Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 19 (176. szám) - „Nagy a jólét” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. GÖNCZ KINGA gyermek-, ifjúsági és sportminiszter:
1726 el, hogy a magyar cselekvési terv nagyon pozitív visszajelzé seket hozott, úgy tekint rá az Európai Unió, az Európai Bizottság, mint egy most már teljes jogú tagország jó minőségű, nagyon jó cselekvési tervére. Ez azért különösen fontos, mert ez lesz az az irányvonal, aminek a mentén a következő két évben tovább kel l lépnünk. Magyarország tehát nemcsak diplomáciai aláírásokban csatlakozott az Európai Unióhoz, hanem része vagyunk a lisszaboni folyamatnak, amelynek a társadalmi kohézió, az összetartó társadalom kiemelt területe, ez a cselekvési terv ennek az összefogla lása is. Ugyanilyen fontos társadalmigazdasági területen is a fenntartható fejlődés, az élethosszig tanulás, a több és jobb munkahely elérése a gazdasági fejlődés mellett, a versenyképes gazdaság mellett. El kell mondanunk azt is, hogy itt az elért eredmé nyeink a saját eredményeink. Az Európai Unió ezen a területen nem direktívákat fogalmaz meg, hanem a nyitott koordináció módszerével dolgozik, közös értékek, közös irányelvek fogalmazódnak meg, és minden ország a saját területére vonatkozóan fogalmazza meg a tennivalókat, a célokat és a megteendő lépéseket. (10.20) Talán két olyan szociális eredményt kell kiemelnem, amely nem közvetlenül a szociálpolitika területéhez tartozik, a kormány egészének eredménye, mégis nagyon nagy mértékben befolyásolta az embere k életfeltételeit, életkörülményeit az elmúlt két évben. Az egyik az adópolitikai változások területe. Az eddigi adócsökkentési mértékek ugyan látszólag csekélyek voltak, mégis olyan jelentős belső átcsoportosítást jelentettek, amely csökkentette a jövedel emfüggő egyenes adók arányát, és növelte a közvetett, főképpen a fogyasztáshoz, tulajdonszerzéshez kötődő elvonások arányát. Ez azért fontos, mert jobban megéri dolgozni, mint korábban, kevésbé hatnak az adórendszer munka és teljesítmény ellen ösztönző hat ásai. Tudjuk, hogy az Európai Uniónak is nagyon fontos alapelve - mi is követjük ezt, Csizmár Gábor miniszter úr beszélt is erről - az “érje meg dolgozni” alapelv, hogy a társadalmi befogadásnak, integrációnak nagyon fontos alapelve, hogy minél többen vegy enek részt a munkaerőpiac adta lehetőségekben. A másik ilyen nagyon fontos lépés volt, hogy jelentősen csökkent az alacsony béreket terhelő elvonások mértéke, adómentes lett a minimálbér. Mentesülnek az egészségügyi hozzájárulás befizetésétől a munkába vis szatérő kismamák, az idősebb munkanélkülieket újból alkalmazó munkaadók. Ez statisztikai módon is kedvezőbbé tette a munkaerőpiaci hátrányokkal küzdők visszatalálását a munkaerőpiacra és ez mérhető jelentőségű is. Hivatalos munkakeresőkké válhattak, akik korábban inaktívként nem voltak jelen a munkaerőpiacon. Jelentős változás volt a közalkalmazotti bérrendezés, béremelés. Érdemes megemlíteni ennek azt az összefüggését, hogy ez nagymértékben egy nőibéremelés volt, tehát a nők munkaerőpiaci helyzetét, éle tkörülményei javítását is jelentette. Tudjuk, hogy a közalkalmazotti szférában pedagógusként, szociális munkásként, egészségügyi dolgozóként nagyon sokan dolgoznak nők. Mérhető eredménnyel járt ez. A szociális és gyermekvédelmi területen az elmúlt években 7,5 százalékkal nőtt az alkalmazottak száma - hosszúhosszú évekig stagnált ez a létszám - és 30 százalékkal nőttek a bruttó bérek az elmúlt évben. Tudjuk, hogy nagyon alacsonyak voltak korábban a fizetések. Ez azt is jelenti, hogy megszűnt a korábbi króni kus létszámhiány. Ugyan tudjuk, hogy jó lenne, ha még magasabb fizetéseket tudnánk adni ebben a nagyon nehéz szférában, de azért ez jelentős elmozdulást jelent. Azt is jelenti, hogy az üres álláshelyek betöltésre kerülnek, vannak új jelentkezők akkor, ha á llást hirdetnek ezen a területen. A szociális jövedelmi programok területén, azt hiszem, az volt a legfontosabb változás, hogy kiszámíthatóan történtek az előrelépések, nem ad hoc módon. A nyugdíjak emelése területén hosszú évek után először emelkedtek úgy a nyugdíjak, ahogy az a törvényben meg van határozva. A kormány rendezte a korábbi, felhalmozott adósságokat is az egyszeri nyugdíjemeléssel, illetve kiegészítéssel. A 13. havi nyugdíj ütemezett bevezetése szintén ugyanilyen kiszámíthatóságot jelent, és a zt hiszem, a mostani környezetben, társadalmi környezetben nagyon fontos a kiszámíthatóság, különösen az idősek esetében, hogy tudják, mire számítsanak.
