitanapnak, hiszen jólétről, j óléti rendszerekről tárgyalni, beszélgetni igazán közel álló téma a szociáldemokratákhoz. (10.30) Örülök annak, hogy e téma fontosságát ellenzéki képviselőtársaink is felismerték, így a mai vitanap az ő kezdeményezésükre jött létre. Remélem, hogy ez a kezd eményezés egyúttal egy szemléletváltás kezdete is, az elmúlt évek, hetek kritikái után itt az ideje a javaslatoknak, hölgyeim és uraim. Ebben a reményben mondanék néhány szót én is a jólétről, arról, hogyan is állunk Magyarországon ma a jólét területén. Te ttünk már egy kis kirándulást Dunaújvárosba, tegyünk egy kirándulást most Kispestre is. Ha képviselőként és ott élő emberként sétáltam Kispest utcáin, az elmúlt években épülő házakat, lakóparkokat, gyarapodó üzletsorokat, szépülő játszótereket, jól öltözöt t fiatalokat láttam. Ha beültem a fogadóórámra, jöttek hozzám az emberek gondjaikat sorolni, középkorú vagy idősebb embertársaink, kispestiek, akiknek kevésbé megy jól, kevésbé jól öltözöttek. Így vagyunk mi ezzel negyvenesek, ha van egy kis pénz a ruhára, kamaszodó gyerekeinkre költjük, mert gyorsan kinövik, vagy huszonéves gyerekeinknek segítünk ebben, mert szeretnek jól, csinosan öltözködni. Magunkra ezen a téren már egy kicsit kevesebbet költünk, és ha a nyugdíjasokat nézzük, akkor azt tapasztaljuk, add ig járnak egyegy ruhában, míg le nem kopik róluk. A fogadóórára bejövő kispestiek gondja számukra a legfontosabb gond. Sokuk számára ez a gond talán még az ország gondjainál is fontosabb gond. Mi itt, az ország Házában rendszerint és méltán, hiszen ez a k ötelességünk, az ország gondjairól beszélünk. Azt mondjuk, GDP, és sokat vitatkozunk róla; azt mondjuk, hogy bruttó hazai össztermék, és sokat vitatkozunk róla. De amikor mi GDPt mondunk, akkor tudnunk kell, hogy az emberek munkájuk gyümölcsére gondolnak és az árukra a boltban, amelyek között válogatnak, megnézik az árcédulákat, és aztán van, amit betesznek a kosárba, és van, amit visszatesznek a polcra. Mi azt mondjuk, hogy foglalkoztatottság, és méltán vagyunk arra büszkék, hogy sokkal több ember dolgozi k ma Magyarországon, mint 2002ben az Orbánkormány idején dolgozott, de az egyes emberek számára a saját munkahelyük sorsa a legfontosabb, azt féltik, és nem egy másik város másik munkahelyét. Amikor mi nemzeti jövedelemről beszélünk és vitatkozunk, akkor az emberek bizony a fizetésükre gondolnak, és amikor mi nagy ellátórendszerekről beszélünk, az emberek a nyugdíjukra gondolnak, és arra, hogy szolgál az egészségük. Kispesten nemrég egy felmérés készült, egy szociális témájú felmérés, ebből idéznék most n éhány számot. A felmérés a 1859 évesek közötti korosztályt térképezte fel, és e felmérés számai szerint Kispesten egy család átlagos havi nettó jövedelme 160 ezer forint. Nagyon sok helyen az országban ez egy szép szám lenne, de azt is tudnunk kell, hogy Kispesten a családok 40 százaléka kevesebb mint 100 ezer forintból gazdálkodik havonta. Ez már elgondolkodtató szám. Örvendetes, hogy a felmérés szerint a kispestiek több mint 70 százaléka rendelkezik munkahellyel. Ez egy olyan szám, amire akár az Európai Unió átlagos adatait tekintve is büszkék lehetnénk. És mégis, amikor
